Hírek

Elérhetőségek

A képviselőtestület tagjai

ERDÉLYI SZILVIA

Erdélyi Szilvia képviselő1977-ben Székesfehérváron születtem. Óvodás, iskolás, középiskolás éveimet is Székesfehérváron töltöttem. Az általános iskola elvégzése után, az egészségügy felé orientálódtam. A 4 éves érettségi után elvégeztem az emelt szintű 3 éves szülésznői majd ezután a 1.5 éves felnőtt szakápolói  OKJ-s iskolákat. Az egészségügy a mai napig is az életemet jelenti. Fontos számomra az emberekkel való kommunikálás, az empatikus viselkedés,a segítségnyújtás,a kölcsönös bizalom. Jelenleg a zámolyi orvosi rendelőben dolgozom (már 12 éve), mint körzeti ápoló és asszisztens.

Zámolyon 2001 júniusa óta élek a férjemmel és két gyermekemmel. A fiam: Ádám 18 éves. Kislányom: Kata 13 éves lesz. 

2010. október 3-án, az önkormányzati választások alkalmával azonban az Önök jóvoltából sikerült bekerülni a Testületbe, amit ezúton is nagyon köszönök. Ígérem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy a nekem szavazott bizalom soha ne inogjon meg és minden tőlem telhetőt megteszek az eredményes munka eléréséért. Hiszem, hogy együtt sok mindent meg lehet változtatni, célokat lehet kitűzni és elérni, de ehhez kölcsönös bizalomra és időre lesz szükségünk. Célunk természetesen Zámoly felemelése, és az ehhez vezető úton, együttesen kell haladnunk, és segítenünk kell egymást a pozitív dolgok megvalósításában, elérésében és a negatív dolgok kiküszöbölésében.

 

LUKÁCS ZSUZSANNA

Lukács Zsuzsanna képviselőÜdvözlöm Önöket!

Lukács Zsuzsanna vagyok.

1977. január 29-én születtem. Születésem óta élek Zámolyon, el sem tudnám képzelni, hogy máshol éljek. Zámolyon jártam óvodába és általános iskolába. Tanulmányaimat Székesfehérváron az I. István Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskolában folytattam, ahol pénzügyi ügyintézői és képesített könyvelői végzettséget szereztem, később ugyanitt szereztem logisztikai ügyintézői képesítést.

1996-tól 2009-ig itt helyben, a Zámolyi Polgármesteri Hivatalban dolgoztam pénzügyi előadóként. Már akkoriban is a gondolataim között szerepelt, hogy ne csak az íróasztal mögül, hanem a mindennapi életben is maximális támogatást nyújtsak a Zámolyon élő emberek számára. Köszönöm azt a bizalmat a Zámolyon élőknek, akik úgy döntöttek, hogy megválasztanak képviselőnek. Bízom benne, hogy mindenki számára megfelelő támogatást és segítséget tudok nyújtani.

Hobbim a természetjárás, a matematika és a rajzolás.

Zámoly és környéke csodálatos hely, nekem tényleg a "világ szíve". Megtaláltam benne minden olyan értéket, amely színessé teszi a napjaimat. Az erdők, a mezők, a tavak, a Vértes és természetesen nem utolsó sorban az itt élő emberek. Aki erre jár, mindenkinek javaslom, hogy álljon meg és fedezze fel ezeket az értékeket.

Célom Zámolyon: Aki itt él, szeressen itt élni, és aki valaha is itt élt: szeressen hazajönni.

 

SALLAI MIHÁLY

Sallai Mihály képviselőDrága Zámolyiak!

Mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani Önöknek az elmúl esztendőkért. Hosszan tudom sorolni, mit is szeretnék megköszönni, talán a végére sem érek. Önöknek hála részese lehetek egy olyan rendszernek, mely azelőtt számomra és sokak számára szinte teljesen ismeretlen volt. Bárki is mondja, hogy ismeri az önkormányzatiságot, ha még nem élt és dolgozott benne, higgyék el, csak töredék információkkal bírhat. Mielőtt magam is ezt az utat választottam, igyekeztem a számomra elérhető összes módon információt gyűjteni a jövendőt illetően, mégis az elmúlt évek tapasztalatai, kudarcai, helyzetei, emberek viselkedései és főleg változásai sok váratlan meglepetéssel szolgáltak.

