Zámoly
ZÁMOLY
története
1945. március 15-től 1967. december 31-ig
Összegyűjtötte: Szabó István
Művelődési Ház igazgató, a Honismereti szakkör vezetője
Gépelte: Halász Andrásné
anyakönyvvezető, a Honismereti szakkör gépírója
Digitalizálta: Rituper Józsefné köztisztviselő 2023-ban
– 1969 –
Hazánk felszabadítása 1945. április 4-én fejeződött be, de Zámolyra a béke, a nagy világégés után – 19 nappal korábban, 1945. március 15-én köszöntött be véglegesen.
A közel száznapos harcok alatt a község 17-szer cserélt gazdát. Lakóit 1945. január 2-án, a községből kitelepítették. Voltak, akik keletre, de sokan még nyugatra menekültek. Szavakkal le nem lehet írni ezeket a menekülő csoportokat.
Siralmas menetek. A módosabbak kocsival, szekérrel, a szegényebbek talicskával, kordéval, vagy gyalog, zsákba tömött értékeikkel indultak a bizonytalanságba. Sokszor golyózápor9okban, gránáttűzben folytatták útjukat. Magyar, német, szovjet katonák holttestei között, kilőtt tankok, szétlőtt légelhárító ágyúk, állati tetemek csonttá fagyott maradványai mellett sokszor hason kúszva tudtak csak átvergődni a frontvonalakon. Sok esetben a futóárkok ásásaiba is be kellett kapcsolódniuk, ami a 30-40 cm-es talajfagyban nem volt könnyű dolog. Többen meg is sérültek a fellángolt harcok miatt, de ezek a napok is elmúltak és már a legnagyobb gondot a mindennapi kenyér megteremtése és megszerzése okozta.
Az állandó rémhírek, a bizonytalanság sok ember idegeit felőrölte. Ha a hazai tájról valaki a menekülők közé tévedt, mindenki a hazai hírekre volt kíváncsi. Mi van otthon? Áll-e még a házunk? Maradt-e valamink? Mi maradt az elásott, elrejtett javakból? Kérdések özöne és ha a jövevény a látottakat, hallottakat egy kicsit fel is nagyította, máris 1-2 napos beszédtéma volt bőven.
Volt, aki az éjszaka leple alatt hazamerészkedett és 1-2 órás tapasztalatairól napokig hírekkel tartotta a zámolyiakat. „A közben – a németek egy asszonyt agyonlőttek – korcsmáros Nagy József a szalmakazlak mellett fekszik, Borbálában egész családokat végeztek ki, az erdőben egy fa közül holtan látták a 18-21 éves búcsi leventéket, Kápolnásnyékoen agyonlőtték a zámolyi főjegyzőt” – ilyen és ehhez hasonló, de sajnos később igaznak bizonyult hírek tartották rémületben a menekülteket.
A bátrabbak azonban már nem törődtek a hírekkel. Egyre többen kezdtek hazaszivárogni. Március 14-én este még magyar katonák „védték” – Zámolyt. Több lakásban találtak olyan tábori lapokat, melyet 14én este írta, de a visszavonulás után a tábori posta már nem tudta továbbítani. Egy 1945., március 15-én, hajnalban bevonult szovjet csapatok – a község utolsó felszabadítói voltak. A front ettől kezdve gyorsan változott, tolódott nyugat felé. Akik bíztak a németek csodafegyverében, már azok is belátták, hogy valóban a németek bevetették a csodafegyvert, de a „Balatonba” – mint ahogy abban az időben az „akasztófahumor” hívei hirdették.
Hogy milyen volt az utolsó napok szorongó, bizonytalan, reménykedő, élni akaró embere, hogyan várták a megpróbáltatások végét, azt ékesszóló íróink és költőink megörökítették. Nem is célunk ezt leírni, mert nincs arra szavunk, hogy leírjuk és leírhassuk azt az érzést, amit akkor éreztek a zámolyiak, amikor két és félhónapos menekülés után 1945. március végére „hazaértek”! Ez volt az igazi feltámadás. 1945. március 30. Nagypéntek, április 1. húsvét.
Talán az égiek is megelégelték a pusztulást, borút, és március 20-tól reggeltől estig csak sütött a nap. Így nem a tetők javításával kellett kezdeni az új életet.
Mi volt Zámolyon? Rom, rom, emberi, állati hullák, meredező kémények, feldúlt otthonok, üszkös gerendák, az udvarok hevenyészett lövészárkaiban, a dunyhák, párnák fosztott tollai, eldobált üres konzerves dobozok, lövedékek, fel nem robbant aknák, bombák, pisztolyok, puskák, páncélgránátok, csajkák, kulacsok, összetört szekrények, polcok, üveg, cserép, bádog, benzines hordók és még ki tudná felsorolni, hogy milyen hulladékok, amik a 17 gazdacsere nyomán itt maradtka.
Egy-két elvadult, gazdátlan macska képezte az állatállományt, no meg a tetű.
Elrettentő volt a kép, reménytelen a helyzet, de az első döbbenet után élni próbáltak és tudtak is a zámolyiak.
Első munka a lakások kitakarítása volt, majd pedig a tetvek kiirtása. Egyik menekült asszony mesélte, hogy hazatérve a menekülésből, amikor a szobájából a két kocsira való szemetet kihordta, megmosdott – friss szalmából bealmolt a szoba padlójára – és lefeküdt, még életében olyan jóízűt nem aludt, mint a hazatérés első szabad éjszakáján.
Persze nem volt könnyű a kezdet. Házról-házra járva próbálták összeszedegetni bútoraikat, eszközeiket. Volt, aki a konyhaajtaját a 10. szomszédban fedezte fel. Ez a holmi keresés nem folyt csendben. Néha egy-egy nyegle széken óráig vitázta, vagy egy-egy edény eredeti tulajdonjogán majdnem hajba kaptak. Pedig nem lehetett ilyeneken vitázni. Az egyéni érdeket háttérbe szorította a közérdek. A mintegy három és félezer hulla eltemetése parancsolóbb volt, mint egy-egy levert zománcú fazék tulajdonjoga. Ha nem mennek temetni, a hetekig tartó kellemes időben, kitör a tífusz!
Így az első felhívásra kapát ragadtak az emberek. A szovjet halottakat a római katolikus templom mellé hordták össze. A hullaszag az üvegtelen, ablaktalan lakásokat elárasztotta.
A futóárkok tömve halottakkal. Ezek már megfoghatatlanok voltak. Oszlásnak indult testükön maradt rongyok valósággal mozogtak a különféle rovatok, nyüvek millióitól.
Akinél még iratot tudtak felfedezni, vagy az úgynevezett „dögcédulájuk” a nyakukban lógott, azt összegyűjtötték és nagyon sürgősen rájuk kapálták a futóárok kiásott földjét. Így volt, aki kelet, déli, nyugat vagy észak felé fordulva, fegyverét szorongatva alussza örök álmát a zámolyi hantok alatt.
Akinél írást, zsoldkönyvet, vagy katonakönyvet találtak, azoknak a hozzátartozóit értesítették, de ki tudja, hány százan fekszenek itt, akikről azt sem tudják, kik voltak, honnan jöttek, kik várják még most is hazatértüket?!
Egy esztelen háború áldozatai, lövészárokba hajszolt nyomorultak, akik épp úgy szerették, akik éltek, akiket hazavártak, akik épp úgy várták a háború végét, mint az életben maradottak.
Ők pár ezren a zámolyi határban, a zámolyi temetőben, a több tízmillió halott között, akiknek emlékét őrizze a kegyelet. Akiknek azért kellett meghalni, hogy egy szebb, egy jobb kor jöjjön, jöhessen el azok számára, akik túlélték a huszadik század legnagyobb vérontását, a második világháborút!
A borzalmas pusztulásból mindössze kettő fényképet sikerült megmenteni, azonban ez a kettő fénykép is világosan beszél, mert majdnem minden ház ilye állapotban volt, vagy maradt.
Az 1. számú képünkön a volt református iskola kántor lakása látható.
1. számú kép: A volt református kántorlakás 1945-ben
Azonban nemcsak a kántorlakás, hanem a református templom és a református iskola is hasonlóan nézett ki, mint ahogy a 2. számú fényképünkön láthatjuk. (Mindkét kép filmjét Bíró Ernő református lelkész bocsátotta a honismereti szakkör rendelkezésére.)
Az alábbi képünkön tehát az úgynevezett alsó iskola látható a tizenhétszeres gazdacsere nyomai után.
2. számú kép: A volt református iskola 1945. tavaszán
Ha már ezekkel a képekkel tudták az újkor történetét, akkor maradjunk is egyelőre az egyházaknál.
Mit tettek, hogyan kezdték az újjáépítést, arra adatokat Bíró Ernő református lelkipásztortól kaptam 1968. augusztus 30-án.
Ami az 1945. utáni adatokat illeti, az egyház külső tevékenységének meghatározója a háborús pusztítások helyreállítása volt, úgy egyházi, mint iskolai vonatkozásban.
1945-ben a megmaradt épületek (templom, parókia) tetőzetének helyreállítása, kiigazítása volt az elsőrendű feladat.
Az év őszén 300.000 pengő államsegélyen 40 mázsa cementet vesz az egyház, murvát termeltet ki és készíttet, 8.600 db cementzsindelyt az iskolatető helyreállítására, melynek munkadíjába 890 kg búzát fizet – kölcsönből.
1946. április 26-án Újjáépítési Bizottság alakul a gyülekezet legtevékenyebb tagjaiból, s végzi hosszú időn keresztül szinte hősiesnek nevezhető munkáját.
Egy régi pincéből 4500 db téglát termeltetett ki, s már a nyár folyamán kijavíttatja és megmagasítja az iskola falait. A nyár végén 93 mázsa csöves tengeriért 17 m3 bárdolt fát (gerenda, szarufa), 2 m3 tetőlécet, 2 m3 deszkát vesz Őriszentpéterről, s a tél beállta előtt helyreállíttatja az iskola és tanítói lakások tetőzetét, rendbe hozatja az egyik tantermet, a rektorlakás egyik szobáját, konyháját, éléskamráját, s a II. tanítói lakáson egy másik szobát ideiglenesen tanteremnek, úgyhogy 1947 januárjában a karácsonyi szünidő után már ott kezdődik a tanítás.
Munkában, terményben és pénzben az akkori pénzértéket számítva 1946-ban cca. 30.000,- Ft-ot fordított az egyház az iskola helyreállítására, majd 1947-ben további 4.000,- Ft-ot, melyhez először 2.500,- Ft, majd 500,- Ft államsegélyt kapott.
Közen az összes épületek ajtóit, ablakait csináltatta a gyülekezet, s csak 1948-ban jutott el odáig, hogy 15 db templomi padot is csináltatott 3.700,- Ft-ért, amit 1950-ben újabb 10 paddal egészített ki.
Jellemző az árak változásában, hogy a padok utolsó pótlása 1966-ban történt 4 pad és 3 db előrész csináltatásával 12.800,- Ft-ért.
1951-ben a villanyt vezettetjük be az épületekbe, miután 1950-ben eljutott odáig az egyházközség, hogy adókulcsai növelése nélkül fedezni tudja évi kiadásait, hogy majd 1955-ben végül minden adósságát is kifizesse.
Közben 1950-51-ben cca. 50 kh földjét felajánlja az államnak megvételre 17.433,- Ft-ért.
1955-ban javíttatja ki a gyülekezet a templom, a torony, toronysisak háborús sérüléseit. Készíttet a toronyra villámhárítót 21.800,- Ft-ért.
1981-ben a parókia melléképületének tetőzetét építteti át nádtetőről cementzsindelyre, kijavíttatja a parókia utcai homlokzatát, csúcsfalát 21.000,- Ft-ért.
1962-ben a melléképületek javítása történt 6.650,- Ft értékben, majd 1963-ban az összes ajtó, ablak mázolása 1.000,- Ft-ért.
1964-ben a templom belső javítása, szőnyegek vétele került 5.000,- Ft-ba, majd 1965-ben a toronysisak újabb javítása és festése 13.200,- Ft-ba.
1966-ban a már említett padkiegészítés történt, míg 1967-ben a templom mozaiklapozása, pincejavítás, stb. 9.000,- Ft-ért.
Végezetül pillantsunk be az egyház anyakönyvébe:
|
Év |
Keresztelés |
Esketés |
Temetés |
|
1945 |
11 |
6 |
46 |
|
1946 |
16 |
8 |
23 |
|
1947 |
24 |
11 |
10 |
|
1948 |
15 |
16 |
16 |
|
1949 |
20 |
17 |
12 |
|
1950 |
24 |
5 |
10 |
|
1951 |
21 |
7 |
12 |
|
1952 |
17 |
5 |
13 |
|
1953 |
14 |
6 |
21 |
|
1954 |
16 |
13 |
11 |
|
1955 |
30 |
8 |
15 |
|
1956 |
24 |
7 |
5 |
|
1957 |
12 |
9 |
16 |
|
1958 |
19 |
9 |
13 |
|
1959 |
19 |
6 |
13 |
|
1960 |
17 |
6 |
13 |
|
1961 |
19 |
7 |
17 |
|
1962 |
10 |
4 |
17 |
|
1963 |
5 |
3 |
18 |
|
1964 |
12 |
3 |
9 |
|
1965 |
13 |
5 |
20 |
|
1966 |
11 |
3 |
16 |
|
1967 |
8 |
1 |
22 |
A római katolikus egyház felszabadulás utáni életéről Mézes József plébánostól kaptunk tájékoztatást 1968. július 10-én.
A római katolikus templom tornya és tetőzete, valamint a plébánia épülete a front alatt nagy kárt szenvedett. A torony egy részét kilőtték, s emiatt nem is harangoztak. A tornyot és a templomtetőt 1947-ben renoválták Kertész József plébános idejében. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKN.) segített a megvalósításában 5.000,- Ft-tal, a többi költséget és munkát a hívek összefogása munkálta.
A templombelsőt 1949-ben renoválták Kisteleki Antal plébános idejében, amikor a hívek 54 mázsa csöves kukoricát adtak erre a célra. Ugyanez évben az akác csihatagos temetőt 70 ember munkája hozta rendbe. A plébánia belsejét 1951-ben tették rendbe, kitakarítva a romokat. 1957. tavaszán a templomkertet kerítette körül, a férfiak munkája.
1961. július 13-án nagy orkán viharzott át a falu felett, mely elemi erővel ragadta magával a templomtorony keresztjét és ledöntötte. A keresztet még az év folyamán sikerült visszaállíttatni.
A templom külső általános tatarozása 1963. nyarán történt kb. 35-38.000-, Ft költségen, melyet az egyházközség hívei adtak össze.
1965-ben ünnepelte Mézes József plébános az ezüst miséjét. Ez alkalommal a hívek ismét nagy összefogásról tettek tanúbizonyságot. A háború előtt orgona szólt a kóruson, de ezt a háború idején széthurcolták. Ez évbe állított az egyházközség egy megújított orgonát a kóruson, mely kb. 60.000,- Ft költségbe került.
Minden kis eredményért küzdelmet kellett vállalni. Érzékelhető, hogy közösségünk itt a földön állandó küzdelemben él, ezért is nevezik a földön élő római katolikusokat „Küzdő Egyház”-nak. S közösségünk több-kevesebb hévvel vállalja is ezt a küzdelmet a végső győzelem reményében, amelyet alapítójának Jézus Krisztusnak kegyelmével el is fog érni – írja Mézes József plébános.
Pillantsunk a római katolikus egyház anyakönyvébe is:
|
Év |
Keresztelés |
Esketés |
Temetés |
|
1945 |
12 |
7 |
27 |
|
1946 |
10 |
12 |
15 |
|
1947 |
23 |
20 |
8 |
|
1948 |
17 |
3 |
10 |
|
1949 |
16 |
17 |
18 |
|
1950 |
30 |
6 |
18 |
|
1951 |
18 |
3 |
10 |
|
1952 |
17 |
6 |
9 |
|
1953 |
19 |
8 |
6 |
|
1954 |
20 |
14 |
7 |
|
1955 |
29 |
10 |
8 |
|
1956 |
23 |
8 |
8 |
|
1957 |
24 |
18 |
8 |
|
1958 |
17 |
11 |
9 |
|
1959 |
23 |
6 |
7 |
|
1960 |
18 |
8 |
6 |
|
1961 |
15 |
8 |
11 |
|
1962 |
19 |
10 |
11 |
|
1963 |
19 |
8 |
11 |
|
1964 |
14 |
10 |
4 |
|
1965 |
17 |
6 |
5 |
|
1966 |
16 |
4 |
10 |
|
1967 |
14 |
4 |
7 |
Bérmálások voltak:
|
Év |
Gyermekek száma |
Bérmálást végezte |
|
1948 |
140 |
Shvoy Lajos megyéspüspök |
|
1951 |
47 |
Shvoy Lajos megyéspüspök |
|
1957 |
65 |
Shvoy Lajos megyéspüspök |
|
1962 |
60 |
Kisberch Imre püspök |
|
1967 |
65 |
Shvoy Lajos megyéspüspök |
Végezetül pedig nézzük meg, hogy kik voltak a zámolyi római katolikus egyházközség vezetői 1945-től:
1945-46. szeptember Szopori János plébános
1946. szeptembertől – 1947. szeptemberig Kertész József plébános
1947. szeptembertől – 1948. májusig Szommer Károly plébános
1948-1952. szeptember Kisteleki Antal plébános
1952. szeptembertől – 1955. májusig Csányi László c. esperes
(betegsége idején Dusik Tibor csákvári káplán helyettesített)
1955. októberben Steinmüller János
adminisztrátor
1956. januárjától Mézes József plébános
Az iskolák államosítása 1948-ban történt.
Már az előző kötetben is felsoroltunk pár nevet, akiknek sikerült tovább tanulni. 1964-ben sorra vettük a házakat és összeírtuk, hogy kik jártak polgári iskolába, és kik gimnáziumba, illetve felsőbb iskolába. Felsorolásnak lehet, hogy hiányos, de igyekeztünk mindenkit felírni.
Polgárit végeztek:
Balogh Sándor
Rumpler Mária
Rumpler Lajos
Schmid ASlajosné Kalmár Mária
Südi Istvánné Kovács Erzsébet
Szabó Istvánné Kovács Margit
Papp Imréné Moharos Ibolya
Mikola Ferenc
Halász István
Tóth Ferencné Varga Piroska
Nagy Mária
Gábris Irén
Branczeiz János
Menyhárt József
Gimnáziumot végeztek:
Simon Pál
Simon Ferenc
Nagy Benedek
Csanádi Imre
Tóth Kálmán
Gulyás Kornél
Hermán István
Csoóri Sándor
A felsoroltak közül többen tovább tanultak főiskolán, illetve egyetemen és többen doktoráltak.
A felszabadulás után megváltozott a helyzet. Azok, akik rájöttek, hogy a tudás hatalom, azok hiányos alapismereteiket pótolták, s a dolgozók iskolájában elvégezték az általános iskola 8 osztályát – és természetesen a jobbak – még tovább tanultak és tanulnak.
Ezeknek a névsorát később töröljük. Viszont most nézzük meg, hogy kik érettségiztek a felszabadulást követő 20 esztendőben:
Pisi Oszkár,
Báles István
Szalók Ferenc
Branczeiz János
Lukács Imre
Brunner Istvánné sz. Schneider Ilona
Szekeres Viktor
Ujvári János
Ujvári Dezső
Sipos Vilmosné sz. Tamás Mária
Csörgei János
Szabó Sándorné sz. Szalók Margit
Nagy József
Zólyomi Mária
Beke Istvánné sz. Makovi Mária
Bajádi László
Vörösmarti Teréz
Zsebő Márta
Csóri Jánosné sz. Posztl Julianna
Cs. Simon Mária
Bácskai János
Micskó József
Póhner Mária
Cs. Kiss Teréz
Tanárki László
Simon János
Horváth János
Bene István
Bene József
Páli János
Németh János
Mikola László
Farkas Erzsébet
Bácskai János (Újtelep)
Kozák Mária
Szűcs István
Bátki István
Firnicz István
Makovi Mihály
Főiskolát végeztek:
Bíró József
Brunner József
Hajnal János
Csoóri Sándor
Csanádi Imre
Moór György
Halász Iswtván
Einvachter József
Prokk Ferenc
Balogh Márta
Egyetemet végeztek:
Bácskai József
Sipos Vilmos
Szabó Sándor
Makovi Mihály
Menyhárt Gyula
Nagy Imre
Branczeiz János
Szabó Mária
Fóhner Ibolya
Lukács Imre
Horváth József
Heiczman Antal
Sótanyi Károly
Nagy Benedek
Simon Pál
Lángi Péter
Menyhárt József
Dr. Simon Ferenc (a felszabadulás előtt)
Dr. Gulyás Kornél
Dr. Menyhárt József
Dr. Balogh Sándor
Dr. Belső Mária
Dr. Moór József
Ez a felsorolásunk is hiányos, mert akik elköltöztek Zámolyról és felsőbb iskolába jártak, nem tudtuk és tudjuk életüket tovább kísérni.
Úgy szintén többen vannak olyanok is, akik jelenleg a dolgozók gimnáziumában, közgazdasági technikumban, a mezőgazdasági technikumban, felső iskolán, illetve egyetemen tanulnak.
Az öregdiákok után nézzük a legkisebbeket, az óvodásokat. Az első termelőszövetkezet 20 évvel ezelőtt, 1949-ben jött létre Zámolyon. Az új közös gazdaságban egyre több nő is dolgozott, így sürgetővé vált egy óvoda megnyitása. A község akkori vezetői sokat törték a fejüket, hogy hol is tudnának a piciknek helyet biztosítani? Így jutott a választás a Petőfi utca 9. számú államosított házra. Községi támogatással rendbe hozták és 1954. július 1-jén ünnepélyesen meg is nyitották. A Járási Oktatási Csoport Hölczl Rózsa óvónőt helyezte az új óvoda élére – melléje dajkának pedig özv. Schmidthoffer Ferencné Bóta Ágnest alkalmazták.
Talán nem lesz érdektelen az utókor számára megörökíteni az óvoda első napjait. Vagy 72 fős óvodáskorú gyermek volt, de csak 10-15 gyereket hoztak az óvodába kezdetben, mert elterjedt az a hír, hogy az óvodás gyerekeket majd összeszedik és a Szovjetunióba szállítják. S mikor látták, hogy a gyerekek milyen jól érzik magukat az óvodában, rögtön kicsinek bizonyult ez a ház, mely két egymásba nyíló, alacsony, gerendázott szobából állott. A téglával lerakott konyhából nyílott a pince és a padlás feljárat. A felszerelés is elég hiányos volt. 10 db gyermekasztalt, 60 db gyermekszéket és 2 db munkaszekrényt küldött a Megyei Tanács VB. Oktatási Osztálya. Az óvónő részére az iskola kölcsönzött nevelői asztalt és széket.
A sok szemét és hulladék eltávolítása a megnyitó után 3 napra fogyott ki az udvarból, így csak tulajdonképpen 1954. július 4-én tudták fogadni az első gyermekcsapatot.
A felszerelés nagyon hiányos volt. Kölcsönkért edényekkel és a gyermekek által hozott tányérokkal pótolták a hiányt.
