Kerekszenttamási templomrom

A Vértes lábánál a Zámoly, Gánt, Csákvár, Csákberény közti csomópontnál, az ún. "körösztútnál" egy kis dombon áll a történelem során elpusztult Kerekszenttamás falu templomának romja, amely középkori kerektemplom (rotunda) maradványa.
Valószínűleg a XII. században épült szentély nélküli kerektemplomként.
 

Kerekszenttamást 1231-ben említi először oklevél a Csák nemzetség birtokai között.
A helynévből arra lehet következtetni, hogy ekkor már a temploma állhatott és az hosszabb ideje felépülhetett.
Kerekszenttamás falut 1662-ben lakatlannak említik. Lakosai soha nem költöztek vissza, és a leletek is azt bizonyítják, hogy már a XVI. sz. második felében elpusztulhatott, talán egy török támadás miatt.
A Historia Domus szerint a templomot Csesznek és Csókakő várával, a fehérvári bazilikával és a Szt. Lőrinc védnöksége alatt álló néhai zámolyi katolikus templommal együtt Heister Siegbert generális ágyúztatta szét 1704. IV-V. hó folyamán.
A falu helyén egy puszta maradt, és csak a rotunda mutatja, hol volt a település.

A zámolyiak Csanádi Imre verse nyomán ma már „török hagyomány"-ként is hívják.

Helyenként négy-öt méter magasan álló, egy méter 30 centiméter vastagságú körfalának hófehér köveit forró mészhabarccsal forrasztották egybe, a szinte bonthatatlanul kemény szerkezet ezért volt képes túlélni a háborúk, a környéken építkezők és a garázda turisták rombolását.
1962-ben régészeti feltárásokat végzett itt Molnár Vera művészettörténész, aki feltárta, hogy a rotunda belül több, mint 6,5 méter átmérőjű és déli oldalról nyitott épület volt. Északkeleti részén a falba mélyedő bevágás feltehetően szentségtartó funkcióval bírt.

A műemlék 2022 őszétől Zámoly Község Önkormányzatának tulajdona.
 

Kerekszenttamást 1231-ben említi először oklevél a Csák nemzetség birtokai között. A helynévből arra lehet következtetni, hogy ekkor már a kerek templomnak állnia kellett, és az már hosszabb ideje felépülhetett. Nagyon valószínű, hogy eredetileg nem ez volt a falu hivatalos neve, így elképzelhető, hogy a templom a XII. században épült.

Erzsébet királynénak 1439 nov. 13-án kelt oklevele értelmében Mor-i Jakws fiával, Mihállyal mint királynői emberrel Ferenc papot és egyházuk Szent Mihály oltárának igazgatóját küldte ki, akinek jelenlétében a királynői ember május 14-én egyebek mellett Kerekzenththamas faluban a szomszédok meghívása mellett új adomány címén bevezette Rozgon-i István comest és fiát, Jánost Chokakew várának és az elsorolt városoknak, falvaknak, birtokoknak, vámoknak, pusztáknak, halastavaknak és birtokrészeknek a tulajdonába. 

1453.02.02-án oklevelében László király elismeri Rozgon-i János erdélyi vajdának és két testvérének, Rozgon-i Rinoldusnak és Osvaldnak, a székelyek comeseinek és az elhunyt negyedik testvérnek, Rozgon-i Lőrincnek a hűséges szolgálatait, akik teljes odaadással szolgálták őt magát, és mint ifjak, lelkiismeretességgel álltak Zsigmond királynak, úgyszintén Albert királynak a szolgálatában, a csehek elleni hadjárataikban, és a török elleni harcokban. Mikor Erzsébet királynénak az özvegysége idején az országot egyrészt a török támadta és fenyegette, bent pedig belső viszályok és ellentétek marcangolták, Rozgon-i János végig állhatatosan kitartott mellette, Rinoldus pedig a királynénak a szolgálatában fogságot és súlyos sebeket is szenvedett. Később, midőn a szepesi részek és Kassa környéke oly sokat szenvedtek, mert a latrok nemcsak betöréseikkel pusztították azokat a területeket, hanem befészkelve magukat ott erődítményeket is emeltek, akkor az ellenük induló Hwnyad-i János kormányzó seregéhez, mint annak a kapitánya Rozgon-i Lőrinc is csatlakozott a saját népével. A kormányzó vezetésével nekik nagy részük volt abban, hogy ő az ellenségtől megszabadított és a belső egyenetlenségtől megbékélt országot kaphatott vissza, sőt az ország területe a régi határokon túl még gyarapodott is. Mindezekért a Chokakew várához tartozó Zenththamaseghaza prédiumot Fehérmegyében más birtokokkal és más várhoz tartozó részekkel a nevezett Rozgon-i János vajdának, Rinoldusnak és Osvaldnak, a székelyek comeseinek és utódjaiknak adományozta örök tulajdonul, tiszteletben tartva mások jogát és a fiscusnak járó kamara-hasznot.

Ezt az adományt 1459-ben Mátyás király megerősítette, és Rozgon-i János királyi tárnokmesternek, Rozgon-i Raynoldus temesi comesnek és Rozgon-i Osvald királyi lovászmesternek a bennük lévő királyi joggal együtt, új királyi adomány címén hűséges és érdemszerző szolgálataikért, melyeket már apjával, Hwnyad-i János kormányzóval és a szent koronával szemben tanúsítottak, nekik adományozza egyebek mellett Kerekzenththamas prediumot Fehér megyében, mint Wythan vár tartozékait. Ekkor már Vitány várának birtokaként olvashatunk róla. 1461.11.30-án oklevelében Mátyás király elmondja, hogy az 1453-ban kelt királyi adománynak ellentmondott idősebb Rozgonyi István fia János, akit ezért megidéztek 1453 aug. 1-re.  Az ügy mostanáig húzódott, és a mostani május 1-én István fia János nem jelent meg, ezért Mátyás király megparancsolta a budai káptalannak, hogy vezessék be Rozgonyi Jánost, Raynoldust és Oszvaldot a mondott birtokokba. Ennek a megtörténtét a mostani október 6-án Dynnya-i Wasnak mondott János, az előbbiek képviselője a budai káptalan válaszlevelével jelentette, bemutatva V.László király erre vonatkozó oklevelét is, amiket a király jóváhagyott.