2010-ben hatalmas lelkesedéssel és megvalósításra váró ötletek százával a fejemben ültem bele a képviselői székbe. Úgy gondoltam, hogy adott az élet egy hatalmas lehetőséget, hiszen az önkormányzatiság lényege az alulról jövő népi kezdeményezések, igények szorgalmas szállítmányozása a döntéshozás felé, a demokrácia és az egyenlőség szilárd betonútján. Azonban aki rálép erre az útra, hamar megtapasztalja, hogy nem könnyed, virágos felvonulásba csatlakozott e nappal, hanem rögös, sáros ösvényen kell megkeresni lépteinek helyét az önkormányzatiság sűrű erdejében. Abban az erdőben, hol súlyos sziklák akadályozzák a vándor útját, melyeket türelmesen meg kell másznia ahhoz, hogy saját, vagy az általa képviselt dologban tovább haladhasson. A szűk ösvényen ráadásul a többiekkel is meg kell valahogy férni, lehetőleg egy hang nélkül, fáradt, elesett embertársaink gondjait is saját vállainkra véve. Miközben néhányan bármit megtesznek, hogy elgáncsolják az embert. Ez az odaadó és lelkiismeretes képviselőség másik oldala. Az a néhány óra, melyet az ember a tanácsteremben tölt, eltörpülnek mindemellett. Hiszen ahhoz, hogy ott érdemben állást tudjon foglalni valaki, előtte meg kell járni az erdőt. Meg kell találni az ösvényt, s haladni kell rajta esőben, szélben viharban egyaránt. Egyéb esetben csak gátjai vagyunk a haladni szándékozó igyekvőknek.

Köszönöm, hogy megismerhettem, s járhatom ezt az utat 2010 óta. Sok olyan területet, dolgot ismerhettem meg és érzést kaptam ezektől az évektől, melyekkel másképpen talán nem is találkoztam volna.

Fejemben kész tervekkel kezdtem meg a munkát, s azt kell mondjam töredékét sem sikerült ez idő alatt megvalósítani. De nem vagyok szomorú, mert melyekbe energiát fektettem, azok többsége él s működik. Az első percektől szívügyem a termelői piac, mely a valóságban eddig meg sem közelíti az elképzeléseimet. Az a bolhapiacnak keresztelt egyébként szuper kis hely ahol önök megfordulhattak, pusztán egyetlen szelete volt a tortának. A torta a többi szelettel együtt, a gazos kertek egyéni, társas, vagy akár szövetkezeti hasznosításával, fóliaházas termeléssel, palánta előállítással, legalább az óvodai konyha ellátásával, de akár kereskedelmi  mennyiségű késztermék, vagy a manapság oly népszerű kézműves termékek előállításával lenne teljes. Egy mindent összefogó „Zámolyi Védjegy” oltalma alatt, ahol a tagok egyként segítik a másikat, például az értékesítés területén. Egy ilyen elképzelés megvalósításához viszont meg kell felelni a számtalan törvényi előírás legapróbb kritériumainak is, amihez kitartásra és sajnos pénzre is nagy szükség van. Mégis a legfontosabb hozzávalók -bármily hihetetlen- az összefogás, a megbecsülés és embertársaink tisztelete.

Vagy levetkezzük a régen idejétmúlt „a szomszédtól nem veszek, ne legyen neki két forinttal többje” nyomasztását, vagy vehetjük a spanyol import íztelen, színtelen, beton kemény paradicsomot. A mi döntésünk. Mint annyi minden az életben, amiről nem is hinnénk. De ha a tisztelet értékeit magunkban hordozzuk, s bizalommal hagyatkozunk az összefogás erejére, higgyék el, hogy sokkal könnyebb dolgunk van. Az önzetlenségre, s a -XXI. században bármennyire is nem trendi kimondani- a szeretetre építkezve. Mint azt az elmúlt években jó néhány alkalom bebizonyította, bizony mosdót, iskolakerítést, játszóteret, de ami sokkal fontosabb: közösséget lehet erre a fundamentumra építeni.Ez az elmúlt esztendők legnagyobb értéke számomra, a közösség. A válasz minden kérdésre. Kivel? Kinek? Hogyan? Miért? Íme a válaszok: A közösséggel a közösségért, összefogással, mert szükség van rá, mert kötelességünk, s nincs más út!