A létszám azonban megkövetel az egy csoportos óvoda fejlesztését 2 csoportosra. Így 1957 februárjában Zámolyra helyezték Brunner Istvánné Schneider Ilona óvónőt.
Az óvoda tovább fejlődött, de már nem volt sem a játékok tárolására, sem a gyermekek fektetésére. Így a község vezetői egy hármas cserére gondoltak, melyhez a felettes szervek is hozzájárultak.
A volt főjegyzői lakás (titkári lakás), melyben Schödl Dezső főagronómus lakott ezt az óvodai lakást kapta meg. Az orvosi lakást a titkári lakásban jelölték ki és az óvoda 1959. augusztus 1-jén a Széchenyi utcai orvoslakásba költözött.
3. számú képünk az első zámolyi óvodát mutatja.
3. számú kép: Az első zámolyi óvoda (1958-as felvétel)
Az új Széchenyi utcai óvodában már volt mindennek helye, azonban ezt az épületet 1810-ben építették. Volt ez kasznár lakás, csendőrlaktanya, vincellér lakás, számtartó lakás, rendőrpihenő, orvosi rendelő, szövetkezeti raktár, stb.
Az óvoda nyugodt életét itt sem tudták hosszabb ideig biztosítani. Továbbra is ott maradt az orvosi rendelő és a Petőfi tsz. raktára.
1959-ben több ezer forintért vásároltak szőnyegeket, népművészeti szőtteseket, függönyöket és csillárokat a szülők segítségével. A szülők közreműködtek 1960 tavaszán az udvar parkosításában. Bevezették a duplatányéros terítéket és több mint 8.000,- Ft-ot költöttek edényekre.
Közben Pintér Józsefné Hölczl Rózsa az óvoda vezetője lemondott, s a Művelődésügyi Osztály Brunner Istvánné óvónőt bízta meg a vezetéssel.
A létszám tovább nőtt, így egy harmadik csoport megindítása is indokolttá vált. 1960. szeptemberében a harmadik csoporthoz idehelyezték Farkas Vilmosné Kiss Irén óvónőt.
1961-ben a gátló körülmények megszűntek. Új kerítést, vaskaput kapott az óvoda, megkezdődött az udvari játékok, felszerelések építése, majd bővítése.
A gépesítés is megindult. Porszívót, padlókefélőt, mosógépet, majd hűtőszekrényt vásároltak. Pótolták a hiányos bútorokat. Egy konyhaszekrényt, egy konyhaasztalt, nevelőasztalokat, székeket, edény- és kombinált játékszekrényeket kaptak.
1963-ban állandó napköziotthonos óvodává fejlesztették. Kaptak még egy óvónői erősítést Szép Lászlóné Kocsis Anna óvónő személyében.
Közben korszerű játékok kerültek az udvarra. Homokozó, babaház, futballkapu, kosárlabdaháló, postaláda, kiskút, telefonfülke, bolt, körhinta, mászótorony, autóbusz, gombaernyők.
1963-ban korszerű szeméttároló is épült. Sok gond, méreg és huzavona után sikerült bevezetni a vízvezetéket, új WC épült, majd 1966-ban a régi hódfarkú cserepes tetőt sikerült új szép piros cserepes tetővel kicserélni.
Mint az előzőekben írtuk, a épület 1810-ben épült, tehát közel 160 éves. Az akkori követelményeknek megfelelt, ma azonban már korszerűtlen, állandó felújításra szorul. 4. számú képünk 1968-ban készült. Lehet, hogy mire ez az írás elkészül, akkorra már új, világos, nagy ablakszemek néznek az utcára.
Az óvoda, mint a község egyetlen közös főzésre berendezett intézménye, jelenleg mintegy 60-70 gyermeknek és mintegy 10 pedagógusnak és mintegy 10 óvodai dolgozónak biztosít naponta ebédet.
Az óvoda éves költségvetése 150.000,- Ft körül mozog.
4. számú kép: A zámolyi óvoda (1968-as felvétel)
Végezetül nézzük az óvoda dolgozóit:
1. Pintér Józsefné Hölczl Rózsa vezető óvónő
1954. július 1-jétől
2. Brunner Istvánné vezető óvónő
1957. február 1-jétől
3. Deák Katalin (helyettesítő)
1960. május 23-tól 1960. szeptember 1-jéig
4. Farkas Vilmosné Kiss Irén óvónő
1960. augusztus 1-jétől
5. Hutvágner Erzsébet (képesítés nélküli)
1963. szeptember 9-től 1964. január 12-ig
6. Szép Lászlóné Kocsis Anna óvónő
1963. augusztus 1-től 1964. augusztus 1-ig
7. Major Jánosné Kuthy Zsuzsanna (képesítés nélkül)
1965. szeptember 6-tól 1966. augusztus 1-jéig
8. Matla Károlyné Ruzits Irén (képesítés nélkül)
1964. október 15-től 1966. augusztus 1-ig.
9. Marosvölgyi Márta (képesítés nélkül)
1967. szeptember 1-től
Gazdasági vezető: Halász András 1964. szeptember 1-től
Technikai dolgozók:
1. özv. Schmidthoffer Ferencné Bóta Ágnes dajka
1954. július 1-jétől 1962. december 31-ig
2. Ács Jenőné Farkas Ella dajka
1959. szeptember 1-jétől
3. Szalai Imréné Páll Mária dajka
1961. július 1-jétől
4. Pintér Lajosné Pihokker Teréz főszakács
1962. szeptember 1-jétől
5. Menyhárt Lászlóné Lepsényi Zsófia dajka
1963. január 1-jétől
6. Kemecsei Sándorné Herpai Margit kisegítő
1963. május 1-jétől
Az óvodától térjünk át az iskoláról.
Mint az 1. és 2. számú képünkön látható, a volt református iskola valóban romokban hevert. A volt katolikus iskolák kisebb mértékben sérültek meg.
A zámolyi elemi iskolában 1944. május 1-jétől megszűnt a tanítás. Részben tanítóik katonai bevonulása, részben az iskolák katonai kiigénylése miatt. Bevonult katonának Szendi László a református kántortanító és Kékesi Endre római katolikus kántortanító is.
A háború után lényegében csak 1945. szeptember 15. után kezdődhetett meg a tanítás.
A zámolyi református iskola alapítását az 1660-as, míg a római katolikus iskoláét az 1760-as évek tájára tehetjük. Az első tanítók a lelkészek voltak, vagy ahogy akkor hívták őket, „prédikátorok”.
Egy 1773-as adat szerint akkor Zámolyon a református iskolánál „csak prédikátor szolgál most…”
1740-ben már van református tanító, akit Németh Ferencnek hívtak. Ettől az időtől kezdve minden református tanító nevét és működési idejét ismerjük. A községi történet első kötetében időrendi sorrendben fel is soroltuk őket.
A katolikus iskolánál az első tanítóról szintén az 1773-ból fennmaradt írásból tudunk, de egynek sem maradt fenn a neve az utókor számára.
Csak az alábbi neveket sikerült felkutatni:
1. Lindenmayer Ágoston 1914-ig
2. Bíró Mihály 1914-1915
3. Hajnal Ferenc 1915-1922
4. Sumbszky Lajos 1922-1942 + 1965
5. Kékesi Endre I. tanító 1942-1950 + 1965
6. Arany Mária II. tanító 1938-1948 (10 év)
A volt katolikus iskola a katolikus templom mellett áll. Úgy az iskola, mint a templom fényképét az I. kötetben szerepeltetjük.
A II. világháború alatt ebben az iskolában volt a kihelyezett magyar repülős alakulat orvosi rendelője, melyet dr. Salomvári orvos százados vezetett és nem csak a katonák, hanem a polgári lakosság részére rendelt.
A reformátusoknál már 1772-ban segédtanító is volt, aki a lányokat tanította, az egykori írás szerint: „A rektorház és a felsős oskola helyett uj iskola épült 1794-ben.” Ezt azután kőkerítéssel fogták körül 1798-ban. Ezekről az építkezésekről részletesen írtunk az I. kötetben, így egy nagy ugrással lépjünk át a jelenbe.
Az államosítás évében 1948-ban két tanterem volt a református iskolánál, melyhez 1950-ben egy új tantermet létesítettek. 1955-ben igazgatói iroda épült, ami ma is nevelői szoba szerepét tölti be. 1957 nyarán a Kossuth utcai lépcsőházból egy szertár készült, amiből 1963-ban Szabó István, az akkori igazgató egy külön igazgatói irodát létesített.
1962-ben fejeződött be 40.000,- Ft-os költséggel és rengeteg társadalmi munkával egy politechnikai műhely építése. Az iskola telke szélén egy ősrégi kovácsműhely állt. Vörösmarty, majd Szakál nevű kovácsok tulajdonában állott. Legutolsó tulajdonosa Kemény Sándor kovácsmester volt, akitől a telket és a műhelyt a községi tanács megvásárolta. Az új műhely a régi kovácsműhely alapjaira, részben a falaira, részben pedig kő- és faanyagának a felhasználásával készült.
Az építkezést a Csákvári Építőipari Ktsz. készítette, de nagyon sok ember munkája van bent. Az itt végzett társadalmi munkások nevét a későbbiek folyamán felsoroljuk.
A műhely két részből áll. Egy nagy tanműhelyből és egy raktárból. Felszerelése gazdag (szalagfűrész, prés, körfűrész, gyalugép, villanyfúró, állványos fúró, lemezvágó, köszörű, műhelypadok, satuk, stb.). A gyakorlati oktatást e sorok írója vezeti immár 9 éve.
Közben ide az alsó iskolához 18.000,- Ft-os költséggel még 1960-ban téglakerítés készült. 5. számú képünkön ez a kerítés is jól látszik. 1962-ben úgy a szolgálati lakások, mint az iskolák ajtajai, ablakai új festést kaptak. Két nevelői lakás új padlót és redőnyös ablakot kapott. 1963. őszén az alsó és a felső iskolaépület északi oldala kőporos vakolást kapott.
5. számú kép: Az 1962-ban épült politechnikai műhely (1965-ös felvétel)
1965-ben egy új iskolai szertár építkezéséhez felvonultak székesfehérvári kőművesek, de az építkezésekből nem lett semmi, mivel a munkavállaló kőműves jobb üzletet talált. Így az idehordott anyagot másfél év múlva visszavitte.
Közben az igazgatói lakás bővítéséhez a Járási Tanács fedezetet biztosított6 és így egy szoba, valamint konyha és egy előszoba építkezéséhez kezdtek. Ez a munka rengeteg huzavona után csak 1968-ra készült el. Az építkezés 208.000,- Ft-ba került. Szintén ilyen keservesen készült el a vízvezeték szerelése is, csak 1968 telére működött a szivattyú a másik nevelői lakásban.
1969-ben ennél az iskolánál a tsz. kőművesbrigádja az iskolai árnyékszékeket javította ki, asztalos brigádja pedig az ajtókat. Úgy szintén a középső iskola árnyékszékei is új ajtókat kaptak.
Az alábbi kép a bővítés alatt álló igazgatói lakást ábrázolja.
6. számú kép: Az épülői igazgatói lakás (1966-os felvétel)
Közben az iskolánál is változások történtek. 1962. december 4-én Papp László addigi iskolaigazgatót a székesfehérvári Járási Tanács V.B. Művelődésügyi Osztályához helyezték osztályvezetőnek. Utód e sorok írója lett 1966. június 15-ig, amikor Papp László lett újból az igazgató, miután 1965-ös balesetemből kifolyólag az iskola vezetéséről lemondtam.
A későbbiek során az államosítás óta Zámolyon működő nevelők névsorát feltüntetjük, melyből kiviláglik, hogy ilyen sok változás és nevelővándorlás folyt az utolsó 20 évben. Ennek okát a pedagóguslakások hiányában kereshetjük.
Az alsó iskola elé az építkezések befejezése után az iskola Szülői Munkaközössége, illetve aktívái rengeteg rózsát ültettek. Bár dróthálóval körül is vették, mégsem találja benne senki örömét, mivel az állatok kihajtása miatt örökösen kitiporják, illetve kiturkálják.
Az alábbi fényképünk a már teljesen elkészült igazgatói lakást ábrázolja.
7. számú kép: Az alsó iskola (1968-os felvétel)
Ehhez az iskolához 1966-ban vaskerítés és vasajtó készült.
A 2. számú iskolaépület, melyet 1939-40-ben kultúrházi célra építettek, egy nagy teremből és egy színpadból állott. Ezt a színpadi részt 1958. nyarán lefalazták és így egyszerre 2 tantermet nyertek. A képen látható 3 ablakos részből Szabó István 1962. decemberében bordásfalakkal beépített tornatermet létesített, mely még a mai napig is testnevelési célokat szolgál.
Ez az iskola 1962. őszén kapott új kőporos vakolást, ami a háborús sérüléseket, a szilánkok nyomait végleg eltüntette.
8. számú kép: A középső iskola (1968-os felvétel
A felső, vagy más néven a III. számú iskola (a volt katolikus iskola) egy tanteremmel és egy szolgálati lakással rendelkezett. A szolgálati lakást Sárosi Sándor lakta 1950-től. 1962-ben a nagy lakást átalakították és egy szoba-konyhát leválasztottak, melyet Makovi Mihályné tanítónőnek utaltak ki. Így 1962. telén már 4 szolgálati lakás volt.
Az alábbiakban feltüntetjük a szolgálati lakásokat és lakóit időrendi sorrendben:
I. számú Alsó iskola:
I. lakás: Tóth Gyula 1915-1943
Szendi László 1943-1950
Papp László 1954-től
II. lakás: Moharos Lajos 1914-1940
Tantermi célra 1945-1954
Erdélyi József 1955-1967
Oláh Zoltán 1967-től
III. számú Felső iskola:
III. lakás: Sumbszky Lajos 1922-1942
Kékesi Endre 1942-1950
Sárosi Sándor 1950-1963
Oláh Zoltán 1963-1967
Gábor Gézáné 1967-1968
Máthé Ferenc 1968-tól
IV. lakás: Makovi Mihályné 1962-1968
Gábor Gézáné 1968-tól
1962. decemberében tehát volt az iskolánál négy szolgálati lakás, 5 tanterem, 1 tornaterem, 1 politechnikai műhely, 1 raktár , 1 szertár és egy tanári szoba az igazgatói irodával együtt.
Térjünk azonban vissza egy kicsit a politechnikai tanműhelyhez. Hogy az utókor számára példát mutasson, az alábbiakban felsorolom azoknak a nevét, akik a műhely felépítésénél társadalmi munkát végeztek. Az akkori beosztásukat tüntetem fel a nevük mellé, mint ahogy az anyag rendezésekor előkerült „Dicsőségtábla” mutatta.
1961. szeptember 10-én a régi kovácsműhely bontásakor:
Vörösmarty József VB titkár
Skultéti Ferenc bányász
Kalmár Gusztáv bányász
Agszer Ágoston tűzoltó százados
Novák Ferenc földszöv. ig. elnök
Nagy István bányász
Tanárki Mihály motorszerelő
Menyhárt István gyári munkás
Zámbó Ferenc üzemi munkás
Szabó István ig.h.
1961. karácsonykor a hálózati áram bevezetésekor:
Zakar Mihály villanyszerelő
Novák Imre villanyszerelő
Balogh Lajos,
Kőszegi Ferenc és
Tóth Mihály ipari tanulók
1962. január 15-1962. február 27. között szalagfűrész, prés beszerzése:
Papp László isk. ig.
Erdélyi József ált. isk. tanító
1962. február 27-1962. szeptember között szalagfűrész beszerelése, parafázása, tuskó, motorszerelés, stb.
Szalók József MSZMP titkár
Németh Dénes Tsz. elnök
Cs. Simon János bognár
Lukács Pál gépész
Véninger József
Komjáthy Gyula
Brunner Gyula,
Kottyán Károly kovácsok,
Kemény Lajos lakatos
Gelencsér Tibor villanyszerelő
Viszugyel István tűzoltóparancsnok
1962. május 20-30. között téglafalépítők:
Kulcsár József,
Cs. Simon József,
Lángi József kőművesek
Németh József segédmunkás
1962. június 10-én téglahordók voltak társadalmi munkában:
Lengyel János,
Szabó István traktorosok,
Vass László raktáros
Kovács János,
Milis István tsz. tagok
Tanárki István traktoros (utóbbi 2 fő KISZ tag volt).
Az iskola tanulói közül pedig az alábbiak segítettek különösen:
Bakonyi László
Menyhárt Imre
Nagy László
Nagy P. József
Brunner Vilmos
Szabó Mihály
Lukács László
Farkas Gyula
Tamás Ferenc
Szekeres József
Cs. Kiss Mihály
Szabó László ötödikesek
Török István
Schösszer Ferenc
Böde János hatodikosok
Baranyai János
Molnár László
Kovács Ferenc
Hamar Attila
Südi István
Nagy József
Sz. Nagy Sándor
Gelencsér Vilmos
Tanárki Mihály
Brunner János
Csóri József hetedikesek
Béres István
Firnicz István
Kósa József
Németh János nyolcadikosok.
Az iskolában 1960 szeptembere óta folyik gyakorlati oktatás. 1963-ban az óvoda kertjét megfelezték, így már kert is állt az oktatás, illetve a tanulók rendelkezésére. Ennek méretei a következők voltak: északról 44,3 m, keletről 41,1 m, délről 40,2 m, nyugatról 39 m. Ez a kert a Széchenyi utcában fekszik, a régi orvosi lakás konyhakertje volt. Területe: 470 négyszögöl, vagyis 1680 négyzetméter.
1964 májusában a termelőszövetkezet társadalmi munkában egy szerszámoskamrát építtetett. Ez az építmény a kert délnyugati részén állt, 3 x 4 méteres téglaépület. Ajtaját, ablakát az iskolai gyakorlati foglalkozáson készítették a tanulók. Ebben tárolják a kerti szerszámokat, de hirtelen zápor esetén még védelmet is nyújthat.
Az iskola épületeiről már nagyon sokat írtunk. A költségvetés az államosítás óta 20-30-40-50-60 ezer forint között váltakozott. A vagyoni helyzet bemutatására csak egy példát ragadunk ki:
Az iskola ingatlan értéke 426.414,- Ft
Állóeszköz értéke 138.824,- Ft
Nevelői és ifjúsági könyvtár 9.228,- Ft
Fogyóeszköz értéke 54.859,- Ft
Tehát az iskola vagyona 1965. január 1-jén 629.325,- Ft volt.
A tantermek felszerelése jónak mondható. Évről-évre új padok, székek, asztalok, szekrények gyarapítják az iskola vagyonát. 1963-ban az iskola a Járási Művelődési Osztálytól egy Supraphen lemezjátszót kapott. A középső iskolától kiszerelt színpadelválasztó ajtót a sukorói kultúrháznak a községi tanács eladta, így ennek az árából egy Erkel-magnetofont vásárolt az iskola. Előtte egy Orionton táskarádiót.
1965. őszén az iskola felsőtagozatos tanulói a termelőszövetkezetben dolgoztak. Napraforgót szedtek és burgonyát böngésztek.
A szülők és a Szülői Munkaközösség jóváhagyásával az ott keresett 16.056,- Ft-ot nem fizette ki az iskola a tanulóknak, hanem rajta az iskola részére egy jó állapotban lévő keskenyfilmvetítő gépet, s hozzá tartozó hangszóróval, transzformátorral vásároltunk rengeteg utánjárás után a hantosi művelődési háztól. Ez több, mint 6.000,- Ft-ba került. Ugyancsak ebből a pénzből egy lottón nyert M-8-as Calypso magnetofont vettünk mikrofonnal jutányos áron, teljesen új állapotban. Itt is nagy segítséget adott a termelőszövetkezet, mert a gépkocsiját rendelkezésre bocsátotta az anyag vásárlásakor.
Egy kis statisztikát is jegyezzünk fel az utókor számára:
Az iskola tanulóinak száma:
1945/1946 tanév 203 fő
1946/1947 tanév 289 fő
1947/1948 tanév 284 fő
1948/1949 tanév 284 fő
1949/1950 tanév 277 fő
1950/1951 tanév 272 fő
1951/1952 tanév 274 fő
1952/1953 tanév 239 fő
1953/1954 tanév 234 fő
1954/1955 tanév 223 fő
1955/1956 tanév 223 fő
1956/1957 tanév 228 fő
1957/1958 tanév 243 fő
1958/1959 tanév 237 fő
1959/1960 tanév 249 fő
1960/1961 tanév 270 fő
1961/1962 tanév 294 fő
1962/1963 tanév 323 fő
1963/1964 tanév 318 fő
1964/1965 tanév 322 fő
1965/1966 tanév 304 fő
1966/1967 tanév 309 fő
1967/1968 tanév 311 fő
1968/1969 tanév 324 fő
Az 1969/1970-es tanévre a várható létszám 288 fő.
A fakultatív vallásoktatás bevezetése óta 100 %-tól lefelé fogy a hitoktatásra járó tanulók száma. Jelenleg a 10 %-ot sem éri el.
Az iskolának nagyon sok gondot okozott a sok igazolatlan mulasztás. A parasztság a szorgos munkák idején nem engedte gyermekeit az iskolába. A termelőszövetkezetek létrejöttével a parasztság már nem volt ráutalva gyermeke kétkezi munkájára, rájöttek, hogy sokkal többet veszítenek, ha gyermekük lovat vezetni, vagy répát egyelni jár velük, így lassan megszűntek az ilyen igazolatlan mulasztások is. Az iskolában 1955 óta nem volt igazolatlan hiányzás.
Nézzük tehát a mulasztások alakulását 1955. évtől:
|
Tanév |
Mulasztott napok száma |
Egy főre jut (nap) |
|
1955/1956 |
1 125 |
10,4 |
|
1956/1957 |
3 997 |
17,6 |
|
1957/1958 |
2 225 |
9,4 |
|
1958/1959 |
1 703 |
7,17 |
|
1959/1960 |
1 677 |
6,34 |
|
1960/1961 |
963 |
3,46 |
|
1961/1962 |
1 220 |
3,98 |
|
1962/1963 |
1 129 |
3,65 |
|
1963/1964 |
1 390 |
4,33 |
|
1964/1965 |
1 696 |
5,29 |
|
1965/1966 |
1 763 |
6,6 |
|
1966/1967 |
1 192 |
3,7 |
|
1967/1968 |
2 088 |
6,72 |
|
1968/1969 |
1 676 |
5,2 |
A tanulók mulasztását figyelve, könnyen megállapíthatjuk, hogy melyik évben, illetve években hány tanuló kapta meg az ázsiai náthát, illetve egyéb járványos megbetegedések melyik években emelték fel ugrásszerűen a mulasztási átlagot.
Most pedig vessünk egy pillantást az iskola tanulmányi előmenetelére.
|
Tanév |
Tanulmányi átlag |
|
1950/1951 |
3,3 |
|
1951/1952 |
3,5 |
|
1952/1953 |
3,2 |
|
1953/1954 |
2,8 |
|
1954/1955 |
3,2 |
|
1955/1956 |
3,2 |
|
1956/1957 |
3,2 |
|
1957/1958 |
3,8 |
|
1958/1959 |
3,4 |
|
1959/1960 |
3,7 |
|
1960/1961 |
3,37 |
|
1961/1962 |
3,5 |
|
1962/1963 |
3,58 |
|
1963/1964 |
3,63 |
|
1964/1965 |
3,61 |
|
1965/1966 |
3,54 |
|
1966/1967 |
3,46 |
|
1967/1968 |
3,42 |
|
1968/1969 |
3,62 |
Egy-egy tizedes tanulmányi átlag emeléséért úgy a tanulók, mint a nevelők nagyon sokat dolgoztak. A zámolyi általános iskola tantestülete pedig mindig sokat tett és tesz a tanulmányi színvonal állandó emeléséért.
1945-től az államosításig a zámolyi iskoláknál a következők tanítottak:
Kékesi Endre római katolikus kántortanító 1942-1950
Szendi László református kántortanító 1943-1950
Szendi Lászlóné Mikes Margit tanítónő 1943-1950
Arany Mária római katolikus tanítónő 1938-1948
Bíró Ernő református lelkipásztor 1945-1948
Bíró Ernőné Barabás Ilona tanítónő 1945-1948
Lente Endre III. tanító 1948.VI.8. – 1948. VII. 1-ig
A volt felekezeti iskolák igazgatói:
Református elemi népiskolánál Szendi László
1948-1948
Római katolikus elemi népiskolánál Kékesi Endre
1945-1948
Általános iskolai igazgatók:
1. Kékesi Endre 1948. július 01-től 1950. szeptember 1-ig
2. Sárosi Sándor 1950. szeptember 1-től 1954. november 1-ig
3. Papp László 1954. november 1-től 1962 december 4-ig
4. Szabó István 1962. december 4-től 1966. június 15-ig
5. Papp László 1966. június 15-től
Általános iskolai igazgatóhelyettesek:
1. Károly György 1950-től 1954. július 31-ig
2. Papp László 1954. szeptember 1-től 1954. november 1-ig
3. Sárosi Sándorné Kerényi Éva
1954. november 1-től 1956. július 1-ig
4. Szabó István 1956. július 1-től 1962. december 4-ig
5. Papp Lászlóné Taksz Mária
1963. január 1-től 1964. szeptember 1-ig
6. Oláh Zoltán 1964. szeptember 1-től
Állami tanítók 1948. július 1-től:
1. Kékesi Endre igazgató
(1942) 1948. július 1. – 1950. szeptember 1., 1956.
2. Szendi László tanító (1943) 1948. július 1. – 1950. szeptember 1.
3. Szendi Lászlóné Mikes Margit tanítónő
(1943) 1948. július 1. – 1950. szeptember 1.
4. Kiss Katalin dr. Perényi Istvánné tanítónő
1948. július 1. – 1930. szeptember 1.
5. Varga Imre tanító 1948. szeptember 1. – 1951. szeptember 1.
6. Siskey Éva Kiss Ernőné tanítónő
1948. szeptember 1. – 1951. szeptember 1.
7. Sárosdi Sándor igazgató (1930-34)
1950. szeptember 1. – 1963. október 8.
8. Sárosdi Sándorné Kerényi Éva tanítónő
1950. szeptember 1. – 1962. augusztus 1.
9. Károly György tanító 1930. szeptember 1. – 1954. július 31.
10. Károly Györgyné Tóth Edit tanítónő
1950. szeptember 1. – 1954. július 31.
11. Mészáros Katalin tanítónő 1950. szeptember 1. – 1951. augusztus 30.
12. Hoór Edit tanítónő 1951. szeptember 1. – 1953. augusztus 30.
13. Homolya Margit tanítónő 1951. szeptember 1. – 1952. augusztus 31.
14. Keller Margit tanítónő 1951. november 16. – 1953. július 31.
15. Rajna Zoltán tanár 1952. január 1. – 1957. augusztus 15.
16. Zalavári Józsa tanítónő 1952. február 2. – 1954. augusztus 31.
17. Gyorsok Ilona tanítónő 1952. szeptember 1. – 1954. július 31.
18. Lovas Etelka tanítónő 1953. február 16. – 1953. május 31.
19. Varga Ferenc tanító 1953. július 1. – 1954. augusztus 30.
20. Szente Piroska Festő Józsefné tanítónő
1953. július 1. – 1955. november 15.
21. Csapó Borbála Erdélyi Józsefné tanítónő
1954. június 1. – 1966. augusztus 1.
22. Behringer Borbála Badacsonyi Györgyné tanítónő
1954. július 1. – 1956. július 1.
23. Erdélyi József tanító 1954. szeptember 1. – 1967. augusztus 15.
24. Kaposi Júlia tanítónő 1954. szeptember 1. – 1956. augusztus 1.
25. Papp László igazgató 1954. szeptember 1. – 1962. december 4. és
1966. június 15-től
26. Papp Lászlóné Taksz Mária tanítónő
1955. augusztus 1-től
27. Féner Mária Talics Lajosné tanítónő
1953. november 1. – 1960. augusztus 1.
28. Szabó György tanfelügyelő 1956. február 1. – 1957. július 1.
29. Szalók Margit M. Szabó Sándorné tanítónő
1956. július 1-től
30. Szabó István igazgató (1962. december 4. – 1966. június 13.)
1956. július 1-től
31. Botka Irén tanítónő 1957. augusztus 15. – 1960. augusztus 1.
32. Pozsgay Teréz Makovi Mihályné tanítónő
1957. augusztus 15-től
33. Beregszászi Mária nevelő 1958. szeptember 1. – 1963. augusztus 15.
34. Molnár Ágoston tanár 1961. július 1. – 1963. július 1.
35. Sulák Gyuláné Kiss Judit nevelő
1962. augusztus 1. – 1965. február 15.
36. Vass Tiborné Hekele Stefánia tanítónő
1963. február 5. – 1963. június 30.
37. Pilipár Nándor szaktanító 1963. július 1. – 1964. augusztus 1.
38. Jónás Judit tanítónő 1963. augusztus 1. – 1968. augusztus 1.
39. Rakáts Judit Tóth Józsefné tanítónő
1963. augusztus 1. – 1966. augusztus 1.
40. Renner Lilian Patlcs Imréné tanítónő
1963. augusztus 1. – 1968. január 15.
41. Takács Vincéné Lehrner Márta nevelő
1963. november 1. – 1965. július 31.
42. Oláh Zoltán tanító 1963. november 3-tól
43. Hutvágner Erzsébet nevelő 1964. január 12. – 1964. június 30-ig
44. Kardoss Klára tanítónő 1964. augusztus 1. – 1964. november 17.
45. Makovi Mária Beke Istvánné nevelő
1964. november 1. – 1966. június 30.
46. Ádám Károlyné Galambos Hedvig tanítónő
1966. szeptember 1. – 1967. augusztus 1.
47. Greschner Mária tanárnő 1966. szeptember 1-től
48. Bene Istvánné Menyhárt Ibolya nevelő
1966. szeptember 1. – 1967. június 30.
49. Szabó Istvánné Kovács Gyöngyi tanító
1967. március 3-tól
50. Gábor Gézáné Nanczvikkel Ilona tanítónő
1967. augusztus 1-től
51. Ódor Józsefné Kiss Rózsa tanárnő
1967. augusztus 16-tól
52. Máthé Ferencné Mohai Mária tanárnő
1968. augusztus 16-tól
53. Sajkás Ágnes nevelő 1968. szeptember 19-től
54. Járosi Ilona nevelő 1968. november 1. – 1969. február 23.
55. Máthé Ferenc nevelő 1969. április 1-től
Az iskolánál különféle szakkörök működtek és működnek. Legrégebbi adatok szerint rep. modellező szakkör volt Károly György vezetésével 1954-ig.
Kezdő rep. modellezés folyt 1964/65-ben Rakáts Judit vezetésével.
Kezdő rep. modellezés folyt 1967-ben, 1968-ban.
Haladó repülő modellezés 1968-/1969-ben. Az utóbbi három Szabó István 251 sz. időmérő biztos irányítása mellett.
Évekig működött a biológiai szakkör, szintén Szabó István, a több évig működő fotó szakkört pedig Erdélyi József vezette.
A kézimunka szakkört Papp Lászlóné, majd Greschner Mária oktatta.
A sportkör vezetője Papp László. Az idei tanévben pedig a rajz szakkört Gábor Gézáné, míg az orosz-német szakkört Szabó István vezette társadalmi munkában.
Az iskolánál az utóbbi másfél évtizedben szépen működött a Szülői Munkaközösség. Elnöke sokáig Südi Istvánné, majd Nagy Sándorné és az utolsó 5 év óta pedig Németh Dezsőné.
A Szülői Munkaközösség gazdasági ügyeit sokáig Váczi István, Tóth Ferencné és Nagy Sándorné intézi.
A Szülői Munkaközösség választmány osztályonként 3-3 szülővel képviselteti magát. Jelentős szerepük van az iskolai rendezvények előkészítésében.
Az ifjúsági mozgalom 1948-ban jött létre a zámolyi iskolánál. Száma: 3071. II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat. Sok csapatvezető működött, Siskey Éva, Kiss Katalin, Károly György, Szente Piroska, Fóner Mária, Sárosi Sándorné. 1956. szeptember 1-től Szabó István kiváló úttörővezető kitüntetés tulajdonosa lett a csapat vezetője és a csapat az októberi események alatt felbomlott.
Az új Úttörőcsapat megalakulása szintén Szabó István nevéhez fűződik. Az új csapat 1957. március 15-én jött létre. Mivel a zámolyi csapat az elsők között alakult újjá, így az új működési engedélyt is az elsők között kapta. Az új csapatszám: 551 lett. Viszont a név (II. Rákóczi Ferenc) a régi maradt.
A csapat vezetését 1958-ban Szalók Margit (Szabó Sándorné), Botka Irén, Pozsgay Teréz (Makovi Mihályné), Rakáts Judit (Tóth Józsefné) vette át, majd 1966. szeptember 1-től újból Szabó István vezeti. Az iskola tanulóinak 85 %-a úttörő. Legutóbbi évben 10 raj, 20 őrs működött 280 úttörővel. A csapat állandóan bekapcsolódik az országos mozgalmakba (például Forradalom Lángjai, stb.) társadalmi munkákba, társadalmi ünnepségekbe, stb. (1969-ben 52 mázsa vas, 353 kg papír, 950 kg rongy volt a gyűjtésük eredménye).
Az iskolai és a népművelési adatokról a következőkben fogunk majd írni.
1944
Földhöz bújó, alacsony, ütött-kopott cselédházak.
Miért olyan szerények? Talán nyomorúságukat takargatják? Lehet is: Cselédsor, keserű, nehéz kenyér, idő előtt megöregedő, gondtól-munkától összetört emberek a cselédek. A nap első sugara már a földeken találja őket. 14 órás fárasztó munka. De kinek, maguknak? Nem! Másnak, a Merán grófnak. Az ő birtokán vagyunk. Itt a fényes kastély, ott a nyomorúságos cselédházak, bennük egy-egy kicsi szoba, egy közös konyha, két család, mindegyik családban 4-5 gyerek. Évi bérük pedig 18 mázsa vegyestermény és 24 pengő. Kinek a sorsa ez? A hárommillió magyar koldusé! De más a grófé! Ő Bécsben mulat. Az ősi birtokon verejtékkel szerzett pengők a bécsi pezsgőben, a kártyaasztalok zöld posztóján gurulnak el.
1944 szeptember végén Magyarország területére lépett a felszabadító szovjet hadsereg. A fasiszta haderőkkel történt harcok során kiűzte hazánk területéről a német megszállókat, szétzúzta a magyar fasiszta hadsereget a horthysta csendőrséget. A harcok nyomán 1945 tavasza új életet ígér. Még áll a harc. Tankoktól felszántott földek, elhagyott, szegényes otthonok, szerteszét heverő halottak mindenfelé.
1945. április 4. az új élet küszöbe. Ez a nap Zámolyon is új életet ígér: megvalósult a földreform nagy történelmi műve. Ennek köszönheti a földért sóvárgó paraszt, hogy megkapta ezeréves jussát, a földet. Az ország felszabadításával együtt összeomlott a Merán gróf birtoka is. Új népi erők jöttek mozgásba.
A zámolyi munkásság és parasztság saját kezdeményezésére és saját erejével látott hozzá a gazdasági élet megindításához és újjászervezéséhez. Abban a bénultságban, amely az összeomlást követte, a falu munkássága és a falu parasztsága volt az egyetlen szervező építő és vezető erő. A falu népe ekkor ébredt első ízben politikai életre.
A munkásság segítségével a zámolyi földnélküli és szegényparasztság birtokba vett 1968 kh földesúri földet, végrehajtotta a faluban azt a történelmi feladatot, melynek megvalósításáért a magyar parasztnemzedékek egész sora eddig hiába küzdött.
A földreform eltüntette a nincstelenek zömét, megnőtt kis- és középparasztság birtokállománya.
De ott voltak még a sokgyermekes volt uradalmi családok. A nekik juttatott 5 kh föld kevés, nehezen tartja el a népes családot. 500 vagy 1000 kh könnyen, nem egyet, hanem 10-et. A jólét, a fejlődés alapja a szövetkezet. Ezt érzi az a 17 uradalmi család, aki 1949-ben 34 forintjával, a földosztáskor kapott 82 kh földjével és 2 pár lovával indul el.
A mezőgazdaságban a demokrácia felszámolta a feudális maradványokat, felosztotta a nagybirtokot, demokratizálta a földbirtok megosztást. Ugyanakkor azonban még nem vetett gátat a falu tőkés fejlődésének. Még 1949-ben is voltak olyan gazdák, akik továbbra is fenn akarták tartani a család és gazda viszonyát. Így, amikor felvetődött a zámolyi tsz. szervezés gondolata, ezek voltak, akik hangoztatták: „nem voltunk és nem is leszünk senki családai”. De a demokrácia megvédte a dolgozó, szervezkedő parasztságot a falu kizsákmányolók elemeivel szemben és meggátolta a kizsákmányolók terjeszkedését. Széleskörű felvilágosító munka révén a parasztság megértette, hogy csak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás hozza meg a felszabadulást a természetnek való kiszolgáltatottság alól, s teremti meg a kulturális felemelkedésnek lehetőségeit. Megvalósulhatott a minden kényszertől mentes, zámolyi mezőgazdasági termelőszövetkezet, megakadályozta a szegényparasztság romlását és lesüllyedését.
Egy, a 17 törpebirtokos szilárd akaratának lehet köszönni, hogy ma Zámoly szövetkezeti község. 1952-ben arra a gondolatra jutottak, hogy önálló pártszervezetet alakítanak. A pártszervezet tagjai az alapvető politikai és gazdasági kérdésekben egységesek voltak, és példamutatón részt vettek a közös munkában. Jelentős szerepük volt abban, hogy a tsz-ben a tagság hangulata mindig bizakodó volt. Az egyéni parasztok látva, hogy a tsz. tagok megtalálták számításukat, ők is követték a példát. Így a létszám és a földterület is növekedett:
|
Év |
Kh. |
|
1949 |
82 |
|
1950 |
451 |
|
1951 |
451 |
|
1952 |
489 |
|
1953 |
621 |
|
1954 |
473 |
|
1955 |
600 |
|
1956 |
1650 |
|
1957 |
930 |
|
1958 |
1018 |
|
1959 |
1473 |
|
1960 |
2315 |
|
1961 |
4979 |
A termelőszövetkezet taglétszámának alakulása 1949-től 1961-ig:
|
Év |
Létszám (fő) |
|
1950 |
26 |
|
1951 |
8 |
|
1952 |
40 |
|
1953 |
46 |
|
1954 |
42 |
|
1955 |
63 |
|
1956 |
106 |
|
1957 |
65 |
|
1958 |
68 |
|
1959 |
124 |
|
1960 |
224 |
|
1961 |
508 |
A Petőfi Tsz. összes földterülete évről évre változott. A változást 1950-hez, a megalakulás évéhez viszonyítjuk. Országosan vizsgálva a létszám alakulását, 1953-ban és 1954-ben nagymértékű csökkenést mutat. 1952-ben a létszám az 1950-es évinek 355 %-a, 1953-ban 236, 1954-ben 218 %-a. Ez a következő okokra vezethető vissza:
1953-ban az MDP júniusi határozata feltárta a pártvezetés legfőbb hibáit. Foglalkozik a további gazdaságpolitikai feladatokkal és hangsúlyozza, hogy továbbra is a „tsz. marad a falu szocialista építésének útja”, de a tsz. mozgalomban a számszerű fejlesztés helyett a meglévő szövetkezetek megszilárdítását kell előtérbe helyezni. Ezt az alapjában véve helyes határozatot nem követte egyenes vonalú fejlődés, a párt és a népdemokrácia életében. A pártegység fokozatosan megromlott, a fő felelősség a jobboldali revizionista csoport vezetőjét, Nagy Imrét terheli. Nagy Imre ugyanis időszerűtlennek, korainak találta a szocialista építés megindítását mind városon, mind falun. Azt vallotta, hogy a népi demokratikus államnak nem feladata a mezőgazdaság kollektivizálása, mert a kisárutermelő szektor gépiesen követi a szocializmus felé haladó államkapitalista szektort. Határozatában kimondta, hogy a tsz-ekben fel kell függeszteni a 3 éves kilépési tilalmat, és engedélyezni kell azoknak a tsz-eknek a feloszlását, amelyekben a tagság nagyobb része ezt kívánja. Ez felbátorította az osztályellenséget, a kulákok sok helyen visszafoglalták földjeiket – így Zámolyon is – kezdték aratni a szövetkezet gabonáját, és felbomlasztották a tsz-eket. Ennek hatására 1954-ben megáll, sőt visszaesik a szövetkezet fejlődése nem csupán Zámolyon, hanem országosan is.
1954 májusában ült össze az MDP III. kongresszusa. Feltárta a hibákat és meghatározta a második 5 éves terv irányelveit. A helyes politika következtében fejlődés következett be, amely már 1955-ben tapasztalható Zámolyon is.
A földterület 1955-ről 1956-ra 175 %-ra növekedett. Az 1955-ben megindult fejlődés az 1956-os ellenforradalmi események hatására ismét visszaesett. A tsz-ben csak a kommunista tagok maradtak bent, akiknek hitét nem tudta megingatni az ellenforradalmárok mesterkedése.
Az ellenforradalmi lázadás rendkívüli súlyos károkat okozott pártunknak, népünknek, az egész országnak. A nagy károk mellett azonban ez a súlyos megrázkódtatás, ha drágán is, de olyan tapasztalatokat adott a pártnak és a népnek, amelyek lehetővé tették, hogy gyorsabban és több sikerrel menjen előre a szocializmus építése útján.
Az ellenforradalom után a zámolyi tsz. megerősödött és a kilépések miatt fokozott támogatásra szorult. Ezt a támogatást az államtól, a csákvári gépállomástól és a helyi tanácstól kapták meg. A pártszervezet is jelentős mértékben hozzájárult a tsz. megerősítéséhez, gazdasági és politikai megszilárdításához, jövedelmük, hozamuk növeléséhez. A megörökösödés megmutatkozik a létszám és a földterület növekedésében is. A tagok száma 1959-ben már 124 fő, a terület pedig 1473 kh. A tagok számának növekedését segítette, hogy a tsz. küzdött a régi és az új tagok között még meglévő ellentétek megszüntetéséért és nagy gondot fordított arra, hogy az egyénileg dolgozó parasztok és a tsz. tagok között egységes, jó viszony jöjjön létre. Segítséget adott az egyénileg dolgozó parasztnak, közelebb hozta a tsz-hez és úgy bánt vele, mint a tsz. jövendő tagjával, aki előbb vagy utóbb, de feltétlenül meggyőződik a szocialista mezőgazdasági nagyüzem előnyéről, maga is rátér a szövetkezés útjára.
A tsz. mozgalom nem csak Zámolyon, hanem az egész országban győzött. Győzelemre jutásával létrejöttek annak feltételei, hogy a magyar mezőgazdaság viszonylagos elmaradottságából kiemelkedjék és az ország fejlődése meggyorsuljon. A győzelem következtében a magyar nép és maga a dolgozó parasztság is a fejlődésnek új szakaszába lépett. Az elért eredményekért elismerés illeti mindenekelőtt a munkásosztályt, amely nagy áldozatkészséggel politikai és anyagi segítséget adott a dolgozó parasztságnak, a szövetkezetnek.
A szövetkezet fejlesztésének egyik legfontosabb kérdése a vezetés színvonalának javítása. A zámolyi tsz-ben is emelkedett a vezetés színvonala, fejlődött a szövetkezeti demokrácia, javult a munkaszervezés és erősödött a munkafegyelem. Az irányítás csak úgy töltheti be hivatását, ha szoros együttműködés alakul ki az irányító szervek és a szövetkezeti vezetők között.
A szövetkezeti vezető is csak akkor dolgozhat jól, ha ismeri a tagság gondolkodását, ha a tagsággal együtt határoz minden fontos kérdésben, amely a szövetkezet boldogulását szolgálja. A vezetőségbe olyan szegény- és középparasztok kerültek be, akik képesek megoldani az eléjük táruló feladatokat. A tagság legnagyobb részét a fiatalság teszi ki. Az átlagos életkor 35 év.
A tagok nem szerinti megoszlása:
Nő 40 %
Férfi 60 %
20 év alatt 15 %
20-30 év között 22 %
30-40 év között 15 %
40-50 év között 23 %
50 év felett 25 %
A tsz. vezetőségébe Pintér Ferenc főkönyvelő és Németh Dénes tsz. elnök került.
Pintér Ferenc szülei szegény emberek voltak, családjukkal együtt nagyon nehezen éltek, sok volt otthon az éhes gyermekszáj. Apja Merán gróf birtokán volt cseléd, és bizony nagyon kevés volt az 4,7 mázsa vegyestakarmány, 5 pengő és 1,5 mázsa fa, amelyet negyedévre kaptak. Pintér Ferenc a legidősebb gyermek korán megismerte a munkát. Nehéz és küzdelmes gyermekkora volt. Gyakran előfordult, hogy nem volt mit enniük. Új ruhát csak a grófon és magas vendégein látott. Hajnalonként, amikor apjával munkába ment, találkozott a hozzájuk hasonló, munkában meghajlott férfiakkal, asszonyokkal, korán munkára fogott gyermekekkel.
1941-ben bevonult katonának, s így a család elvesztette egyik kenyérkeresőjét. 1943-ban nősült meg. Ez a lépése is mutatja önbizalmát, a szebb jövőbe vetett hitét. Bízott abban, hogy el tudja tartani családját és „egy koldusból nem csinál kettőt”. Ismét behívták katonának, s egy időre el kellett szakadnia a családjától. Fogságba esett és csak 1948-ban került haza. A felszabadulást követő földosztáskor 6 kh földet kapott. Ez igen kevés volt a megélhetéshez, mivel semmilyen felszerelése nem volt.
Fogsága idején tanulmányozta a szovjet kolhozokat. Látta, hogy itthon, Magyarországon is a parasztság életének megkönnyítésére meg lehetne valósítani a szövetkezeti rendszert. Gondolatait megismertette társaival is, azok helyeselték. Így az elhatározást tett követte. Pintér Ferenc 1950-ben, mint alapító tag belépett a tsz-be. Az első időben tsz. elnök volt, de a számvitelhez, ügyvitelhez – minden különös képzettség nélkül – inkább érzett tehetséget. A gazdaság fejlődése is mindinkább megkövetelte a szakemberek alkalmazását. Ezért lemondott az elnökségről és könyvelői tanfolyamokra járt, hogy tudását gyarapítsa és ezzel is a tsz. javát szolgálja. 1955-ben rovatos könyvelői alapfokú iskolát végzett. 1957-ben képesített alapfokút, 1960-ban pedig képesített kettős könyvelőit.