Saját bőrömön tapasztalhattam meg, amit Böjte Csaba ferences testvér mondott: „Kezdj el jót cselekedni, s meglátod mennyien odaállnak melléd!” Legyen az kukagyártás, szemétszedés, vagy a programok között a szívem csücske, a Meseidő. Ékes bizonyítéka annak, minél többet adunk magunkból, annál értékesebbek vagyunk. Annak, hogy a pénz csupán eszköz lehet, nem pedig cél. Annak, hogy mind éhezünk a jó szóra, s a kölcsönös bizalomra. A média a világ rosszaságát önti felénk szakadatlanul, s hatalmas öröm rájönni, hogy a világ mégsem olyan rossz. Hiszen mi alkotjuk, emberek. S ha mi jók vagyunk, a világ is jobb lesz általunk. A jó gondolatok, s a jó tettek pedig jobbá tesznek minket, mint ahogy a rosszak gonoszabbá. Az első lépés tűnik csak nehéznek, pedig semmit nem kell tenni. Éppen semmit. Nem kell belerúgni embertársunkba, csak mert útban van. Először ki kell kerülni, másnap rámosolyogni, harmadnap megkérdezni, hogy is van ma. A többi már megy magától, s egyszer csak kitárul a világ.

Innen üzenem tehát mindenkinek, minden képviselőnek bárhol is él ebben az országban: „A sötétség nem más, mint a fény hiánya. Nem lehet kilapátolni, összetörni, hanem egyszerűen csak fényt kell gyújtani.” Ha a sötétséggel való szakadatlan küzdés helyett mindenki meggyújtana egy gyertyát, nagy fényességben élhetnénk. Valamiért kell munkálkodni és nem valami ellen. Megtalálni az ösvényt, s együtt haladni előre. Nem hatalommal, hanem alázattal.

Igen korán, képviselőségem második évében döntöttem a következő önkormányzati ciklussal kapcsolatban, s ezt nem is tartottam titokban. Mint hogy őszinte kérdésre, őszintén válaszolok. Abban az időben tettem meg az első lépéseket a Zámolyi Rege Egyesület megalapítása érdekében, igyekezve összefogni az általam is követendőnek ítélt értékrendet valló embertársaim egy részét. Úgy gondoltam, egy lelkes kis csapat rugalmasabban tevékenykedhet kulturális és sok egyéb területen a községben, ezáltal segítségére lehet a rendkívüli mértékben túlterhelt önkormányzatnak, s megvalósíthat olyan elképzeléseket, melyek felemelik a községet, közösséget. Ez elmúlt évek igazolni látszanak, túl a hetedik sikeres Mesenapon, szüreti felvonuláson, adventi vásáron, szemétszedésen és több közösségi megmozduláson.

Az egyesület által megtaláltam azt a síkot, ahol sokakhoz hasonlóan adhatok a községnek, s talán sok elképzelést akár könnyebben állíthatok a megvalósítás útjára, mint a képviselői székben ülve. Mindezek –és még rendkívül sok egyéb tényező- tekintetében már 2012-ben úgy gondoltam, hogy becsületesen és nem lankadó lendülettel végéig csinálom azt a ciklust, azonban a 2014-es választásokon nem fogok elindulni. Azonban sok véleményt meghallgattam, sok fejmosást is kaptam, melyek lépésről lépésre egyre nagyobb hatással voltak a lelkiismeretemre. Bármennyire is eldugtam magamban az érzést, végig teljesen tisztában voltam azzal, hogy egy közösség képviselőjeként szinte lényegtelen az én egyéni akaratom. Ha alkalmasnak ítélnek, kötelességem a közösség megmaradását, boldogulását, előremenetelét felvállalnom és a tőlem leginkább telhető módon, energiát nem sajnálva munkálkodnom érte. Abban az esetben is –mondom ezt tapasztalatból- amikor a munka nem népszerű, s akár a közösség tudta nélkül, de annak javát szolgálja. Nem az a munka, melyet négy éven át a későbbi szavazatokért csinálnak sokan az országban, hanem az amit az emberekért tesz valaki, szívből, kötelességtudatból, összetartásból.