1955-ben a megyében rendezett könyvelői versenyen a harmadik legjobb főkönyvelői helyezést érte el. Jutalma 700,- Ft és két heti mátrai üdülés volt. Legnagyobb jutalma mégis a falu elismerése és a tsz. megbecsülése volt.
Munkáját most is a legnagyobb gonddal és körültekintéssel végzi.
A szorgalom és a kiváló képesség jellemzi Németh Dénes tsz. elnököt is. Zalacsatáron született 1918-ban. Apja napszámos volt és mint hathónapos munkás dolgozott Eszterházy Móric birtokán. Nyolcan voltak testvérek, 6 fiú és kettő lány. Gyermekkorának legfájóbb élménye a folytonos költözködés volt a nagyobb konvencióért. Zalából Vicsepusztára költöztek, mert ott a régi 14 mázsa konvenció helyett 18 mázsát kaptak. Onnan Győr megyébe mentek át.
1941-ben jöttek Zámolyra. Apja itt aratócseléd volt. Az elnök maga is a Merán gróf birtokán, majd a felszabadulásig a gánti bauxitbányában dolgozott, éppúgy, mint a zámolyi lakosság legnagyobb része. A felszabadulás az ő életében is nagy változást hozott. 5 kh juttatott földet kapott. A falu közhangulata egyre a tsz. megalakításának gondolata felé fordult. Így alakult meg 1949-ben a „Petőfi” tsz., amelynek ő is egyik alapító tagja volt. A tsz-ben először mint brigádvezető dolgozott. A tsz. küldte el 1952-ben Balatonarácsra, gazdasági iskolába. Az iskolát 6 hónapi tanulás után jó eredménnyel végezte el.
1953-ban Polgárdi függetlenített párttitkára lett.
1954-ben vette át a zámolyi tsz. vezetését. Azóta többször megfordult külföldön (Bécsben, Moszkvában) személyes tapasztalatokat gyűjtött.
A tsz. tagok élete híven tükrözi a társadalom és a tsz. fejlődését. 1944-ben a cselédházakban élő családok nem gondolhattak középiskolára, egyetemre, ez elképzelhetetlen volt számukra. Ma már nem álom a zámolyi fiataloknak a művelődés, tanulás, szórakozás. Sokan tanulnak közülük. Mi a céljuk, ha végeznek? Erre Vörösmarty Teréz osztálytársunk így válaszol: „Érettségi után a tsz-ben szeretnék könyvelő lenni – mondja – szüleim is a tsz. dolgozó.” Rajta kívül még járnak néhányan az iskolánkba, és a többi helyi középiskolákba is. Az öreg Menyhárt bácsi sem gondolta, hogy a falu művelődési otthonának tervét fogja elkészíteni. Büszke is rá a falu éppen úgy, mint a most végzett orvosnőre, dr. Belső Máriára és dr. Mór József orvosra. A falu legnagyobb büszkesége azonban Csoóri Sándor költő és Csanádi Imre író.
A fentiek is mutatják azt a nagyarányú fejlődést, amely 1945. óta az egész országban végbement. Az iskolák kapu megnyíltak a cselédszármazásúak előtt, és most már – ha arra alkalmasak – vezető állásokat is betölthetnek. Így valósítjuk meg fokozatosan mind gazdasági, mind társadalmi életünk alakuló szocialista rendszerünk alapvető jelszavát: „Mindenkinek képessége szerint, mindenkinek munkája szerint.”
N Ö V É N Y T E R M E S Z T É S
A mezőgazdaság két fő üzemága a növénytermesztés és az állattenyésztés. A mezőgazdasági termelés alapja a növénytermesztés. A termesztett növények fajtái nagymértékben befolyásolják az üzemek jövedelmét és jövedelmezőségét.
A növénytermesztés szorosan kapcsolódik az állattenyésztéshez. A növénytermesztés számos melléktermékét felhasználhatják gazdaságosan az állattenyésztésben, valamint biztosítja az állattenyésztéshez szükséges takarmányokat. Cél, az állattenyésztés gazdaságosságának emelése. Ezt nagymértékben befolyásolja a gazdaságban termelt növények fajtája és mennyisége. Az önköltség szempontjából nem közömbös, hogy az állattenyésztésben annyi saját termelésű, olcsó tömegtakarmányt tudnak megtermelni, a gazdaság mennyire tudja biztosítani az abrak takarmányokat saját termeléséből. Másrészről a termelt növények fajtáitól függ a növénytermesztés munkaigénye, nagy részét ma még a gépi és kézi erők mellett igaerő bevonásával tudnak biztosítani. Az állattenyésztés viszont trágya termelésével növeli a növénytermesztés eredményességét.
A tsz-ek árutermelésének növekedése a pénzbevétel növekedését jelenti és fontos népgazdasági érdek is.
A földterület megoszlása művelési ágak szerint 1949-1961 években
|
Év |
Szántó |
Rét |
Legelő |
Erdő |
Nádas |
Tavak |
Összesen |
|
katasztrális hold |
|||||||
|
1949 |
82 |
|
|
|
|
|
82 |
|
1950 |
443 |
3 |
|
|
|
5 |
451 |
|
1951 |
443 |
3 |
|
|
|
5 |
451 |
|
1952 |
480 |
4 |
|
|
|
5 |
489 |
|
1953 |
610 |
6 |
|
|
|
5 |
621 |
|
1954 |
429 |
28 |
2 |
|
|
6 |
473 |
|
1955 |
482 |
28 |
15 |
|
|
6 |
600 |
|
1956 |
994 |
53 |
64 |
|
9 |
6 |
1050 |
|
1957 |
720 |
118 |
80 |
29 |
28 |
6 |
930 |
|
1958 |
757 |
118 |
83 |
29 |
23 |
6 |
1018 |
|
1959 |
1200 |
118 |
83 |
40 |
26 |
6 |
1473 |
|
1960 |
1940 |
91 |
169 |
61 |
21 |
6 |
2512 |
|
1961 |
4103 |
316 |
469 |
64 |
21 |
6 |
4979 |
A földterület művelési ágak szerinti megoszlására a szántó nagy aránya a jellemző. A megalakulás évében csak szántóval rendelkezett a tsz. 1950-1953-ig, a szántó maradt majdnem 100 %.
A tsz. földterületén 5 kh halastó megvalósítását is tervbe vette. A tó mellett lévő nádas kezelése, és kitermelése máris biztosított téli munkát a tsz. dolgozóinak és természetesen növeli a jövedelmet is. 1952-61 között a tsz. földterületének növekedése mellett a szántó arány a csökkent. Legkisebb 1957-ben 69 %, a következő években emelkedik, de nem haladja meg az összterület 80 %-át.
A tsz. 1957-ben 29 kh erdőhöz jutott, de ma már 67 kh-ra emelkedett. Ma még ugyan nem folytatnak nagyüzemi erdőgazdálkodást, de a fejlődés eredménye minden bizonnyal ez lesz.
Főbb növények termésátlagának összehasonlítása országos adatokkal 1956-1960.évben:
Országos adatok:
|
Megnevezés |
1956 |
1957 |
1958 |
1959 |
1960 |
1961 |
|
mázsa/katasztrális hold |
||||||
|
Búza |
8 |
9 |
7 |
10 |
10 |
8 |
|
Rozs |
6 |
7 |
6 |
7 |
7 |
7 |
|
Árpa |
9 |
11 |
8 |
12 |
11 |
12 |
|
Zab |
8 |
9 |
6 |
9 |
8 |
7 |
|
Kukorica |
10 |
13 |
13 |
15 |
14 |
12 |
|
Burgonya |
54 |
65 |
62 |
59 |
60 |
60 |
|
Cukorrépa |
97 |
128 |
109 |
126 |
145 |
125 |
|
Napraforgó |
6 |
7 |
7 |
7 |
6 |
5 |
Zámoly községi adatok:
|
Megnevezés |
1956 |
1957 |
1958 |
1959 |
1960 |
1961 |
|
mázsa/katasztrális hold |
||||||
|
Búza |
8 |
13 |
11 |
11 |
12 |
11 |
|
Rozs |
11 |
14 |
12 |
10 |
8 |
11 |
|
Árpa |
7 |
12 |
9 |
10 |
12 |
10 |
|
Zab |
12 |
13 |
8 |
11 |
12 |
11 |
|
Kukorica |
9 |
15 |
14 |
16 |
19 |
15 |
|
Burgonya |
56 |
60 |
60 |
75 |
70 |
70 |
|
Cukorrépa |
108 |
200 |
180 |
170 |
190 |
57 |
|
Napraforgó |
8 |
9 |
7 |
7 |
8 |
8 |
A termésátlagok egyik évről a másikra való növekedése nem eredményezi feltétlenül a terméseredmény növekedését, mert a termés alakulását nagymértékben befolyásolják az időjárási viszonyok is, ezért a fejlődést több év, rendszerint a 10 éves termésátlagok alapján vizsgáljuk.
A termésátlagok 1955. óta országosan emelkednek. De a növekedés nem azonos ütemű, mert például Zámolyon 1957. évben a növekedés 162 %, országosan pedig 113 %. Az 1958-as viszonyszámoknál is nagy az eltérés (a zámolyi 38 %-kal növekedett, országosan 12 %-kal csökkent).
Ennek az óriási különbségnek a magyarázata, hogy Zámolyon javult ezekben az években a vezetés színvonala, és ez a körülmény kedvezően befolyásol minden gazdasági tevékenységet is, így hat a termésátlagok alakulására is. A vezetőséget is minden fontos agro-biokémiai kérdést a tagsággal együtt vitat meg, hogy melyik növénynek melyik talaj a legmegfelelőbb. Törekedtek arra, hogy maradéktalanul érvényesíteni tudják az alapvető agrotechnikai eljárásokat és minél kiterjedtebben alkalmazzák a nagyhozamú, intenzív vetőmag fajtákat. A termésátlagok emelkedését befolyásolta a gondosan előkészített talajmunka. A tavasziak az utolsó években kb. 70-90 %-ban őszi mélyszántást kaptak, ezt lehetővé tette a tsz. gépállományának növekedése és a gépállomástól igénybe vett gépimunkák növekedése. A vetések nagy részét is géppel végzik, mely egyenletesebb, olcsóbb és gyorsabb.
A hozamok növekedését nem kis mértékben befolyásolta a felhasznált szerves és műtrágya mennyisége, az időben elvégzett talajelőkészítési és ápolási munka. Ezt lehetővé tette a tsz. gépállományának és a munkaegységek számának gyors növekedése. A tsz. termésátlagai nem csak az országos átlagnál, de a járás egyéni és tsz. átlagánál is magasabb. Például a megye tsz-einek búza termésátlaga 11,1, az egyénieké 7 mázsa, a zámolyi tsz-é 12 mázsa. Az árpa termésátlaga a megye tsz-einél 11 mázsa, az egyénieknél 7 mázsa, a zámolyi tsz-nél pedig 12 mázsa.
A jó munka eredménye, hogy a növénytermesztési átlagok növekedtek, sőt a zámolyi terméshozamok átlaga magasabb az országosnál. Az első 5 év átlaga felülmúlja az 1939-40-es évek átlagát is. Ebben is kifejezésre jutott a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölénye a kisüzemmel és a grófi nagybirtokkal szemben. Továbbra is feladat a termésátlagok növelése és a szocialista gazdaság nyújtotta előnyök kihasználása.
A tsz. eredményes gazdálkodását tükrözi, hogy a zöldségtermesztés területén is jelentős eredményeket értek el. Jó minőségű paprikát, paradicsomot, káposztaféléket termelnek. Bár a zöldségtermesztést nem nagy területen folytatják, ám eredményesen. Ezt bizonyítja, hogy 1955 augusztusában járási szinten I. díjat nyertek.
A felhasznált trágya mennyisége évről-évre gyors ütemű növekedést mutat. Az 1961. évi trágya mennyisége több mint hatszorosa az 1955 évinek. Az egy katasztrális hold trágyázott területre jutó trágya mennyisége közepes mennyiségének felel meg, 140-150 mázsa. Az évenkénti trágyázott terület 20-30 % között van, ami azt jelenti, hogy a tsz négyévenként közepes trágya mennyiséggel pótolni tudja a növények által felhasznált tápanyag mennyiséget. A tsz. állatállományának növekedése teszi lehetővé évről évre a szervestrágya mennyiségének növekedését. A tsz. nagy gondot fordít a szakszerű trágyakezelésre, amivel érték- és tápanyagokat ment meg a növénytermesztésnek.
A felhasznált műtárgya mennyisége katasztrális holdanként 90 kg. 1955-ben a szántó 86,7 %-át, 1961-ben 115 %-át műtárgyázták. Ez a szám kifejezi, hogy egyes területeket kétszer is trágyázták. A műtrágyázást géppel végzik.
A tsz. állatállományának alakulása 1953-1961 években:
|
Megnevezés |
1953 |
1954 |
1955 |
1956 |
1957 |
1958 |
1959 |
1960 |
1961 |
|
Tehén és előhasi üsző |
18 |
24 |
30 |
39 |
44 |
41 |
65 |
101 |
152 |
|
Növendék |
15 |
20 |
33 |
63 |
41 |
18 |
43 |
111 |
175 |
|
3 hónap alatti |
3 |
3 |
4 |
4 |
7 |
18 |
13 |
20 |
27 |
|
Hízómarha |
2 |
4 |
4 |
6 |
4 |
26 |
45 |
70 |
85 |
|
Ló |
1 |
13 |
15 |
23 |
20 |
17 |
26 |
30 |
42 |
|
Tenyészsertés |
6 |
7 |
9 |
9 |
16 |
24 |
28 |
39 |
111 |
|
Süldő |
37 |
101 |
139 |
160 |
145 |
144 |
281 |
598 |
674 |
|
Hízósertés |
35 |
42 |
44 |
75 |
73 |
118 |
187 |
212 |
281 |
|
Juh |
- |
- |
- |
363 |
235 |
362 |
- |
- |
- |
A termelőszövetkezet 1949-ben 2 pár lóval és a háztáji gazdaságokban néhány darab állattal indult el.
1961-ben már 625 számosállata van. Így a fejlődés az állatállomány területén is óriási mértékű. A növekedést 1953-hoz viszonyítottuk. Legkisebb a fejlődés a lóállományban, ez az 1953. évinek négyszerese. Ennek további számbeli növelése nem célja a tsz-nek, hiszen a fejlett nagyüzemi gazdálkodás alapja a gépesítés, a fogatos munkák csökkentése, mert a gépi lényegesen olcsóbb, gyorsabb és jobb a fogatos munkánál. A tsz-nek jelenleg még szüksége van erre, de a gépek számának növekedésével ez csökkenni fog.
A tehénállomány nyolcszoros, a növendékállomány kilenc, illetve tizenegyszeresére emelkedett. Ilyen gyorsütemű emelkedés célja a többirányú hasznosítás. A tenyésztésre nem alkalmas növendék állatokat eladás céljából a tsz. hízlalásra fogja. Továbbá célkitűzése a tejtermelés nagyüzemi megvalósítása, az állandó, rendszeres pénzbevételhez juttatja a szövetkezetet.
A sertésállomány mutatja a legnagyobb növekedést. A tenyészsertések száma 18,5-, a hízósertéseké 8,1-szeresére emelkedett. A tsz. a termelt takarmány nagy részét a saját tenyésztésű állatok táplálására akarja felhasználni. A sertésállomány nevelésének célja kettős, egyrészt népgazdasági érdek, a lakosság növelhető hússzükségletének jobb biztosítása céljából, másrészt a szövetkezetet rendszeresen pénzjövedelemhez juttatja.
A tenyésztés vizsgálata 1955-1961 években:
|
Megnevezés |
1955 |
1956 |
1957 |
1958 |
1959 |
1960 |
1961 |
|
10 tehénre jutó borjúszaporulat (db) |
8 |
9 |
9 |
1 |
10 |
10 |
10 |
|
10 sertésre jutó malacszaporulat (db) |
97 |
117 |
220 |
190 |
199 |
230 |
220 |
|
Fialási átlag (db) |
4 |
6 |
10 |
9 |
10 |
11 |
11 |
A tenyésztés eredményességét tükröz a fenti táblázat.
A 10 tehénre jutó szaporulat az 1955-ös 8-ról 1961-ben 11-re emelkedett. Ezt lehetővé tette a korszerűen, több ezer forintos költséggel felépített önetetős istálló, amely megkönnyíti az állattenyésztők munkáját. A tenyésztés ezen a színvonalon történő megvalósítása elképzelhetetlen kisüzemekben. Ez is a szocialista gazdaság fölényét mutatja nem csak a növénytermelésben, hanem a mezőgazdaság minden területén. Továbbá nagy gondot fordítanak az állattenyésztők a tenyészállatok gondos kiválasztására, kezelésére és megfelelő takarmányozására. Eredménye a szaporulati arány növekedése, az elhullási százalék csökkenése, életerős, szép utódok felnevelése.
Az 1955 augusztusában megrendezett járási mezőgazdasági kiállításon „Rozi” tehene II. díjat nyert.
A sertéstenyésztés területén a fenti tényezőkön kívül még kedvezően hatott, hogy minden tenyésztésre alkalmasat tenyészállatként kezeltek, a meddőket pedig meghizlalták. Javult az állatgondozás színvonala. Nagyobb súlyt fektettek az állatfajták helyes megválasztására.
A tsz. a mangalica sertéstenyésztésről áttért a szaporább és igényesebb, de jövedelmezőbb hússertés tenyésztésére.
A tehenek állományának és hozamának alakulása 1955-1961. évben
|
Megnevezés |
1955 |
1956 |
1957 |
1958 |
1959 |
1960 |
1961 |
|
Fejőstehenek évi átlagállománya |
25 |
32 |
39 |
37 |
45 |
148 |
153 |
|
Szárazon álló tehenek állománya (db) |
16 |
17 |
11 |
10 |
12 |
14 |
16 |
|
Egy tehén évi átlag tejhozama (liter) |
2077 |
2010 |
2624 |
2500 |
2615 |
2662 |
2715 |
|
Fejési átlag (liter) |
5,7 |
5,4 |
6,5 |
7,01 |
7,16 |
7,28 |
7,31 |
|
Istálló átlag (liter) |
4,7 |
4,5 |
5,7 |
6,4 |
6,44 |
6,41 |
6,43 |
A tejhozam alakulását a fejési átlag és istálló átlag tükrében vizsgáltuk. A fejési átlag úgy, mint az istálló átlag évről-évre emelkedik. Ezt lehetővé tette az állatok helyes gondozása, megfelelő takarmányozása. A fejési és istálló átlag növekedésében kifejezésre jut a szárazon álló tehenek arányának csökkenése, amely nem csak a tejhozamot, hanem a szaporulati arányt is növeli.
A családok és a taglétszám alakulása 1949-1961-ben:
|
Év |
Tagok száma |
Családok száma |
10 családra jutó átlag taglétszám |
|
1949 |
17 |
13 |
13 |
|
1950 |
26 |
23 |
11 |
|
1951 |
38 |
28 |
14 |
|
1952 |
40 |
32 |
13 |
|
1953 |
46 |
37 |
12 |
|
1954 |
42 |
34 |
12 |
|
1955 |
63 |
50 |
13 |
|
1956 |
106 |
80 |
13 |
|
1957 |
65 |
51 |
13 |
|
1958 |
68 |
55 |
12 |
|
1959 |
124 |
93 |
13 |
|
1960 |
224 |
174 |
13 |
|
1961 |
508 |
377 |
14 |
A tagok száma az 1961-es évinek több mint 29-szerese. A családok száma 29-szeresére emelkedett. Az 1950-es évek elején magasabb a 10 családra eső átlagos létszám, mint az 1950-es évek végén. A tagság nagyrésze agrárproletár, a családfővel a családtagok is belépnek a tsz-be. Az év végén azonban a családok száma emelkedik, ellentétben a családtagok számával.
Az összes és az egy főre jutó földterület alakulása
|
Év |
Összes terület (kh.) |
Egy tagra jutó összes terület (kh) |
Egy tagra jutó szántóterület |
|
1950 |
451 |
17,3 |
16,0 |
|
1951 |
451 |
11,8 |
10,8 |
|
1952 |
489 |
12,2 |
11,0 |
|
1953 |
621 |
13,4 |
12,2 |
|
1954 |
473 |
11,2 |
9,5 |
|
1955 |
600 |
9,5 |
7,1 |
|
1956 |
1050 |
9,9 |
8,6 |
|
1957 |
930 |
14,9 |
10,3 |
|
1958 |
1018 |
14,8 |
11,1 |
|
1959 |
1473 |
11,8 |
9,7 |
|
1960 |
2512 |
11,2 |
8,6 |
|
1961 |
4979 |
9,8 |
8,1 |
Az egy főre jutó munkaegység alakulása 1950-1961. években
|
Év |
Tagok száma |
Összes munkaegység |
Egy főre jutó munkaegység |
|
1950 |
26 |
5 655 |
217 |
|
1951 |
38 |
7 780 |
205 |
|
1952 |
40 |
10 400 |
260 |
|
1953 |
46 |
13 061 |
284 |
|
1954 |
42 |
14 850 |
353 |
|
1955 |
63 |
14 457 |
229 |
|
1956 |
106 |
31 275 |
295 |
|
1957 |
65 |
26 745 |
411 |
|
1958 |
68 |
26 524 |
390 |
|
1959 |
124 |
48 979 |
395 |
|
1960 |
224 |
70 845 |
316 |
|
1961 |
508 |
140 376 |
276 |
Ha vizsgáljuk az egy tagra eső teljesített munkaegységek számát, azt tapasztaljuk, hogy azokban az években, amikor növekszik a taglétszám, csökken a teljesített munkaegységek száma. Ennek oka, hogy a belépő tagok nem tudnak azonnal beilleszkedni a tsz. életébe. Egy-két év múlva viszont saját tapasztalataik alapján jönnek rá, hogy nem csak szükséges, de érdemes is a közösben és közösen végzett lelkiismeretes munka, amit a későbbi évek fejlődése mutat.
Munkaegység megoszlása
|
Munkaegység |
1951 |
1952 |
1953 |
1954 |
1955 |
1956 |
1958 |
1959 |
|
50 alatt |
1 |
- |
- |
3 |
1 |
6 |
6 |
6 |
|
51-100 között |
23 |
16 |
9 |
5 |
5 |
11 |
10 |
7 |
|
100-200 között |
47 |
31 |
9 |
16 |
16 |
30 |
30 |
21 |
|
200-300 között |
21 |
16 |
18 |
12 |
12 |
17 |
20 |
15 |
|
300-400 között |
19 |
12 |
20 |
|
21 |
21 |
13 |
13 |
|
400-500 között |
- |
10 |
33 |
22 |
22 |
12 |
5 |
18 |
|
400-500 között |
- |
10 |
33 |
22 |
22 |
12 |
5 |
18 |
|
500-600 között |
- |
12 |
3 |
23 |
13 |
8 |
12 |
10 |
|
600 fölött |
- |
3 |
8 |
6 |
10 |
9 |
8 |
10 |
|
Összesen |
100 |
100 |
100 |
100 |
100 |
100 |
100 |
100 |
A teljesített munkaegységek számának és megoszlásának alakulása is világosan tükrözi a tsz. tagok fejlődését. A tsz. erősödésével a tagság fő jövedelemszerzése forrásának nem a háztáji gazdaságból származó jövedelmet, hanem a közösen szerzett jövedelmet tekinti. A háztáji gazdaságban végzett munka háttérbe szorul, a közösben végzettel szemben. Ezt fejezi ki táblázatunk is: 1951-ben a tagok 47 %-a teljesít 100-200 munkaegység között, 63 %-a 50-200 munkaegység között, ezzel szemben 1958-ban 21 %-a 100-200 között, 34 %-a 50-200 között. 1957-ben 400 munkaegység fölött teljesítő tag nincs. 1957-ben a tagok 25 %-a, 1958-ban már 38 %-a teljesített 400 munkaegység felett.
A kiosztott jövedelem alakulása 1950-1961 években
|
Év |
Teljestett össz. munkaegység |
Kiosztott össz. jövedelem ezer forintban |
Egy munkaegységre jutó rész |
Egy tagra jutó rész |
|
1950 |
5 655 |
84 |
15 |
3 231 |
|
1951 |
7 780 |
150 |
19 |
3 948 |
|
1952 |
10 400 |
275 |
26 |
6 875 |
|
1953 |
13 061 |
549 |
34 |
11 935 |
|
1954 |
14 850 |
617 |
42 |
14 690 |
|
1955 |
14 457 |
595 |
41 |
9 444 |
|
1956 |
31 275 |
1 241 |
40 |
10 764 |
|
1957 |
26 745 |
1 116 |
42 |
17 169 |
|
1958 |
26 524 |
1 004 |
38 |
14 707 |
|
1959 |
48 979 |
2 091 |
43 |
16 863 |
|
1960 |
70 845 |
3 188 |
45 |
14 232 |
|
1961 |
140 376 |
5 334 |
38 |
10 500 |
A teljesített munkaegységek alapján kiosztott jövedelem alakulását vizsgáltuk. Figyelemmel kísértük az egy munkaegységre, egy tagra, egy kh-ra eső részesedés alakulását. 1950-ben a tagok összesen 6 555 munkaegységet teljesítettek és a kiosztott jövedelem 84.000,- Ft volt. Ezt vettük a viszonyítás alapjául. A jövedelem kiszámításának eredménye: egy munkaegységre 15,- Ft, egy kh-ra 201,- Ft részesedés jutott. Ez a tsz. első zárszámadásának eredménye volt. A következő években növekedés volt mind az összes teljesített munkaegység, mind az összes jövedelem terén. 1951-ről 1952-re például a teljesített munkaegységek száma 133 %-ra, a kiosztott összes jövedelem nagyobb mértékben, 183 %-ra emelkedett. A kiosztott összes jövedelem nagyobb mértékben növekedett, mint a teljesített munkaegységek száma. Ennek eredménye, hogy már a második évben 22 %-kal nőtt az egy munkaegység értéke. 1951-től 1955-ig gyorsabb ütemű a fejlődés mind a teljesített munkaegység területén, mind a kiosztott összes jövedelem területén. 1956-ban a teljesített munkaegység száma és a tagok 1950-hez viszonyítva ez 550 %-ra emelkedett. Növekedett az egy tag által teljesített munkaegységek száma és a tagok száma is. Az össz. jövedelem minden évben gyorsabban növekedett, mint a teljesített munkaegységek száma. Ennek eredménye a munkaegyég értékének gyors ütemű növekedése. 1958-ban 1950-hez viszonyítva a munkaegység értéke 256 %-ra, az egy tagra eső jövedelem értéke 332 %-ra emelkedett két tényező hatására:
Egyrészt az egy munkaegységre eső jövedelem növekedése, ebben a tsz. jövedelmezőbb gazdálkodása is kifejezésre jut. Másrészt a tagok által teljesített munkaegység számának növekedése, ez viszont kifejezi a tsz. tagok fejlődését. A tagság a jövedelem növekedésén látja munkájának értelmét, a közösben végzett munka értékének növekedését.
Az 1956-os ellenforradalom hatására a taglétszám csökken ugyan, de javul a gazdálkodás színvonala, növekszik az egy tagra eső részesedés értéke. 1959-60-as párthatározat a tsz. mozgalom fejlődését tűzi ki célul, de úgy, hogy a létszám növekedésével együtt emelkedjék a gazdálkodás színvonala is. Ezt a célkitűzést a tagság és a vezetőség egyaránt megértette. A tagok számának növekedésével tovább nőtt a gazdálkodás eredményessége is. Ezt a növekedést lehetővé tette a tagok jó munkája, továbbá a korábbi évek munkájának és az állami támogatásának eredményeképpen a szövetkezet vagyonának növekedése.
A hosszú évek fáradtságos munkája nem eredménytelen: az 1960-as zárszámadás szerint a munkaegység értéke 45,- Ft-ra emelkedett. Az 1961 év aszályos nyara súlyosan érintette a tsz. jövedelmét: a munkaegység értéke 38,- Ft-ra csökkent.
Növény és állattartás bevétele
|
Év |
Összesen Ft |
Növénytermelés Ft |
Állattenyésztés Ft |
Egyéb Ft |
|
1950 |
168 410 |
125 380 |
40 610 |
2 420 |
|
1951 |
218 472 |
147 616 |
67 946 |
2 910 |
|
1952 |
336 318 |
112 422 |
119 876 |
4 020 |
|
1953 |
421 301 |
172 610 |
243 596 |
5 095 |
|
1954 |
510 039 |
191 347 |
311 999 |
6 693 |
|
1955 |
586 007 |
136 306 |
358 871 |
95 571 |
|
1956 |
1 445 036 |
406 514 |
904 961 |
133 561 |
|
1957 |
1 270 891 |
498 417 |
411 095 |
361 379 |
|
1958 |
3 836 474 |
1 780 891 |
1 121 000 |
934 583 |
|
1959 |
3 048 260 |
945 999 |
1 327 257 |
772 004 |
|
1960 |
5 640 310 |
1 962 547 |
3 161 950 |
618 713 |
|
1961 |
9 357 000 |
3 723 000 |
4 112 000 |
1 522 000 |
A pénzbevétel gyors ütemű növekedésén is lemérhető a nagyarányú fejlődés. A bevételek növekedése az árutermelés növekedését fejezi ki, ami fontos népgazdasági érdek. A tsz. feladata: jó minőségű és megfelelő mennyiségű növényi és állati termékek biztosítása. A pénzbevételek növekedése kifejezi a tsz. erősödését. Ez lehetővé teszi az évközbeni előleg, valamint a pénzbeni részesedés arányának növekedését. Az összes bevétel 1961-re az 1950-es év ötvenötszörösére növekedett. Külön-külön vizsgálva a növény, illetve állattartás bevételének alakulását, 1961-re az össz. bevételen belül megváltozik a növénytermelésből és állattenyésztésből származó bevételek aránya úgy, hogy mindkettő növekedést mutat. A tsz. a növénytermesztési munkája mellett nagy gondot fordít az állattartás fejlesztésére is. A fejlett állattartás egyenletes bevételt jelent, növeli a jövedelmet.
A fenosza évről-évre gyors növekedést mutat. 1961-ben a szövetkezet vagyona 1.83.618,- Ft-tal növekedett. A fenosza növekedése kifejezi a tsz. vagyonának növekedését. Megoszlását vizsgálva legnagyobb hányadát épületberuházásra fordítják.
Ezt szükségessé teszi az állatállomány korszerű elhelyezése, a mezőgazdasági termékek megfelelő tárolása. Új létesítmény az 1958-59-ben épített korszerű, új istálló, fiaztató és 400 férőhelyes sertésól.
Gépesítés:
1949-ben, megalakuláskor a tsz. néhány ekével és kéziszerszámmal indult el. Ma a tsz. gépeinek és épületeinek értéke 8.976.129,- Ft. Csak a fontosabb gépeket említve, a tsz-nek van K. 25-ös Zetorja, 3 db T-28-as Zetorja, 1 db Super Zetorja, 1 db zetor pótkocsija, műtrágyaszóró gépe, aratógépe, 5 db légfékes zetor pótkocsi, burgonyaszedő.
A ma meglévő gépeinek és a gépállomás gépeinek igénybevétele tette lehetővé, hogy a tsz. ma már sokkal kisebb önköltséggel termel, mint az egyéni gazdaság. Ezt bizonyítja összehasonlító táblánk.
|
Munka megnevezése |
Tsz-ben |
Hedrich István |
||
|
munkaóra |
Ft |
munkaóra |
Ft |
|
|
Talajelőkészítés |
5,00 |
233,41 |
19,00 |
588,00 |
|
Vetés |
3,00 |
50,00 |
4,00 |
80,00 |
|
Növényápolás |
25,50 |
268,41 |
60,00 |
500,00 |
|
Betakarítás |
43,00 |
522,00 |
70,00 |
506,00 |
|
Trágyakihordás |
- |
- |
16,00 |
418,00 |
|
Biztosítás |
- |
8,14 |
- |
- |
|
Adó |
- |
141,00 |
- |
642,00 |
|
Vetőmag |
- |
48,00 |
- |
- |
|
Műtrágya és szórás |
3,00 |
187,23 |
- |
- |
|
Vásárlás |
2,00 |
29,39 |
10,00 |
141,00 |
|
Összesen |
81,5 |
1.487,48 |
209,00 |
2. 885,00 |
|
1 mázsa költsége |
6,79 |
123,95 |
17,41 |
240,04 |
A tsz-ben és az egyéni parasztoknál a tengeri termelésére fordított munkaórát, valamint az előállított termelés önköltségét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az egyénieknél magasabb az önköltség, mint a tsz-ben.
A fenti táblázat adatai bizonyítják, a nagyüzemi gazdálkodás egyre jobban kibontakozó fölényét a kisüzemi paraszti gazdálkodással szemben. A tsz. alacsonyabb önköltségének alapja a korszerű gépek és fejlett agrotechnikai eljárások alkalmazása, ami az önköltséget csökkenti, a termelékenységet pedig növeli.
A kisüzem anyagi ereje miatt nem képes bővített újratermelésre. A népgazdaság további arányos fejlődése megköveteli a mezőgazdaság nagyüzemi formában való tovább fejlődését, ami nem csak népgazdaságunk, hanem parasztságunk egyéni érdeke is. A tovább haladás útja a gépesített, gazdagodó erős szövetkezet.
A szövetkezetben tett látogatásunk alkalmával felkerestük a jól működő KISZ szervezetet. A lelkes KISZ tagokat munkában találtuk, kérdéseinkre szívesen válaszoltak, s elmondták szervezetük megalakulását, eredményekben gazdag életét:
„A mi KISZ szervezetünk – mondta a szervezet fiatal titkára – 1957-ben alakult 18 fővel. Mint minden kezdet, ez is nehéz volt. Antimarxista irányzatok mutatkoztak, de megbirkóztunk velük, nehéz volt a harc, de az aktív felvilágosításnak meg volt a hatása.
Kis baráti körünk egyre bővült. 1958-ban 22 tagja, ma pedig 70 tagja van. 30 fő a tsz. munkáját segíti, 30 fő a városba jár dolgozni, 10 pedig középiskolás.
A szervezet tagjai bizalommal fordulnak a vezetőséghez. Tudják azt, hogy nagy eredményeket csak közös és komoly munkával lehet elérni.
Falunk pedagógusai sokat segítenek a fiatalok nevelésében. Itt kell megemlítenem, hogy megszerveztük, a politikai oktatást, ennek keretében a pártoktatás időszerű kérdéseivel, a világtérkép előtti tájékozottsággal foglalkozunk. A lányok részére lány-, a fiúk részére fiúkört alakítottunk. A sportolásban sem maradunk el, sportkör és kézilabda csapat működik. A kultúrmunka nálunk a legszélesebb körű télen. Néptánc, színjátszó csoport szórakoztatja egy-egy hosszú téli estén a lakosságot.
Nemrég adták át a művelődési otthont. Felépítéséből mi is kivettük részünket, mert tudtuk, hogy széleskörű szórakozási lehetőséget ad mindnyájunknak. Esténként a TV adását nem csak a fiatalok nézik, de az öregek is kellemesen töltik mellette az estéket. Táncolhatunk is, lemezjátszónk és a rádió biztosítja a zenét.
Nagy eredményeket értünk el, de még vannak hibáink is. Sok munkát igényelnek azok a feladatok, amelyeket kulturális életünk fejlesztésében kívánunk elérni. Kulturális téren és a fizikai munkában egyaránt megállják helyüket KISZ tagjaink. Ifjúsági munkacsapatokat alakítottunk.
Az országos kukoricatermelési versenyben kiváló eredményt értünk el. Vasárnap végezzük el a vállalt kukorica megkapálását. Traktoros fiataljaink is szép eredményeket értek el az országos versenyen. Társadalmi munkában segítettünk a házépítéseknél.
A hibákat ilyen becsületes és példamutató munkával ki lehet javítani. Törekvésünkkel a párt tagjainak az utánpótlását neveljük.
JAVASLATUNK A TSZ TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRE
A részletes statisztikai vizsgálat alapján közelről megismertük Zámoly község új életét, terveit, céljait, és megtudtuk, hogy a lakosság boldogulását most már mindegyikük a szocialista nagyüzemi gazdálkodástól látja függőnek. Áttekintettük a tsz. egész gazdasági életét. Bizonyos következtetéseket vonhattunk le, és szerény mezőgazdasági tudásunk alapján néhány javaslatot teszünk a tsz. tovább fejlesztésére.
I. A tsz. körülményei, gazdasági viszonyai olyanok, hogy ott magas színvonalú földművelés valósítható meg és így nagy termésátlagok érhetők el. Az 1961-es év búza 13 q/kh., burgonya 60 q/kh., cukorrépa 100 q/kh. termésátlaga arra enged következtetni, hogy még szervezettebb és jobb gazdálkodással a hozamok fölöttébb növelhetők. A magas hozamok elérhetik még a nemesített vetőmag és műtrágya megfelelő mennyiségű felhasználásával, gondos növényápolással és a talaj termelőképességének növelésével. Nagy gondot kell fordítaniuk a növények összeválogatására és termelésére. Különösen nagy súlyt kell helyezniük a siló és a fehérjében dús takarmányok területének növelésére, mert ezek elősegítik a fejési átlag 3000 literre való emelését. Kifogástalan talajműveléssel és vegyszerekkel védekeznek a növényi betegségek, kártevők ellen. Jó, ha a gazdaság több fajta búzát vet. Így az aratás a legkisebb magveszteséggel bonyolítható le.
Helyes, ha a kedvező fekvésük adta lehetőségeiket kihasználva, zöldségtermelésükkel jelentősen hozzájárulnak a város zöldség igényének kielégítéséhez.
II. A tsz. gazdálkodását nem utolsó sorban az állattenyésztésük jellemzik.
Megfigyeléseink alapján javasolhatjuk, hogy a tsz. az állattenyésztés területén a tehén- és a sertésállomány növelésére törekedjék.
Ezt azért tartjuk fontosnak, mert valamennyi állatfaj közül a szarvasmarhák értékesítik legjobban a nagy mennyiségben adódó melléktermékeket.
Tápanyagigényük jelentős részét olcsó tömegtakarmányokkal lehet kielégíteni.
A sertéstenyésztés és -hízlalás a tsz-t rendszeresen pénzbevételhez juttatja. A közismert előnyök mellett ki kell emelnünk a sertés hulladékértékesítő képességét. A sertéstenyésztés jövedelmezőségének szempontjából emelniük kell a kocák szaporaságát, a felnevelt malacok számát, valamint a választási súlyt.
Javasoljuk a juhtartást is, mert a tsz. gyapjúértékesítéssel jelentős bevételhez jut.
III. A gazdaságot – az ésszerűség határain belül – tovább kell gépesíteni. A tsz. tűzze ki célul – a rendelkezésre álló kézi munkaerő szem előtt tartása mellett – a teljes gépesítést, hogy a földművelésükben és állattenyésztésükben a rendelkezésre álló kézi munkaerővel minél több terméket állítsanak elő.
Így hát javaslatainkat vizsgálódásainkról közre adtuk. Örömmel tapasztaltuk, hogy a zámolyiak nem ijedtek meg a közös gazdálkodás kezdeti nehézségeitől, hanem ezeket legyőzve ma már gazdaságuk fejlett mezőgazdasági nagyüzem. Valóban, a környék többi gazdasága példaképül tekintheti a zámolyi tsz-t. Igaz, hogy az ő gazdálkodásuk sem hibamentes még, azonban gazdálkodásukban több a jó.
Az olyan munkaeredmények, mint amilyen a zámolyi tsz-szé szilárdítják szocialista mezőgazdaságunkat, szocializmust építő népi demokratikus rendszerünket.
Szívesen tettünk eleget a zámolyi „Petőfi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet felhívásának, hogy iskolánk ebben az évben a tsz. küzdelmes múltjáról és szebb jövőjéről írjon egy monográfia keretében.
A munka a 130 Fejér megyei termelőszövetkezet közül az egyik legvirágzóbbnak az élettörténete. Először 1961 szeptemberében látogattuk meg a tsz-t 12 év fáradtságos és eredményes munkáját kísértük végig. Arra törekedtünk, hogy statisztikai adatok tükrében osszuk meg egy tsz. közösség kialakulását.
Úgy véljük, hogy hű történetét adjuk a tsz. eddigi munkájának az összegyűjtött írásos adatok és a régi alapító tagok, Pintér Ferenc, Németh Dénes, Menyhárt István elbeszélése alapján.
A korábbi és új élményeinken keresztül még jobban tiszteljük a több százezer paraszti ember munkáját és velük együtt – Ady sorait idézve – mi is harcolunk céljaikért:
Künn, a mezhőkön harsog a Tavasz
Harsogó Tavasz kísérd el a harcunk”
Az 1944-től eddig leírt munkát a székesfehérvári Közgazdasági Technikum tanulói készítették a Petőfi Termelőszövetkezet 10 éves gazdálkodásáról. Az alábbi tájékoztatást Szalók Józseftől, a Petőfi Tsz. akkori elnökhelyettesétől kaptuk még 1963-ban:
1959 kora tavaszán rohamosan haladt a mezőgazdaság szervezése. Megelőzőleg Zámolyon már volt tsz. Az Új Élet tsz. elnöke: Modr Imre, illetve B. Nagy József, az egykori Kossuth tsz. elnöke pedig Ódor István volt. Ez a két tsz. 1956 viharában felbomlott. A község mezőgazdásza előbb Papp Márton, majd Schödl Dezső agronómusok voltak.
A már 10 év óta jól működő Petőfi Tsz. mellett 4 új tsz. jött létre. Elsőnek alakult meg az Új Élet Tsz. Elnöke: Németh János lett, mezőgazdásza: M. Szabó Sándor agronómus, könyvelője pedig Pluhár István. Ebbe a szövetkezetbe olvadt bele a megalakulása után a Dózsa Népe szövetkezet, melynek szervezői Czirák József és Schneider György voltak.
A következő napokban „Búzakalász” néven alakult egy új tsz. Ennek elnöke Cseh Sándor, mezőgazdásza Schödl Dezső gazdasági felügyelő, könyvelője pedig Váczi István lett.
Utolsónak jött létre a „Kossuth” tsz. A tagsága elnöknek Tanárki Józsefet, mezőgazdászának Kisteleki Józsefet, könyvelőjének pedig Simon Ferencet választotta.
A szövetkezetek létrejöttével a község 5842 kh 1421 öl szántójának, 676 kh 1350 öl rétjének, 136 kh 1449 öl szőlőjének, 123 kh 1008 öl kertjének, 893 kh 1517 öl legelőjének, 307 kh 312 négyszögöl erdejének, valamint 29 katasztrális hold 1543 négyszögöl nádasának a 90 %-a szocialista szektorba került, így 1959. március 15-től Zámoly szocialista községgé vált. A szocialista községgé avatás 1959. március 14-én volt ünnepélyes keretek között, melyet díszvacsora egészített ki a Petőfi Termelőszövetkezet kultúrtermében.
Az újonnan létrejött tsz-ek III. típusúak lettek. A földrendezés is megtörtént és így kialakult a tsz-ek végleges területe. A Búzakalász tsz. egy évi gazdálkodás után kérte csatlakozását a Petőfi tsz-hez, amely meg is történt. Így most már a három tsz. a területükön megkezdhette az építkezést.
A Petőfi Tsz. az 1960 évi gazdálkodását 2.147 katasztrális hold földön, 224 taggal folytatta. Egy munkaegység értéke: 45,- Ft 23 fillér volt, ebből készpénz 27,20 Ft. 171 család volt. 75 családnak nem volt földje, 3-15 katasztrális hold földdel 89 család rendelkezett. A tagok közül 27 fő nem vett részt a közös munkában (öregség, betegség), 15 katasztrális hold fölött 7 család rendelkezett. Ebben az évben volt a tsz-nek egy gépkocsija, 6 erőgépe és a hozzávaló munkagépek. A tsz. elnöke Németh Dénes, főkönyvelője Pintér Ferenc volt.
A Kossuth Tsz. 1960-ban 1.021 katasztrális hold földön 99 taggal gazdálkodott. Közülük 21 fő nem vett részt a közös munkában. Egy munkaegység értéke 28,40 Ft volt, ebből készpénz 4,- Ft 9 fillér. A közös vagyon értéke: 3.453.529,- Ft volt. A tagság összetétele: 9 család földnélküli, 22 család 3-15 katasztrális hold földet vitt be, míg 15 család 15 katasztrális hold feletti földdel rendelkezett. Elnök: Tanárki József. Erőgépek száma: 1 db
Az Új Élet Tsz-nek 1960-ban 948 katasztrális hold földje volt, tagjainak száma 123. Ebből 18 fő nem vett részt a közös munkában. Egy munkaegység értéke 25 forint 10 fillér, ebből készpénz 4 forint 73 fillér. A közös vagyon: 3.462.506,- Ft. A tagság többségben középparasztokból tevődött össze. A tsz. rendelkezett egy 50 férőhelyes magtárpadlásos tehénistállóval, egy szerfás sertés hizlaldával, valamint fiaztatóval.
Az 1960 évi gazdálkodás eredményeinek hatására munkaerő-vándorlás akart megindulni, mivel a Petőfi Tsz-ben csaknem a dupláját érte egy munkaegység értéke, mint a többi tsz-ben. A pártszervezet, a tanács, valamint a tsz-ek vezetői közös megállapodások alapján úgy határoztak, hogy foglalkozni kell az egyesítés kérdésével. A sok vita gyümölcse 1961 februárjában érett be. A három tsz. egyesült. Az egyesített tsz. megtartotta a Petőfi nevet.