Ennyi elmélkedés után ideje, hogy tényszerűen is írjak magamról.

1982-ben születtem Székesfehérváron. 15 év házasság után néhány éve a semmiből kezdtem új életet. Gyermekem sokat van velem, s együtt igyekszünk megtalálni a válaszokat a kamaszkor kérdéseire. Negyedik éve a Ciszterci Szent István Gimnáziumban tanul, s a katolikus közösség ministránsa már nem csak Zámolyon, hanem alkalomszerűen Csákberényben is. A katolikus közösségnek magam is aktív tagja vagyok, büszkén hirdetve, hogy ebben a hitetlen világban felnőttként is vissza ill. rá is lehet találni a hit –esetemben a vallás- útjára, megélni az isteni gondoskodás segítségét a nehéz hétköznapokban, s megtanulni hálásnak lenni azért a sok jóért, ami akár tudtunk és felismerésünk nélkül is körülvesz minket.

Főállásban és alkalmazottként dolgozom, fizikai munkát végzek. Kereskedelmi területen áruterítéssel foglalkozom az egész országban. Szinte mindenhol megfordulok e szép hazában. Sok helyen és sokféle ember véleményét, örömét, bánatát ismerhetem meg ezáltal. Saját szememmel győződhetek meg naponta olyasmikről, amiket a média számtalan esetben torzítva érkeztet hozzánk. Másfél évtizede csinálom szünet nélkül, ami egyrészt kitartásom tükrözi, másrészről van szerencsém falvak, beruházások kiemelkedését és mélyrepülését is a külső szemlélő pártatlanságával megfigyelni.

Szabadidőm gyakorlatilag nincsen. Minden pillanatban aktív vagyok, s az élet ad is elvégzendő feladatot bőven. Amikor tevékenyen nem tudom lefoglalni magam, főleg téli estéken, rengeteget olvasok, legfőképp történelmi, életszemléleti, vallási témájú könyveket fogyasztok, gyors egymásutánban. Televíziót lassan 15 éve nem nézek, készülékem sincsen, rádiót és Internetet információszerzésre, utóbbit munkára és kapcsolattartásra használom.

Talán a közreműködésemmel megvalósuló programok elárulták már rólam, hogy a gyerekek, a felnövekvő új nemzedék nagyon fontosak számomra, pontosabban én tudom, hogy mindannyiunk számára azok. Nem csak mint gyermekeink, hanem mint a civilizáció és a kultúra örökösei. S ugyanilyen fontosak az időseink, akik ereikben hordozzák azt a tudást, amit nem kézlegyintéssel, hanem igenis elismeréssel és tisztelettel kell illetni. Levethetetlen kötelességünk, hogy ezt a tudást átörökítsük magunkba és gyermekeinkbe, ahogyan azt eleink az idők kezdete óta önkéntelenül megtették. Megóvva tudásunkat, hitünket, emberségünket, magyarságunkat. Ez utóbbi különösen érzékeny politikai adu mostanság. Nehéz ma szívvel szeretni a magyar szót, címert, zászlót úgy, hogy ne dobálják az emberre egyik vagy másik oldal jelszavait. De állom a csatát és pártatlanul, büszkén viselem a magyarság jegyeit. Tisztelettel ünneplem ünnepeit és fájdalommal érzem át tragédiáit. S elmosolyodom rajta, hogy Amerikában szinte minden házon nemzeti zászló lobog. Ott nem magyaráznak bele semmit.

Ha még maradt hely a „programomnak”, fordítok rá szót. Ugyan nem programok, hanem emberek vannak a szavazólapokon választások idején. Én azt hiszem ez a programosdi csak manapság ilyen felkapott, amikor a „nagyok” már képtelenek máshogyan egymás alá tenni. Pedig ez a legegyszerűbb és egyben legnehezebb program:

Szívből odaadással, őszintén és felmutatható eredményességgel munkálkodni a közösségért. Kihasználni minden kínálkozó jó lehetőséget és védelmezni minden rossztól, elkerülni minden bajt, ami csak elkerülhető.