Az egyesített Petőfi Tsz. 1961-ben 4.979 katasztrális hold földön, 377 család 508 taggal gazdálkodik. Ebből 106 nem vesz részt a közös munkában, mert nyugdíjas, járadékos és beteg. Egy munkaegység értéke így 1961-ben 37 Ft 81 fillér volt, melyből készpénz 23,- Ft-ot tett ki. Az állatállományuk 501 szarvasmarha, 1.375 sertés, 152 tehén, 111 db koca. Átlagtermésük: búza, haza: 2,6 q, külföldi: 17,2 q, rozs 9,2 q, őszi árpa 17,5 q, kukorica 7,7 q.
Az aratási munkákat már nagyrészt gépekkel végezték. A 262 katasztrális hold aratásra váró terményből mindössze csak 123 kh termését kellett kézzel betakarítani. Egy dolgozóra jutó évi átlagkereset: 13.082,- Ft. A közös vagyon értéke 13.000.000,- Ft volt.
1963-ban a tsz. egy 3,5 tonnás tehergépkocsival, 12 korszerű, különféle típusú erőgéppel és a hozzávaló munkagépekkel rendelkezett. Ekkor a tsz. a kukorica vetésterületén teljes egészében szuperszelektív vegyszert alkalmazott és a holdanként 18 mázsás termését már három kombájnnal takarították be mind a 190 holdon.
Még pár adat a termelőszövetkezet életéből:
Fel nem használt alapok:
|
1955 |
447 000 |
|
1956 |
657 000 |
|
1957 |
953 000 |
|
1958 |
1 227 000 |
|
1959 |
1 682 000 |
|
1960 |
1 754 000 |
|
1960 év vége |
4 130 000 |
|
1961 |
5 791 000 |
|
1962 |
6 614 000 |
|
1963 |
8 280 000 |
A takarmányalapok a következőképpen alakultak:
|
1955 |
334 000 |
|
1956 |
452 000 |
|
1957 |
461 000 |
|
1958 |
592 000 |
|
1959 |
1 387 000 |
|
1960 |
1 505 000 |
|
1960 év vége |
2 121 000 |
|
1961 |
2 404 000 |
|
1962 |
1 903 000 |
|
1963 |
3 368 000 |
Termelési alapok alakulása:
|
1955 |
498 000 |
|
1956 |
711 000 |
|
1957 |
802 000 |
|
1958 |
968 000 |
|
1959 |
2 133 000 |
|
1960 |
2 621 000 |
|
1960 év vége |
4 139 000 |
|
1961 |
4 278 000 |
|
1962 |
4 560 000 |
|
1963 |
6 052 000 |
9. számú kép: Új Élet Tsz. irodája (1959-es felvétel)
Az egykori Kossuth Tsz. tanyáján modern épületek biztosítják a zavartalan állattartást. Ezt az üzemegységet ábrázolja 10. számú fényképünk.
10. számú kép: A Kossuth tanya (1968-as felvétel)
Az alakulás évében elkészült 50 férőhelyes tehénistállót az egyesítés után kibővítették. Ez a 11. számú képünkön láható János-tanyán csak negatív állatokat tartanak. Újabban már itt hűtik, illetve innen adják át az egészséges tejet a Tejipari Vállalatnak.
Ennek az Új Élet Tsz-nek volt az 1959-es újjáalakulás után Németh János az elnöke. Az egyesülés után, mint brigádvezető dolgozott. Szakvizsgát tett. Elvégezte a mezőgazdasági technikumot. Sajnos tudását nem sokáig tudta kamatoztatni. 1966. április 30-án 44 éves korában, rövid betegség után elhunyt. Nagyon sokat tett a közös gazdaság fejlődéséért. 1966. május 3-án a temetésén, ahol Németh Dénes tsz. elnök is elbúcsúztatta, többek között ezeket mondotta:
„Németh János elvtársunknak, barátunknak elévülhetetlen érdemei vannak. Ezért javasolom, hogy ifj. Németh János emlékére az általa létrehozott Új Élet tanyát ezután János-tanyának hívjuk!”
11. számú kép: Az Új Élet, vagy János-tanya (1968-as felvétel)
A megnövekedett követelmények, szakképzett szakemberek beállítását kívánták. Hosszú ideig Bakai István, majd utána Szepesvári Péter lett a szövetkezet főmezőgazdásza.
Az állategészségügyre évekig dr. Nagy István állatorvos vigyázott. Jelenleg dr. Osztotics Ferenc főállatorvos ellenőrzése alatt áll a szövetkezet többezres állatállománya.
A szövetkezett megnövekedett gépállományának az állandó üzemképességéért Csizmadia Ferenc a felelős. A raktárosi teendőket Béres János látja el.
A gépjárművek szétosztását, irányítását Csörgei János végzi. Az építkezésekért, illetve az építőbrigád munkájáért Kulcsár József felel. Gomba módra szaporodnak a szövetkezet épületei. Legnagyobb gondot a kukorica tárolása jelentette. A hatvanas évek elején két hatalmas vasvázas kukoricagórét építettek.
12. számú kép: A vasvázas kukoricagórék (1968-as felvétel)
Most készül egy hatalmas gépszín a kertészet mellett. Ezzel egy nagyon nagy lépéssel jut előre a szövetkezet. Milliós értékű gépeit nem kell a szabad ég alatt tárolni. A nagymennyiségű takarmány gyors szárítását kettő ventilátoros szénaszárító építésével oldották meg.
A könyvelői munkát Pintér Ferenc, Balázs Jenő és ifj. Makovi Mihály főkiönyvelő végezte, illetve végi.
13. számú kép: A tsz. központi irodája (1968-as felvétel)
A tsz. irodát, s vele együtt a pártszervezet, valamint a KISZ irodáját 1964-ben alakították ki a régi uradalmi intézői lakásból. Ez az épület nagyon sokáig nagytermével még báli célokat is szolgált. Az adminisztráció elvégzésére is megfelelő munkaerő áll. Ott dolgozik Bene István, Simon Ferenc, Váczi István, Horváth Józsefné, Cs. Kiss Mária, Zólyomi Mária, Sarus Júlia.
A termelés irányítói között megtaláljuk az élen Szabó Lajos elnökhelyettest, a községi pártszervezet titkárát Csóri Józsefet, Cseh Sándort, Horváth Jánost, Hajas Józsefet, ifj. Bene Istvánt.
1964/65 között egy hatalmas tartályt süllyesztettek a földbe a gázolaj tárolására. Mellette még hordókban áll az olaj, benzin. Az üzemanyag kezelője Kalmár István.
A halastavak halállománya is szépen növeli a közös vagyont. A halászat felelőse: Moór Ferenc
A kertészetet Stumpf János vezeti. A kovácsműhelyben dolgozik Komjáthy Gyula, Brunner Gyula, ifj. Matla József és Márkusz László. A bognárműhelyben Kovács István mellett ifj. Noll Mihály kereste a kenyerét. A magtár mellé épített darálót a idén kibővítették, hogy a takarmányok keverését elláthassák. Jelenleg Borostyán József, Bozor Imre és Guber Károly dolgozik ott.
14. számú kép: A zámolyi magtár (1968-as felvétel)
Erről a magtárról már az első kötetben írtunk. Az ötven vagon befogadó képességű létesítmény 1807-ben épült. Hatalmas pincéjében évekkel ezelőtt csiperke gombát termeltek. Magtárosai 1946-től a következők voltak: Kőszegi Ferenc, Kőszegi Gyula, majd 1948-től Pintér Lajos és Menyhárt László. 1962-től 1968-ig Kalmár István. A Terményforgalmi Vállalat 1962-ben adta át a magtárt a szövetkezetnek, így Menyhárt László már 21 éve dolgozik ott. Még egy sor a tsz. életéből: 1965-ben Voth László gyakornok tanulta a közös gazdaság módszereit.
Térjünk ismét vissza egy kicsit az iskolához. Hogy a tsz. szépen gyarapodik, fejlődik, abban része van az iskolának is, főleg a felnőtt-oktatásnak. A felnőttoktatás 1950 után indult meg Sárosi Sándor igazgatása alatt. Páran elkezdték, de abba is hagyták a tanulást. Komolyabb felnőttképzés csak 1958-ban kezdődött meg. Kezdetben az iskola nevelői csak magánvizsgára készítették fel a dolgozókat, később azonban levelező oktatás indult be. 1960-ban Szabó Istvánt bízta meg a Megyei Művelődésügyi Osztály a felnőttoktatás vezetésével. Kezdetben a hallgatók a zámolyi felkészítés után Székesfehérváron a Petőfi, vagy a Rákóczi iskolában adtak számot tudásukról, később pedig Polgárdin vizsgáztak. A nyolc osztály megszerzése, a nagy tudás elérése a hallgatók számát megnövelte, így lehetővé vált a dolgozók iskolájának, tehát a rendszeres felnőttoktatásnak a beindítása. Úgy gondolom, hogy nem lesz hiába való unka itt felsorolni azoknak a nevét, akik a nyolc általános iskolát és bizonyítványt szereztek vagy levelező vagy dolgozók iskolája, vagy magánvizsga révén. Annál is inkább megérdemlik ebben a történetben nevük felsorolását, mert nem egy közülük nem csak a középiskolát végezte, hanem felsőbb iskolákban fejezte be, vagy folytatja tanulmányait. Tehát általános iskolai tanulmányait befejezte:
1958-ban
Hermán József
1959-ben
Bátki István, Cs. Kiss László, Menyhárt László
1960-ban
Béres János, Filotás László, Hermán János, Kulcsár József, Posztl József, Simon Ferenc, Cs. Simon János, Tanárki József, ifj. Kalmár Gusztávné Simon Eszter, Bácskai János, Menyhárt István, Németh János, Ódor Sándor, Páli János, Sipos Mihály, Szabó József, Tamás Ferenc, Török József, Ujvári János, Ujvári József, Vörösmarty József
1963-ban
Kalmár István, Katona Julianna (Kovács Istvánné), Kaufler Béla, Koós Sándorné Spergel Mária, Matla Józsefné Dezső Julianna, Nagy P. Józsefné Bagotai Mária, Nesztler Józsefné Katalin, Német Mihály, Novák Imre, Soós Pál, Soós Pálné, Hegedüs Irma, D. Szabó Lajos
1964-ben
Bagotai Jánosné Filotás Mária, Bácskai Mihály, Borostyán Gyula, Csörgei János, Halász András, Hermán Ferenc, Imre Gyula, Komlósi János, Komlósi Jánosné Varga Mária, ,Koós Sándor, Kovács Ferenc, Pálfi Lajos, Pluhár László, Spergel István, Sipos Mihályné Bácskai Teréz
1965-ben
Bagotai Imre, Lángi Lajos, Lexi Kálmán, Menyhárt Imre, Schnéberger Imre, Szabó István, Udvardi Ferenc, Kemecsei Sándorné Herpai Margit, Kereszturi Jenőné Bátki Erzsébet, Cs. Kiss Lászlóné Zólyomi Ilona, László József, Lukács Károly, Nick Gyula, Németh János (gépkocsivezető), Szabó László, Tanárki József, Ujvári László
1967-ben
Bagotai János, Csörgei Zoltán, Horváth János, Kovács József, Kovács László, Milis István, Lengyel János, Nagy József, Pintér József, Simon Károly, Takács Ferenc, Varga János, Varga József
Kilenc év alatt tehát 82 fő. A fentieken kívül már a 4. osztálytól félévenként szép eredménnyel vizsgázik Pálfi Zsófia, aki 3. osztályos korában paralízis miatt elvesztette látását. Rövidesen ő is befejezi az általános iskolát. A kilenc év alatt egy fő a negyediknél, egy az ötödik osztálynál megtorpant, továbbá három túlkoros lány a hetedik osztálynál maradt vissza. Egy fő pedig családi okok miatt nem vizsgázott le a nyolcadik osztálytól – pedig a hetediket kitűnőre végezte.
1967. óta továbbtanulásra jelentkező nem volt.
Végezetül, de ne utolsó sorban jegyezzük fel az iskola fáradhatatlan hivatalsegédjét özv. Pintér Józsefnét Dezső Máriát, aki 1948. szeptember 1. óta az iskola összes technikai teendőit ellátta. Szorgalmas, becsületes munkájával a pedagógusok, a szülők és az iskolák gyermekek elismerését és szeretetét kiérdemelte. Megemlítjük még, hogy az iskolánál jelenleg az iskolai énekkart Greschner Mária énektanárnő vezeti, igen szép eredménnyel.
Végezetül pedig még szólnunk kell az iskolai takarékossági mozgalomról. Már egy évtizede Papp Lászlóné tanítónő irányítja a tanulók takarékossági versenyét. Évente iskolai takarékbélyegben 20-25-30 ezer forintot gyűjtenek össze a kisdiákok, amit év végén az iskolai kirándulások alkalmával hasznosíthatnak.
15. számú kép: Zámoly déli bejárata (1968-os felvétel)
A község a hivatalos adatok szerint 8.450 katasztrális holdon fekszik (4.863 hektár). Népessége az 1960-as népszámláláskor 2.145 fő volt, népsűrűsége tehát 44,1 fő/km2-enként. Akkor 1052 férfiből és 1093 nőből állott a lakosság, így ezer férfira 1.038 nő jutott. A község természeti földrajzát nem írjuk le, mivel 1959-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában „A Mezőföld természeti földrajza” címen egy mű megjelent dr. Ádám László, Marosi Sándor és dr. Szilárd Jenő tollából. Ebben a műben a szerzők bőségesen foglalkoznak a Zámolyi-medence kialakulásával, talajával, annak szerkezeti felépítésével.
Most pedig nézzük meg, hogy miképp látta Zámoly múltját, jelenét és jövőjét Vörösmarty József VB titkár, aki zámolyi születésűl.
A felszabadulás előtti helyzet:
1945 előtt a község 8450 kh területéből 3240 kh az összes terület 37 %-a két nagybirtokos tulajdonában volt. A községben a felszabadulás előtt 590 család kb. 2100 taggal élt. A családok 18 %-ának, tehát 103 családnak egyáltalán nem volt ingatlana. 0-5 kh között birtoka volt 145 családnak (25 %), 225 családnak (38 %) volt 5-15 kh földje, míg 177 családnak (a családok 19 %-a) 15 katasztrális holdon felül volt földbirtoka. A községben 125 család volt földnélküli, illetve kevés földdel rendelkező cseléd, vagy napszámos.
45 család volt iparos és kereskedő, 21 család értelmiségi és 55 család munkás és alkalmazott. Ezek a családok is rendelkeztek több-kevesebb földdel, így ők is az előzőekben úgy szerepelnek, mint földtulajdonosok. Jelenleg a községben 39 különböző iparos dolgozik (tsz, KTSZ, kisiparos, stb.). Mintegy 70-80 személy végez értelmiségi munkát.
Földosztás:
1945-ben 242 család között 1960 kh földet osztott ki a földosztó bizottság Böde János elnökletével, a volt uradalmi birtokokból. A családok, illetve a házastársak páronként 5 kh és még minden gyermek után 1-1 kh földjuttatásban részesültek. A juttatási felső határ 15 hold volt. Rajtuk kívül kaptak még 2-4 kh földet az iparosok is, illetve a törpebirtokosok is kiegészítésképpen.
A földosztás a lakosság 40 %-át érintette. Így a birtokarányok erősen megváltoztak. Öt hold alatt csak az iparosok, kereskedők maradtak, illetve 4-5 személy, akik a földosztásnál nem vállaltak földet.
A lakosság túlnyomó része (445 család) 5-15 kh közötti kisbirtokossá vált. A lakáshelyzet megjavítása érdekében 113 kh földet osztottak ki házhelynek. Egy-egy házhely 600 négyszögöl lett. A három hónapos harcok alatt minden elpusztult, pár lesoványodott szarvasmarha, továbbá pár darab sérült katonaló maradt. Mivel a földhöz juttatottak csak földet kaptak, így nem volt ritkaság 1945-1946-ban kordékat húzó embereket látni.
1945-ben a község határából nagyon sok föld még parlagon maradt, de a szorgalmas lakosság a réteket lekaszálta és a szénát begyűjtötte.
1946 tavaszán az újgazdák az UFOSZ-ba tömörülve a már megalakult FMSZ-el karöltve az uradalomnál megmaradt 2 db rossz traktort kijavították és még ezen a tavaszon a határt felszántották – részben – kölcsönben. Az 1945-ös szénatermésből Tolnából-Baranyából szénáért vagy kukoricáért malacot, borjút, vagy szarvasmarhát vásároltak. Így már 1947-re kevés újgazda maradt igavonó állat nélkül. Persze elég szedett-vedett állatok voltak ezek, olyanok, amilyeneket 4 kg szénáét élősúly kilónként megvásárolhattak.
A községben működött a Nemzeti Bizottság, a Termelési Bizottság, később a DÉFOSZ. Ezen bizottságok, valamint a különböző szervezetek, községi vezetők előtt legfőbb cél a község mielőbbi felemelkedése volt. A különböző koalíciós pártok olyan arányban küldték megbízottaikat a különböző bizottságokba, amilyen arányban az 1945-ös választásokon a községben a szavazatokból részesültek.
Ennek következtében, mivel az MKP a ’45-ös választások alatt a szavazatok 57 %-át kapta, így minden bizottsága a kommunisták voltak abszolút többségben. A lakosság hallgatott a kommunisták szavára, mert látták, hogy a község felemelkedéséért harcolnak.
Építkezések:
Az 1945-ös harcok alatt az 560 lakóházból 110 teljesen megsemmisült, vagy leégett. Borbála-puszta 32 lakásából csak egy épült fel, az is csak a hatvanas évek elején. 250 lakás súlyosan megsérült, de a többi sem maradt épségben. Teljesen tönkre mentek az iskolák, a jegyzői szolgálati lakás (ma orvosi rendelő) súlyosan megsérült mindkét felekezet temploma, tornya, a községház és elpusztult a zsidó templom, mellette pedig a szép, modern Hangya épület. (Az utóbbiak helyére épült fel a művelődési ház.)
A harcok alatt tönkrement környező majorok bontási anyagából, valamint építőanyag kölcsönből 1947-48-ra a sérült épületeket helyreállították, kijavították.
1957-ig mindössze 10-15 új lakóház épült, mert elsősorban a sérült épületeket tették rendbe és mire az új lakóházak építésére került volna sor, addigra meg a gazdasági nehézségek miatt nem volt a lakosságnak anyagi ereje az építkezésekhez. 1967-ben azonban az új házak építése meggyorsult. 174 ház épült fel 1964-ig, melyből 115 juttatott, vagy vásárolt házhelyen, 59 pedig a régi lakóházak helyére (147 ház épült magánerőből, 27 kölcsönből).
1945 előtt kiépített járda nem volt, 1964-ben 2200 m beton és 2500 m kavicsjárda. De azóta állandóan nő a beton- és kavicsjárdák hossza. Jelenleg a Kossuth utca nyugati oldalán készül a betonjárda.
1939-ben csak pár utcában volt villany, ma minden házban van. 1951-ben állami erőből újból villamosították a községet. 1960 és 1963 között 2000 m hálózat bővítést végeztek községfejlesztési alapból. A község 38 közvilágítási lámpái számát 105 db-ra emelték 1964-ig – írta tájékoztatójában Vörösmarty József VB titkár.
A község Önkéntes Tűzoltó Testületéről már sokat írtunk az első részben. A 80. évfordulóját ünneplő testület sokáig a tanácsház egy kis szobájában kapott helyet a felszabadulás után. Az új szertár 1958-ban 60.000,- Ft költséggel épült, amelyhez 5.000,- Ft társadalmi munka járult. Ez a szertár a Schmid-féle házban kapott helyet. 1945 előtti tűzeseteket az első kötetben leírtuk, az előbb a front alatt leégett házakról is hallottunk. Szerencsére a felszabadulás után jóval kevesebb tűzeset volt. Ezek is gondatlanságból, vagy természeti csapásból keletkeztek. Így 1946-ban Csoóri Ferenc háza, 1947-ben pedig Lángi Imre szénakazla égett6 le. Csizmadia József házába 1948-ban villám csapott, és ezért égett le. 1956 őszén Hermán Ferencéknél belső tűz volt, de idejében sikerült eloltani. 1957-ben pedig Tóth János nádfedeles háza égett le a kéménybe épített gerenda átizzása révén.
1959-ben Bíró József, volt tanácselnök szalma- és moharkazla gyulladt ki, valószínű gyújtogatás révén, míg 1960 februárjában D. Szabó József letiltott kéményének használata miatt szenvedett tűzkárt.
1961. június 10-én a Petőfi Tsz. óriási baltacin-kazlába vágott a villám, melyet csak 3 órás megfeszített munkával sikerült eloltani. 1967-ben a sertésólat gyújtották fel Takács István kiskorú unokái. A gyufás játékot az ól leégése, 2 hízó, 14 kacsa és több nyúl pusztulása bánta meg. 1969-ben egy kisebb belső tűz keletkezett egy csibenevelőben, melyet sikerült gyorsan eloltani és így anyagi kár nem történt.
A 11 évvel ezelőtt épült tűzoltószertár már a célnak nem felelt meg, így felmerült egy új szertár építésének a gondolata. Az új szertár helyének a volt „Bika-istálló” nézték ki, mely évek óta romjaival a község csúfja volt.
1968 elején elkezdett építkezés már befejeződött, 16. számú képünk ezt az új szertárt ábrázolja. A felvétel 1968-ban készült. Azóta az épület festése, csatornázása, villamosítása is befejeződött.
A 30 fős önkéntes tűzoltók mellett évenként kiképzésben részesült mindig 1-32 úttörő raj is.
Hogy a megelőző tűzvédelem terén sokat tettek az önkéntes tűzoltók, azt rátermett, ügyes parancsokaiknak köszönhették, akik a következők voltak:
1920-1948-ig Somogyi Pál
1948-1951-ig Németh János
1951-1953-ig Szabados József
1953-1954-ig Mikola Lajos
1954-1959-ig Borostyán József
1959-1964-ig Viszugyel István
1964-1966-ig ismét Németh János - haláláig
1966-1969-ig László József
Szertáros: Bagotai Lajos.
1969 április óta a tűzoltóságnak nincs parancsnoka
16. számú kép: Az új tűzoltószertár (1968-as felvétel)
Ennek a szertárnak az építési költségei meghaladták a 11.000,- Ft-ot. Mivel a járási és a megyei versenyeken a zámolyi tűzoltóság szép eredményeket ért el, így 10 évvel ezelőtt kaptak egy 400 literes teljesítményű motorfecskendőt. Az idén éppen 80 esztendős kocsifecskendőjük még ma is üzemképes állapotban van.
A tűzoltóság munkájához minden segítséget megad a községi tanács. A fő cél továbbra is nem a tűz eloltása, hanem a tűzesetek megelőzése.
Időközben a község 10 közkútját lefedték és szivattyúval látták el. A gyors hírközlés céljából 1955-ben hangos híradót szerzett be a községi tanács, melyet 1957-ben és 1966-ban tovább bővítettek.
Hosszú éveken át Simon Imre tartotta rendben a Zámoly-Székesfehérvár útvonalat, melyet 1961/62-ben korszerűsítettek, pormentes, szilárd burkolatot kapott. Később a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság a községen keresztül folyó Burján-patak medrét szabályozta és betonlapokkal rakta ki. Ez is államköltségből történt. A patak partjára a Kossuth utcai szakaszon, 1965 őszén szomorúfűz suhángokat ültettek.
Az 1960-es év elején, amikor a II. ötéves terv tárgyalása folyt, Sárosi Sándor javaslatára tervbe vették egy halottasház létesítését is. Ezt 1965-ben fel is építették. Első „lakója” Deli Andorné, második pedig Szabó Istvánné volt. A halottasház mellé boncolószoba és raktár is épült. Ezen kívül egy szivattyús kutat készítettek a halottasház mellé. Ezzel a temetőkert virágainak könnyű és gyakori öntözését segítették elő. (Addig a kannákban hazulról, vagy a Burján-patakból hordták ki a vizet.) A halottasház gondnoka özv. Schnéberger Jánosné Deli Anna.
A múltban nem volt intézményes gondoskodás az idős, beteges, egyedülálló személyekről. Volt ugyan a községben egy úgynevezett „Szegényház” és akinek nem volt senkije, az a községi elöljáróság engedélyével ebbe a házba beköltözhetett és a községben koldulhatott. Ennek a szegényháznak állandóan volt 4-5 lakója, részben férfi és részben nő. Ezeken a lakókon kívül még volt a községben néhány személy, aki szintén könyöradományokból tengette az életét.
A községben nagyon kevés nyugdíjas volt. A földbirtokkal rendelkező idős parasztok, amikor már nem tudtak dolgozni, mindig útban voltak a családnak, vagyis nem bánták volna, ha már az öregek nem élnének. Így hiába volt földje, amikor már nem dolgozott, nem volt semmi becsülete a gyermekei előtt.
A volt gazdasági család vagy napszámos, ha megöregedett, akkor, ha alkalmazták is a régi munkahelyén, csak csökkentett bért kapott. Tudunk olyan esetekről, amikor 40-50 éves egy helyen dolgozó uradalmi cseléd félévszázados hűséges szolgálatáért – nagy kegyesen – évi 2 mázsa búza és 1 kocsi fűzifa juttatásban részesült.
Községünkből ma is vannak állami Szociális Otthonban elhelyezett személyek, de ezek gyermektelen, magatehetetlen öregek. A tsz. megalakulása, illetve a tsz. öregségi járadék bevezetése óta alig volt olyan személy, aki ne részesülne legalább tsz. öregségi járadékban. Igaz, hogy ez a havi 260 forintos járadék nem sok, de ez az öreg, idős személynek biztonságot ad, mert még nem mondhatják – és nem is mondják – a fiatalok, hogy ők tartják el őket. A tsz-ek létrejöttével a régebben öregsége miatt útban lévő öregek helyzete megváltozott. Ma az idős ember kap járadékot, örökölni sem lehet utána és a múlthoz viszonyítva sokkal jobban élnek, mint akkor éltek a munkában elfáradt, megrokkant öregek. A községben mindenki dolgozhat és dolgozik, aki pedig dolgozik, az keres és ha van keresete, akkor a szociális problémái – nem a létfenntartás problémái – írta még 1964-ben Vörösmarty József VB titkár.
A községi orvoslakás cserékről még az óvodánál írtunk. A régi főjegyzői szolgálati lakásból orvosi rendelő és orvoslakás épült. Ezt részben állami támogatásból, községfejlesztésből és társadalmi munkából létesítették. Költsége akkor 280.000,- Ft volt. Most pedig nézzük meg, hogy kik vigyáztak a község egészségére: dr. Osztheiner, dr. Kovács, dr. Puskás. Nagyon sokáig dr. Csajághy Szőke Károly gyógyította a zámolyiakat. Itt volt Merczné dr. Uj Gabrielle, dr. Szmolanszky Imre, dr. Gálos, dr. Pálinkás Lajos, dr. Rácz György, dr. Káldor Elemér, dr. Czáka Andorné Végh Sarolta, dr. Kelemen Jánosné Berényi Lídia, dr. Miskolczi Jenő és jelenleg: dr. Csarnay János.
Községi szülésznők voltak: Varga Istvánné, dr. Balassa Andrásné, Schneider Györgyné.
Védőnők, betegápolók: Ódor Istvánné Cseh Éva, Sepsi Józsefné
Orvosírnok: Oláh Zoltánné Póczai Zsuzsanna
A postamesteri teendőket sokáig Mészöly Vilma látta el. 1944-ben kisegítőként mellette dolgozott Béres Piroska gyakornok. Mészöly Vilma 1946-ban ment nyugdíjba, őt Gáll Ferenc, majd Végh Anna követte, aki 1966 júliusáig vezette a postát. Nyugdíjba menetele után Varga Jánosné lett a postamester. Besegít a postán jelenleg: Sz. Nagy Anna. Közvetlenül a háború után lovaskocsi hordta és hozta a postát Székesfehérvárról. Hosszabb ideig Lukács Ferenc, majd Südi Pál volt a posta fuvarozója. A rendszeres buszjárat megindulása óta autóbusz viszi és hozza a postai küldeményeket.
Kézbesítő nagyon sokáig id. Schlösszer Ferenc volt. Másfél évtizede ezt és a lapterjesztést Takács Ferenc végzi. Öt év óta pedig ugyancsak kézbesítő Sz. Nagy Sándorné Takács Anna.
17. számú képünk a postahivatalt ábrázolja. Ezt az épületet a posta 1949-ben vásárolta. A régi posta az Ady Endre utcában volt.
1945 előtt a községbe 30 db újság járt. 1939-ig 10 detektoros rádió, 1945-ig 30 „lámpás” rádió volt csak. 1965 elején 250 napilap, csak 400 db heti, illetve képeslap jár. Akkor 506 rádió és 150 televízió előfizető volt. Ezek a számok azóta tovább emelkedtek. Azt hiszem, hogy ehhez nem kell több kommentárt fűzni, hiszen ezek a számok beszélnek.
17. számú kép: A zámolyi posta (1958-as felvétel)
Már az előző kötetben írtunk a zámolyi emeletes községház építéséről. Ezt Csajthay Máté főjegyző építtette. Előtte Perl József volt a község vezető jegyzője. Csajthay Mátét Beltovszky Lajos követte a főjegyzői székben, aki a ’45-ös harcok alatt életét vesztette. A felszabadulás után Perl Ferenc volt a vezető jegyző. A tanácsok létrejöttével Németh Lajosné Horváth Rozália lett a VB elnök, a titkár pedig Liha László. A tanácstagok száma 37 fő volt.
A következő tanácsválasztások után Bíró József, a tanácselnöki helyettese Czirák Józsefné Farkas Julianna, titkár pedig Erős István. 1957 elején Szalók János az elnök, titkár pedig az addig Sárkeresztes tanácstitkára, a zámolyi születésű Vörösmarty József. 1957 végén Pintér Lajos lesz a VB elnök, aki 1966-ban vonult nyugdíjba. Pintér Lajos VB elnök búcsúztatására és Szalók József új VB elnök beiktatására az 1966. január 27-i VB ülésen került sor. A búcsúztatót és a beiktató beszédet Lendvai FErenc, a székesfehérvári Járási Tanács VB titkára mondotta. Ezen a kibővített VB ülésen Lendvai Ferenc titkáron kívül a következők voltak jelen: Papp László járási művelődési osztályvezető, Pintér Lajos nyugalmazott VB elnök, Szalók József új VB elnök, Vörösmarty József VB titkár, Szalai Imréné óvodai dajka, VB tag, Borostyán Gyula raktáros, VB tag, Nagy József brigádvezető VB tag, Szabó István iskolaigazgató, VB tag. Meghívott vendég volt még: Szabó Lajos MSZMP község titkár, Szalók Józsefné Páli Zsófia a Nőtanács elnöke, Németh Dénes tsz elnök, Brunner Istvánné Schneider Ilona vezető óvónő, Branczeiz János a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke és Novák Ferenc az FMSZ igazgatósági elnöke.
A legutóbbi tanácsválasztás 1967. március 19-én volt. Az új tanácskörzetek kialakításával az eddigi 37 körzetet 29-re lehetett csökkenteni. Így ekkor már csak 29 jelöltet kellett állítani a Hazafias Népfrontnak. Csaknem ellenszavazat nélkül a következőket választották meg községi tanácstagoknak:
1. körzet: Ujvári József üzemi munkás
2. körzet: özv. Pintér Józsefné Dezső Mária iskolai hivatalsegéd
3. körzet: Novák Ferenc földszöv. igazgatósági elnök
4. körzet: Hajnal László tsz. tag, gépszerelő
5. körzet: Béres János tsz. raktáros
6. körzet: Makovi Mihály tsz. főkönyvelő
7. körzet: Brunner János tsz. tag
8. körzet: Papp László iskolaigazgató (egyúttal járási tanácstag)
9. körzet: Simon János tsz. tag
10. körzet: Zsebő János tsz. tag
11. körzet: Németh János üzemi munkás
12. körzet: Horváth János tsz. brigádvezető
13. körzet: Borostyán Gyula AKÖV raktáros
14. körzet: Nesztler Benedek bányász
15. körzet: Lepsényi Iván tsz. traktoros
16. körzet: Csóri József tsz. brigádvezető
17. körzet: Mikola Lajos FMSZ hőskimérő
18. körzet: Szabó István pedagógus
19. körzet: Menyhárt József tsz. nyugdíjas
20. körzet: Nagy Sándorné Szalók Julianna házt.vezető
21. körzet: Branczeisz János tsz. nyugdíjas MNF elnök
22. körzet: Szalók József VB. elnök (egyúttal járási tanácstag)
23. körzet: Vörösmary József VB. titkár
24. körzet: Noll Mihály tsz. tag
25. körzet: Páli János bányász
26. körzet: Szabó Lajos tsz. elnök h. MSZMP titkár
27. körzet: Máhr József állatorvosi szaksegéd
28. körzet: Németh Dénes tsz. elnök
29. körzet: Halász Andrásné Tóth Jolán, igazgatási előadó
Ugyanakkor a Székesfehérvári Járási Tanács ba a község választói Papp László és Szalók József tanácstagokat, míg a Fejér Megyei Tanácsba ifj. Makovi Mihályné Pozsgay Terézia pedagógust delegálták. Az új VB tagok a következők lettek:
VB. elnök: Szalók József
VB. elnökhelyettes: Papp László
VB. titkár: Vörösmarty József
VB. tagok: Novák Ferenc
ifj. Makovi Mihály
Szabó Lajos
Borostyán Gyula
Az 1967-es és a régebbi tanácsválasztások alkalmával, a békemozgalom két évtizede alatt, valamint az összes állami és társadalmi ünnepek, egyéb akciók, kampányok és megmozdulások alatt mindenütt szerepet kapott a Hazafias Népfront. Megalakulása óta az elnöki tisztet Branczeiz János töltötte be. Idős korára hivatkozva 1968-ban az elnökségről lemondott, de munkát vállalt továbbra is a mozgalomban. A népfront titkára 1958. február 6. óta Szabó István pedagógus. A tavalyi választások alkalmával a Hazafias Népfront községi Elnökségébe a következők kerültek:
1. Elnök: Sipos Mihályné Bácskai Teréz htv.
2. Elnökhelyettes: Oláh Zoltán iskolaigazgató helyettes
3. Titkár: Szabó István pedagógus
4. Mezőgazd. felelős: Csörgei János tsz. gépj. brigádvezető
5. Műv. felelős: Papp László isk. ig.
6. Közs. pol.felelős: Branczeiz János tsz. nyugdíjas
7. Alkotmányfelelős: Vörösmarty József VB. titkár
8. Békefelelős: Makovi Mihályné Pozsgai Teréz Megyei Tanácstag,
pedagógus
9. Elnökségi tag: Szalók József VB. elnök
10. Elnökségi tag: Szabó Lajos MSZMP titkár
11. A Nőtanács képv.: Pintér Józsefné Hölczl Rózsa óvónő
12. A KISZ képv.: Dr. Szabó Piroska KISZ titkár
A Hazafias Népfront Községi Bizottságának tagjai:
1. Ifj. Kőszegi Ferenc
2. Sepsi Józsefné
3. Matla József
4. Halász Andrásné
5. Novák Ferenc
6. Spergel István
7. özv. Pintér Józsefné
8. Elek Lajosné
9. Bagotai Lajos
10. Kaufler József
11. Sipos Mihályné
12. Kalmár Istvánné
13. Nagy József
14. Farkas János
15. Bátki István
16. Lángi László
17. Hermán Imre
18. Turányi Sándor
19. Simon István
20. Nagy Sándorné
21. Hermán Ferenc
22. Mikola Lajos
23. id. Makovi Mihály
24. Varga Mihály
25. Csóri József
26. ifj. Bencsik István
27. ifj. Menyhárt Mihály
28. Varga Béla
29. Sz. Nagy Sándorné
30. Nesztler József
31. Bácskai János
32. Menyhárt László
33. Kovács László
34. Einvachter Ferenc
Mint az előbbiekben írtuk, az 1945-ös választások alkalmával a kommunista párt 57 %-os győzelmet aratott. Az emberek bizalommal volt a párt iránt. Félszáznál több volt a párttagok száma, ezért is nevezték abban az időben Zámolyt „Kis Moszkvának”. A párt alapítói között volt Bácskai Ferenc is a veterán kommunista. A titkárok a következők voltak: Varga István, Schneider József, Filotás Vince, ifj. Kalmár István. Az ellenforradalom után újjáalakult Magyar Szocialista Munkáspárt titkárai: Pálfi János, Novák Ferenc, Szalók József csúcstitkár, majd 1966. január 01-jétől Szabó Lajos.
Az ifjúságimozgalomnak is több vezetője volt. A DISZ utolsó titkári tisztét Erdélyi József pedagógus töltötte be. Az 1957-ben újjáalakult Kommunista Ifjúsági Szövetség titkárai közül csak Ujvári Dezső, Kemény Lajos, D. Szabó Piroska (Möntör Lajosné) és Gelencsér Tibor nevét említjük meg.
A régi DISZ és a régi Pártiroda az úgynevezett Zsoldos-házban volt, melyet a 18. számú képünkön láthatunk. A bejárati kaputól jobbra a pártiroda, balra a DISZ iroda helyezkedett el. A tsz. irodák építésekor 1964-ben a tsz. épületében kapott helyet a pártiroda, a KISZ iroda, valamint egy tanácskozóterem, a kisebb létszámú megbeszélések, értekezletek lefolytatásához. Mivel a községben élő pedagógusok és technikai dolgozók legjobbjai, a kommunisták olyan létszámmal voltak, hogy lehetővé vált egy úgynevezett Pedagógus alapszervezet létrehozása. Így ez a kommunista csoport kivált a községi pártszervezetből. Első titkára Erdélyi József tanár, majd Szabó Sándorné Szalók Margit tanító 1966-tól.
18. kép: A Zsoldos-féle ház (19678-as felvétel)
A községhez tartozó Forrás pusztán a felszabadulás utáni években egy Gyapjútermelő Vállalt alakult. Első igazgatója Rusznyák Andor volt, akinek hirtelen halála után rövid szünetek után több utóda is lett. Így Papp József, Szikszai Ferenc, Stukovszki Dezső. Ebben az időben építettek egy új magtárt a forráspusztán. Raktárosa Tóth Mihály és Novák Ferenc volt, könyvelője pedig Huszár Istvánné, Nagy Julianna.
A gazdaságnak 600 kh. szántója, 300 kh. legelője, 16 kh. erdője volt. Juhállománya elérte a 2.300 darabot. Később ez a gazdaság beolvadt a Csákvári Állami Gazdaságba. 19. képünk az új magtárt ábrázolja. A kép jobb sarkában egy kis bekerített sír látható. Ebben a sírban egy ismeretlen magyar katona fekszik. Fejfáján soha nem hervadnak el a megemlékezések virágai.
19. kép: A Forráspusztai magtár (1958-as felvétel)
A fénykép előterében még láthatók a vasúti sínek. Ezen a vasúton szállították a gánti bauxitot a bodajki állomásra. (A gánti bánya megszűnésével a síneket is felszedték.)
A következő kép a szovjet emlékművet ábrázolja. Ez a református templom mellett áll. Sírgödrében mintegy ezer szovjet katona alussza örök álmát, akik a község 17 gazdacseréje alatt vesztették életüke.t Az ötvenes évek gazdasági nehézségei szovjet-ellenességet szültek és ilyen körülmények között érkezett el Zámoly lakossága is az 1956-os évhez. Ez év október 23-a, a különféle rémhírek, a Szabad Európa Rádió, az Amerika Hangja és egyéb uszítások nyugtalanították Zámoly lakóit. 1956. október 26-án pénteken este egy nagy tömeg verődött össze, akik a magyar himnuszt énekelve a Petőfi utcán át a felső falu vége felé vonultak, majd onnan a Kossuth utcába tértek. A szovjet emlékmű elé érve szovjet-ellenes jelszavakat kiabálva, az egyik akkori Kossuth tsz. tag istállójából 2 erős lovat kivezettek és az emlékoszlopot a lovakkal lehúzatták.
Ekkor a tanácsház elé vonultak. Számuk ekkor már igen nagyra nőtt. Ottleverték a „Tanácsház” Rendőrség, Körzeti megbízott” és „Állami anyakönyvi kerület” – Zámoly feliratú táblákat, majd a tanácsterem dekorációját az emeletről kidobálva az utcán elégették. A tömeg akaratának ellenálló Bíró József VB. elnököt és Erős István VB. titkárt félrelökve, a mikrofonba akartak beszélni. A mikrofon azonban be volt kapcsolva, így minden nesz, ricsaj a községben kihelyezett hangszórókon át mindenki tudomására jutott. A nesz némi csillapodtával valaki rekedt hangon elszavalta a Nemzeti dalt, majd újabb hosszas hangzavar után a kormányhoz küldendő távirat szövegét fogalmazták meg, mely 12 pontból állott. Ebben követelték a szovjet csapatok kivonását, a Varsói Szerződés felbontását, a pártok újraszervezését, stb. Közben páran kihasználva a zűrzavart, a tanács tulajdonát képező rádióból a csöveket kiszerelték és ellopták. Ezután lassan a tömeg lecsillapodott és hazament mindenki.
Közben valamilyen Intéző Bizottságot hoztak létre, mely hivatva lett volna a rend fenntartására. A szombati nap csendben telt el. Folyt az iskolában a tanított, működött a posta, az üzletekben ezreket vásároltak a sokpénzűek.
A fent említett bizottság egy meghívót küldött ki a községbe, melyen 32 személyt hívattak be a tanácsháznál lévő moziba (ma a községi könyvtár működik a helyén) vasárnap délután három órára. A meghívottakon kívül mintegy százötvenen tartózkodtak a tanácsház folyosóján. A nagy nesz közepette egy bányász megnyitotta az ülést, felkérte Szabó István tanítót a jegyzőkönyv vezetésére, majd elmondta, hogy nem csak a gánti bányánál, hanem szerte az országban úgynevezett ideiglenes bizottságok alakulnak a rend helyreálltáig. Ezért hívtak ide ennyi embert, hogy Zámolyon is megalakítsák az Ideiglenes Nemzeti Bizottságot. A meghívottak úgy lettek összeválogatva, hogy mindhárom tsz., földművesszövetkezet, iskola, posta, bányák 2-3 fővel képviselhessék dolgozó társaikat. A meghívottak névsorát ezután felolvasta, majd a mozin kívül tartózkodó népnek kiadta, hogy odakint döntsék el, hogy ki maradjon fent a listán, vagyis ki jusson be a Bizottságba. Rövid idő alatt beadták ezt a papírt. Újból felolvasták a névsort, majd akik nevét kihúzták, ezeket kiküldték a gyűlésről. Így került be az Ideiglenes Nemzeti Bizottságba 9 tsz. tag, 6 bányász, 2 földszöv. dolgozó, posta, iskolai dolgozó, egyéni gazdálkodó, tehát 20 fő. A megválasztása ellen tiltakozva Szabó István kijelentette, hogy még alig ismer valakit a községből, hiszen nem régen került ide, de tiltakozása ellenére nem csak bizottsági tagnak, hanem elnöknek is megválasztották, mint „írástudót”. Tehát az kb. délután 5 órára befejeződött választás után a bizottság megkezdte működését. Szétosztották a reszortokat. Így bizottságot neveztek ki az áruellátás biztosítására, a rend fenntartására, majd egy felhívást szövegeztek meg, melyet a hangoshíradón be is olvastak. A bizottságba hivatalból „beírták” az akkori tanácselnököt és titkárt is. A felhívásban felkérték a község lakóit, hogy szántsanak, vessenek, végezze mindenki a munkáját. Akinek mégis problémája akad, az mindennap délután 4-5 óra között szóban vagy írásban keresse fel a bizottságot, mely mindennap abban az időben ülésezik, majd elhatározták, hogy minden ügyben 24 óra alatt hoznak döntést. Ezzel az első nap véget is ért. A következő napokban a Járási és a Megyei Nemzeti Bizottságoktól kiküldött körlevelek értelmében Budapestre élelmet kell gyűjteni. A felhívásra megmozdult a falu. Több mázsa liszt, zöldség, cukor, burgonya, sertés és borjú (utóbbiakat a tsz-ek adták) jött össze, amit két esetben a szövetkezet gépkocsiján Budapestre szállítottak és az egyik kórháznak nyugta ellenében le is adtak.
Pár nap után a tanácselnök bejelentette, hogy a bizottságból kilép, mivel sokan igen rossz szemmel nézik, hogy mint volt tanácsi vezető a bizottságban maradt. Ugyanezt kérte a VB. titkár is. Az elnök kérésének a bizottság eleget tett, de a titkár lemondását nem fogadta el. Ekkor a bizottság elnöke Bíró József VB. elnöktől a kulcsokat (fiók, szekrény, amelyekben a tanácsi iratok voltak) a bezárás után átvette, a bizottság tagjai előtt borítékba zárta, leragasztotta, lepecsételte, majd a postahivatal páncélszekrényében záratta megőrzés végett.
Október 30-án este nagyobb tömeg ácsorgott a Kossuth utcai bolt előtt. Ekkor elsötétített lámpával egy szovjet teherkocsi robogott Székesfehérvár irányába. Valaki a tömegből villanylámpával válaszolt. Szerencsére a kocsi tetején ülő katona géppisztoly-sorozattal válaszolt. Szerencsére sebesülés nem történt, de az éppen ülésező bizottság elhatározta, hogy a csoportosulás megszüntetése végett úgynevezett „Nemzetőrség”-et állít fel, a felfegyverzésére pedig fegyvert igényel a székesfehérvári Hadtesttől. A fegyverek megérkezéséig a még kint lévő vadászpuskákat akarták összeszedetni. Az elnöklő Szabó István tiltakozott az értékes fegyverek összeszedése miatt, hanem azt javasolta, hogy a vadászpuska tulajdonosok saját puskáikkal és 1-1 nemzetőrrel végezzék a járőrszolgálatot, melyet azután a bizottság el is fogadott.
A bizottsági üléseken első napirendi pont volt mindig az 1957. évi kenyér biztosítása. Ezért a Gyapjútermelő Vállalat (a vállalat felajánlására) 20 kh. földet adtak, melynek elvetéséhez 20 q rozs vetőmagot a helyi magtárból igényeltek a Bizottságtól, nyugta ellenében, utólagos elszámolásra. Fontos intézkedés volt még a kint lévő kukorica szedése, a szár betakarítása és az őszi szántás elvégzése.