Megragadni minden hasznos forintot, ellavírozni a pályázatos csodavilág labirintusában, ahogyan az történt eddig is, akár fejlesztések, felújítások, képzések vagy például a téli szociális tűzifa finanszírozásának megsegítése érdekében. Amely területen erre nincsen lehetőség, ott pedig önerőből, összefogással kell eredményt elérni, felkutatva minden forrást, mint az például néhány tanterem és a művelődési ház műpadlójának esetében, vagy rendezvények megvalósítása során történt. Saját erővel, ahogyan a padok, lépcső-és járdajavítások valósultak meg az eddigiekben is. S nagyon fontos, hogy nem szabad megfeledkeznünk álmainkról sem. A fedett termelői piac és kerékpártároló, fogorvosi rendelő, az árokrendszer, a járdák és az utak nagyobb ívű felújítása mind előttünk álló feladatok. Itt vannak az ingzsebben, hogy az adandó alkalommal előránthassuk őket.

Számomra ezeken túl a legfontosabbak mégis csak az emberek, akik alkotják ezt a községet. Egyénileg is, de legfőképpen összetartozást hirdetve. Emlékszünk még rá, amikor az ezredforduló tájékán a többség lehajtotta fejét, ha lakóhelyéről kérdezték. Ma öröm látni, ahogy a fiatalok felvállalják Zámolyt, s a gyerekek ezzel a kiáltással zárják a mesenapot: „Zámoly a világ szíve!” Látni a tanulók sikereit az újságban, a civil szervezetek lendületes szerepléseit és munkájuk gyümölcsét, begyűjteni a környezetünk elismerését, legutóbb például a környék lovasaitól a sikeres szüreti felvonulás kapcsán.

Mindezekhez nem kell más, csak mi kellünk, emberek. Emberek, akik felismerték az együvé tartozás fontosságát és az összefogásban rejlő hatalmas erőt, melyre biztonsággal építhető a mi kis közösségünk élhető jövendője. Építhető, de csak a békesség tégláiból, jó szándék malterral kötve össze azokat.

 

TANÁRKI GÁBOR

 

VÁCZI MÁRK

Váczi Márk képviselő1988-ban születtem Székesfehérváron. Általános iskolai tanulmányaimat Zámolyon végeztem. 2003-2007 között a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnáziumba jártam, német nyelvi emelt szintű osztályba. 2007-től történész alap (Ba), majd 2011-től néprajz mester (Ma) szakos hallgató voltam a Pécsi Tudományegyetemen, és itt szereztem meg a diplomáimat. Német és angol nyelvből középfokú nyelvvizsgával, valamint térinformatikai ügyintéző szakképesítéssel is rendelkezem.

A helyi civil szervezetek közül a "HÁLÓ" Zámoly Fejlődéséért Egyesületnek elnökségi tagja vagyok. Keresztény-konzervatív értékrendet vallok, a római katolikus felekezethez tartozom. Jelenleg egyik pártnak sem vagyok tagja.

Az önkormányzat munkájába "külsősként", az értéktár bizottság szakmai vezetőjeként kapcsolódtam be. Célunk a helyi értéktár felállítása, folyamatos bővítése, koordinálása, programok szervezése, az értékek megőrzése és megismertetése a falu lakosságával, szűkebb és tágabb környezetünkkel. Ebből eredően képviselői munkám során is azt tartom szem előtt, hogy Zámoly az értékein keresztül ismertté és elismertté, Fejér megye és Magyarország megbecsült településévé váljon. Bölcsészként szívesen segítem a helyi kulturális-közművelődési tevékenységet, akár rendezvények szervezése és lebonyolítása, akár kapcsolódó pályázati források keresése, pályázati célok, irányok megfogalmazása kapcsán. A Településfejlszetési Bizottság tagjaként ezt kötelességemnek is érzem.

Nagyon fontosnak tartom a helyi civil szervezetek tevékenységét, a velük való jó együtt,űködést és ezt a döntéshozatal során is igyekszem szem előtt tartani.