A bizottságot bajaikkal mindössze csak ketten keresték fel ezekben a napokban. Simon A. Istvánnak valami vetés, Tóth Istvánnak pedig a Petőfi Tsz-szel volt valamilyen vitás ügye. A bizottság panaszukat meghallgatva, Ódor István, illetve Németh Dénes tsz. elnökhöz utasította.
Október 31-ig sikerült a rendet és a nyugalmat megőrizni, de akkor este – valamilyen régi ügyből kifolyólag – a csákvári traktorosok (elég ittasan) Erős István VB. titkárral akartak kötekedni, de ezeket a nemzetőröknek sikerült lecsillapítani. Ekkor azonban máshonnan érkező kósza hírek és főképp a forrásban lévő nova-borok hatására, több olyant akartak tenni, amit később megbántak volna, ami már megengedhetetlen lett volna (Magtár feltörése, a begyűjtött termények szétosztása, a volt vezető poszton állók meghurcolása, stb.). Szerencsére sikerült a nemzetőröknek ezeket is jobb belátásra bírni, mire dünnyögve, de szót fogadtak és hazamentek.
Mivel a közlekedés megbénult, az ipari munkások nem mentek dolgozni, ráértek az uszító külföldi rádióadásokat hallgatni, így nemcsak a nova bor, hanem az emberek hangulata is forrongott. Már-már a községi béke a szakadék szélén állott, amikor Szabó István elnök 1956. november 1-én 11 órakor és délután fél ötkor a hangoshíradón át felhívással fordult Zámoly község lakóihoz. Ennek a szövege a következő volt:
„Három napja, hogy a községben megalakult a Nemzeti Bizottság ideiglenes jelleggel, melynek feladata a rend helyreállásáig a község nyugalmának és békéjének a megőrzése.
A rend fenntartásáról a Nemzetőrség gondoskodik, utasításait be kell tartani. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy a Nemzeti Bizottság nevében köszönetemet fejezzem ki azért az áldozatkészségért, amit a kórházak élelmiszer ellátása érdekében tettek és a felhívás után egy teherautó rakomány élelmiszert hordtak össze.
Az elmúlt napon azzal keresték fel a Bizottságot, hogy tegyen igazságot vetés- és földügyben. Erre csak azt tudom mondani, hogy akiknek föld-panaszuk van, azok várjanak türelemmel, mert mi ezzel nem foglalkozhatunk, de mihelyt a rend helyreáll, panaszuk bizonyára orvoslást talál. Ezért tehát egyelőre mindenki azt a földet használja, amit a tagosításkor a számára kijelöltek!
Azoknak a forrófejűeknek pedig, akik mindenáron vért akarnak látni, izenem, hogy csillapodjanak le! Akiknek valaki, vagy valakik ellen panasza van, az várjon egy-két hétig, s akkor majd a bíróság előtt mondja el sérelmét, ahol majd bizonyára orvoslást talál jogos vagy vélt sérelmére. Az önbíráskodás anarchiához vezet!
Holnap Halottak Napja lesz. Mindenkinek van kedves halottja, akit sirat, akinek az elvesztése bánattal tölti el szívét. Drága halottaink emlékére gyújtsunk 1-1 szál gyertyát és tegyük az ablakunkba – ezzel áldozva drága elhunyt szeretteink emlékének. Nagyon kérek mindenkit, hogy őrizze meg nyugalmát. Mindenféle provokációtól, főleg pedig a községen átvonuló szovjet egységek provokálásától tartózkodjék mindenki!
A Járási Forradalmi Bizottság felhívása értelmében a volt pártok megalakulhatnak újból. Kérem a volt demokratikus pártok elnökeit, hogy tagjaikat szervezzék be, s mihelyt a pártok újjáalakulnak, mindegyik pártból 3-3 vezetőségi tag fogja képviselni tagságát a Nemzeti Bizottságban.
Végezetül kérem dolgozó parasztságunkat, hogy az őszi munkák elvégzésével ne késlekedjenek. Szedjék le a még kint maradt kukoricát, vágják le a szárt, szántsanak és vessenek, mert ezt a munkát nem végzi el helyettük senki. Tehát mindenki végezze a dolgát és semmiféle rémhírnek ne üljenek fel és mindennemű provokációtól tartózkodjanak!
Ha megfogadják tanácsaimat, akkor ezeket a nehéz napokat átvészeljük és a rend, biztonság helyreállta után tovább építhetjük boldogabb jövőnket!”
Hogy ennek a felhívásnak, vagy az emberek józanabb gondolkodásának vol-e köszönhető, hogy egy pofon elcsattanása nélkül valóban „átvészeltük” ezeket a napokat, még 13 év távlatából sem lehet megállapítani. Lényeg, hogy nem történt semmi a bizottság megalakulása óta, bár az első jelek nagyon rosszat mutattak. Még a megalakulás napján valakinek az az ötlete támadt, hogy meg kellene nézni a Magyar Dolgozók Pártjának a titkos iratait, mivel ott bizonyosan „fekete lista” van és ott van elrejtve az egész falu káderjellemzése. Az ötletet tett követte és hárman elmentek a kulcsokért. Meg is nézték a fiókokat, de azokban a párttag nyilvántartó könyvön kívül mást nem találtak. Így a kedélyek lecsillapodtak, és az egész ellenforradalmi időszak alatt egyetlen egyszer sem kerültek szóba sem a kommunista, sem egyéb párt tagjai, vagy tisztségviselői.
A lerombolt emlékművet a vihar elmúltával azoknak kellett felépíteni, akik a ledöntésében aktívan részt vettek.
20. kép: A zámolyi szovjet emlékmű (1958-as felvétel)
Még annyit erről az időről, hogy a felhívásra a volt pártok szervezkedni kezdtek. November 3-án a moziba jöttek össze a kisgazdapárt tagjai. Ott azonban egy kevesebb földdel rendelkező gazdatársuk is megjelent, akit ezért kiküldtek az alakuló gyűlésükről. Ekkor nagyon sok embernek kinyílott a szeme és rádöbbent arra, hogy az új pártok nem a további demokratizálódást, hanem a kapitalizmusra jellemző osztálykülönbséget akarják visszahozni.
Közben a Hadtesttől megérkezett fegyvereket ki sem kellett a zsíros papírokból csomagolni, mert elérkezett november negyedike. Az addig esős, ködös, borús időjárást sziporkázó napsütést váltotta fel. Aznap sütött ki a nap először novemberben, hirdetve a szocializmus győzelmét.
Még pár nap telt el tétlenségben (a posta, iskola, boltok egész idő alatt szünet nélkül üzemeltek), lassan megindult az élet, újra jártak az autóbuszok, újra dolgoztak a bányák, megindultak a munkásjáratok, friss áru érkezett a boltokba és lassan megtalálta mindenki a helyét az új életben. Zámoly dolgozó népe újból élni akart és élni is tudott a szabadsággal és 1956 novembere óta többet épült és szépült a község, mint előtte ötven év alatt.
A községben 1945 előtt kulturális célra épült létesítménye a jelenlegi középső iskola kivételével nem volt. Így a községi tanács 1958-1960 között a régi Hangya és a zsidótemplom helyére a községfejlesztési alapból 460.000,- Ft-os költséggel 400 személyes kultúrházat építtetett. Ezt az építkezést is, mint a többit, a lakosság több mint 200.000,- Ft értékű társadalmi munkával segítette.
21. képünk még 1958-ban készült és a vakolatlan főbejáratot ábrázolja.
21. kép: Az épülő művelődési ház (1959-es felvétel)
A művelődési ház építési tervét Menyhárt Gyula, a Székesfehérvári Városi Tanács főmérnöke (zámolyi születésű) társadalmi munkában készítette. Igen sokat kilincselt és talpalt az építési anyagokért (tégla, cement, faanyag, pala) Vörösmarty József VB. titkár és az akkori községi állatorvos, dr. Nagy István.
Az épület avatására 1960. augusztus 20-án került sor. Első gondnoka Jenei Mihály volt. 1963. július 1. óta Pisch Józsefné Piber Rozália a gondnok-takarító.
22. kép: A művelődési ház a Kossuth utca felől (1968)
Hogy méreteit jellemezzem – két felvételt készítettem róla. Négyszáz személy befogadására alkalmas nagyterem, normál méretű színpada, alatta öltözők (férfi, női) vannak. Az utóbbi években az Állami Déryné Színház (Hetedik kocsi, Marica grófnő, Szent Péter esernyője), más művészeti csoportok (Vörösmarty Irodalmi Színpad Székesfehérvárról (Jegygyűrű a mellényzsebben), Operett-népdal est, stb., a pátkai Úttörő Együttes stb. tagjai szerepeltek a színpadán. Általában telt ház mellett. Az épületben van még ruhatár, előtér, KISZ klub szoba, szakköri helyiség, igazgatói iroda, vetítőfülke, raktár. 1967-ben állami támogatással egy iker és egy egyes nagyméretű cserépkályha épült. Valószínű, hogy a jövőben az épület nagyterme tornatermi célokat fog szolgálni. A művelődési ház évi 10.000,- Ft-os állami támogatás mellett évi 25-30.000,- Ft-os költségvetéssel dolgozik. A jelenlegi szakköri szobában (melyre egy ajtónyílást vágtak a fiatalok 1968-ban) volt a könyvtár 1965-ig. A községi könyvtárt 1950-től Sárosi Sándor vezette 1962-ig. Akkor Molnár Ágoston vette át, majd 1963-ban újból Sárosi Sándor, haláláig. 1963-1968-ig Jónás Judit, majd azóta Máthé Ferencné.
A zámolyiak, ha moziba akartak menni, akkor Gánt-bányatelepre kellett átgyalogolni vasárnaponként 1945 előtt, mivel a községben nem volt mozgóképszínház. A front alatt elpusztult villanyhálózatot 1951-ben építették újjá, így felmerült a mozi létesítésének gondolata. Erre a legalkalmasabb nagyterem, a Tanácsház földszintjének jobbszárnya volt. A vetítést a folyosóról végezték. A terem befogadó képessége 150 fő volt. A vetítőgép kezelője kezdetben Liha László VB. titkár, majd Hermán János üzemi munkás volt. Ez a mozi a televízió megjelenéséig mindig telt ház előtt játszott, de a hatvanas évek elejétől látogatói fogytak. Akkor már az iskolánál, a művelődési háznál, a tsz. kultúrtermében bárki nézhette a tv. adásokat. Közben a tűzrendészet azt a termet letiltotta.
A MOKÉP-pel történt szerződés értelmében 1965. június 1-től a művelődési ház nagytermét a vállalat bérbe vette, de a kevés látogató, a nagyterem befűthetetlensége (csak telt ház esetén lehet jól bemelegíteni) miatt az itteni üzemeltetés is ráfizetéses volt, így 1966. március 31-ével a szerződést felbontották. Jelenleg félhavonként a vándormozi látogat ki hol keskeny, hol normál, hol szélesvásznú vetítésre, és általában teltházat találnak.
A művelődési házból a könyvtár tehát 1965. elején átköltözött a tanácsházhoz a volt moziba. Ide hozták ekkor az iskola ifjúsági könyvtárát is. 1966. telén a Megyei Könyvtártól kapott pénzen Jónás Judit könyvtáros új könyvespolcokat, új könyveket vásárolt, a termet leparkettáztatta, fénycsővilágítást szereltetett, függönyöket vásárolt. Így már szép külsejével, könyveinek gazdag választékával, központi fekvésével mágnesként vonzotta az olvasókat.
1968. augusztus 1-jével Jónás Juditot Székesfehérvárra helyezték, így azóta Máthé Ferencné tanárnő az új könyvtáros.
Visszatérve a művelődési házhoz, megállapíthatjuk, hogy szerepét betölti. A téli ismeretterjesztések a dolgozók tudatát formálják, helyiségei pedig a kulturált szórakozást szolgálják.
Az alábbi fényképünk 1968. augusztus 20-án készült. A művelődési ház főbejáratát mutatja. 1968. nyarán az udvarán több mint 100 m2-es területen betonalap készült a szabadtéri táncoláshoz. 1969-ben pedig a II. iskola udvarán egy korszerű árnyékszék, mely a művelődési házhoz tartozik.
23. kép: A művelődési ház főbejárata (1968-as felvétel)
Végezetül pedig nézzük sorrendben a művelődési ház igazgatóit:
1. Sárosdi Sándor általános iskolai tanító
1961. január 1-jétől 1961. december 31-ig
2. Sárosdi Sándorné Kerényi Éva általános iskolai tanítónő
1962. január 1-jétől 1962. július 4-ig
3. Pintér Józsefné Hölczl Rózsa óvónő
1962. július 4-től 1963. május 14-ig
4. Sárosi Sándor általános iskolai tanító
1963. május 14-től 1963. október 8-ig
5. Tóth Ferencné Varga PIroska költségvetési előadó a hivatalból
1963. október 8-tól 1963. november 22-ig
6. Oláh Zoltán általános iskolai tanító
1963. november 22-től 1964. október 8-ig
7. Szabó István általános iskolai tanító
1964. október 8-tól
A gazdasági fellendülés a nagy világégés után, talán az 1945-ben alakult gépszövetkezet működésével indult meg. Ezt akkor 45 tag hozta létre. A részjegyeket búzával és rozzsal váltották meg.
1947-ben jött létre a földműves szövetkezet, azóta népszerű nevében – FMSZ, egy vegyesbolttal, melynek vezetője Fóhner Ferenc, majd Filotás Vincéné Perl Margit lett. Ez a bolt 1956 derekáig, a mai pékség épületében működött. Később Káka József épületében egy másik vegyesbolt nyílott Berdán József vezetésével. Ez azonban kicsinek bizonyult és így a Kossuth utca 68. számú házban, az egykori Schmid vendéglő helyén kis árudát létesítettek. Boltvezetői a következők voltak: Berdán József után Kovács Ferenc, Simó József és neje, Magyar László, jelenleg pedig Supic Géza és Supic Gézáné Luncz Margit.
Később ruházati bolt nyílott, ugyancsak ebben az épületben. Vezetői: Magyar Lászlóné, Szaller István, Farkas István, jelenleg Janig Antalné Nagy Erzsébet, valamint Tóth Sándorné Balogh Margit.
24. kép: A 21. számú bolt (1966-os felvétel)
A kép baloldalán látszik a húsbolt bejárata, melynek a vezetője: Mikola Lajos
Az alapító 45 tag részjegyértéke 2250 forint volt. Jelenleg 496 tagnak összesen 68.776,- Ft értékű részjegye van.
Később a Petőfi utca, főképp a Felső-faluvég vásárlói részére egy új élelmiszer boltot nyitottak. Ezt a boltot Elek Lajos és Elek Lajosné Lepsényi Julianna vezeti.
25. kép: A Petőfi utcai úgynevezett Elek bolt (1968-as felvétel)
A Petőfi utca 25. szám alatti házban (egykori Jenei vendéglő) is volt egy vegyes bolt. Ez azonban életveszélyes volt, így meg kellett szüntetni.
A boltok forgalma havi átlagban a következőképpen néz ki:
21. sz. bolt havi forgalma: 120-150.000,- Ft
22. sz. bolt havi forgalma: 80-90.000,- Ft
23. sz. bolt havi forgalma: 85-95.000,- Ft
Ruházati bolt havi forgalma: 70-85.000,- Ft
Az úgynevezett „Újtelep” dolgozóinak régi vágyát teljesítette az FMSZ azzal, hogy megnyitotta a Táncsics utcában a község első úgynevezett „önkiszolgáló” boltját. Vezetője: Nagy Lászlóné Ács Margit, dolgozója Máté Gyuláné és Konrád Flóriánné Nagy Erzsébet.
Jelenleg bolti eladó tanulók: Nesztler Katalin és Novák Erzsébet
A pálinkafőző jelenlegi vezetője: Sarok István
26. kép: Az Újtelep önkiszolgáló boltja (1968-as felvétel).
Az FMSZ keretén belül működik még egy felvásárló egység is. Átlagban évente 5-17 q baromfit, 150-200.000 darab tojást vásárolnak fel. Ez a felvásárlási hely jelenleg a Kossuth utca 90. számú bérelt házban működik. A tüzépáru raktára a Schmid-féle ház udvarán van. A tüzépáru forgalom meghaladja a havi 15-25.000,- Ft-ot. A tüzép részleg és a felvásárlás vezetője: Novák Ferenc MSZ ügyvezető elnök.
A helyi FMSZ kezdetben önálló volt, majd a székesfehérvári FMSZ-szel egyesült. Később újból önálló lett, de a szövetkezetek összevonása révén a pátkai, csalai szövetkezetekkel együtt a zámolyi is a lovasberényi körzeti FMSZ-hez csatlakozott.
Az önálló szövetkezet dolgozói voltak: Ifj. Makovi Mihály könyvelő, Szabó Sándor agronómus és Ujvári Dezső adminisztrátor.
A második önállóság idején elnök volt: NOvák Ferenc, főkönyvelő: Tóth Józsefné Boócz Magdolna, könyvelő: Szabó Istvánné Kovács Margit, adminisztrátor: Huszár Istvánné Nagy Julianna, szakszervezeti bizalmi: Pisch József szikvíz üzemvezető.
A lovasberényi FMSZ-szel történt egyesülés után (1963) az irodai dolgozók máshol kerestek munkát. A felszabadult irodaépületben (mely egykor garázs, sőt egy darabig lóistálló is volt) különféle átalakításokkal a szövetkezet egy presszót rendezett be. A presszót Nagy P. József és Nagy P. Józsefné Bagotai Mária vezeti.
Szintén a Schmid házban működik a szíkvíz üzem gebines alapon. Jelenlegi üzemeltetője: Szabados József.
Szintén ebben az épületben található meg a község egyetlen italboltja a ruházati bolt és a szikvíz üzem között. Az italbolt vezetője: Bagotai János (régebben ennek a vezetői voltak: Elek Lajos, Cs. Kiss MIhály, Nagy P. József).
27. kép: A zámolyi italbolt (1968-as felvétel)
A község kenyér ellátását és a házikenyerek sütését a Petőfi utcai pékség látta el. Előbb Fóhner Ferenc, majd Südi István vezetésével. Később az üzemet a székesfehérvári Sütőipari Vállalat vette át. 1956-1960 között, mivel a sok sütést már kézzel nem bírták, a Vállalat dagasztógépet szereltetett fel. Ezzel a géppel naponta 6-8 mázsa kenyeret is sütöttek. Itt is megpróbálkoztak a központosítással. A székesfehérvári vagy a móri Kenyérgyártól kiszállított kenyér olcsóbba került, így a lakosság részére a kenyérsütést beszüntették., csak a házikenyerek sütése maradt meg. A házi kenyerek sütését másodállásban továbbra is Südi István végezte, majd 1968. júniusában végleg átadta az úgynevezett „ster-sütést” Bácskai Mihályné Brunner Máriának.
28. kép: A zámolyi pékség (1968-as felvétel
Ez az épület szolgált vegyesboltnak is 1956 júliusáig. Meg kell említenünk, hogy a tojásbegyűjtést kezdetben özv. Pintér Józsefné, majd Fóhner Ferencné Zólyomi Mária, végül pedig Harsa Józsefné végezte, amíg a szövetkezeti felvásárló részleg meg nem alakult.
A község gazdái régen is dicsekedhettek jóltejelő szarvasmarha állományukkal, így tejben itt soha nem volt hiány. A sok tejet 2 csarnokban gyűjtötték be. A Petőfi utca 7. számú házban Czirák Márton, a Kossuth u. 187. számú házban (ma 94. szám) pedig Kovács István. A gazdasági válság idején az uradalomnak még Székesfehérvárra sem volt érdemes beszállítani a tejet, így Kovács István 8 éven keresztül naponta a pátkai vasútállomásra hordta át kocsival a tejet, hogy Budapestre küldhesse. Volt olyan időszak, amikor a tejet át sem vették és így itt vajnak dolgozták fel és azt hozták forgalomba. Kovács István tejüzemét 1950-ben átvette a Fejér Megyei Tejipari Vállalat. Azóta 13. számú tejbegyűjtő név alatt szerepel. Kovács István 1952-ben bekövetkezett hirtelen halála után a Vállalat idegen munkaerővel kívánta a munkát megoldani, de pár hónap múlva az özvegyi jog alapján özvegye Kovács Istvánné Simon Erzsébet lett a tejbegyűjtő. Amikor Kovács Istvánné nyugdíjba ment, akkor a Fejér és Komárom megyei Tejipari Vállalat Szabó Istvánné Kovács Margitot bízta meg az üzem vezetésével 1964. szeptember 17-én. Szabó Istvánné tragikus halála után pedig Südi Istvánné Kovács Erzsébet kapott megbízást a tejüzem vezetésére 1965. november 5. után.
29.kép: Ahol 1926 óta gyűjtik a tejet (1958-as felvétel)
Az 1960-as évek elején havonta 24-25.000 liter tejet gyűjtöttek be. A hűtést kézzel hajtott falikút vízével oldották meg. Reggel 6-8-10, este 15-25 kannát is le kellett légmentesen zárni, plombálni, jegelni. Ma már egyszerűbb minden. Szivattyús motor hűti az 500-500 literes kádakba folyó tejet. A vállalat tejeskocsija pedig szivattyúval a tartályokból a gépkocsi tartályába szippantja, emberi kéz érintése nélkül. A jelenlegi tejbegyűjtés csekély. Csak a község háztáji teheneinek és a Forráspusztai gazdaság juhtejét gyűjtik. A negatív szarvasmarha állomány kialakításában igen sokat köszönhet a szövetkezeti tag Nagy József (Újtelep) brigádvezetőnek és Nagy József (Kossuth utca) főállattenyésztőnek. A Jánosmajori negatív tehénállomány tejét már nem hozzák le a községi csarnokba, hanem ott a helyszínen lehűtik. Onnan viszi el a Vállalat tejeskocsija. A János-tanyai tejkezelést Nagy Sándorné Simon Irén végzi.
A Kiskereskedelmi Vállalatnak Petőfi utca 114. szám alatt van egy úgynevezett „mozgó” árudája, melyet az idős Menyhárt házaspár vezet.
1963-ban a Kossuth utca 34. számú háznál a Csákvári Takarékszövetkezet egy fiókot nyitott. Vezetője: Szalók Józsefné Páli Zsófia, pénztárosa pedig: Matla Józsefné Dezső Júlia. .A fiók a megalakulása óta nagyon sok embernek nyújtott hitelt bútor, építőanyag vásárlására, vagy pedig személyi kölcsönt adott hirtelen vásárlások idején. Nem csak hitelnyújtással, hanem pénzmegőrzéssel is foglalkoznak. Nagyon sok zámolyi ott őrzi megtakarított forintjait, mely után a postához hasonló kamatot fizetnek.
Rövidesen megkezdik egy új takarékszövetkezet székház építését, a volt tűzoltószertár helyére.
Az ifjúsági szervezeten kívül a nők népes táborát is egy szervezet fogja össze. Ez a Nőtanács. A tudat formálásában, a női egyenjogúság kiszélesítésében, az asszonyok megnyerésében nagy szerepet töltött be az MNDSZ, majd az örökébe lépett Nőtanács (esküvők, társadalmi névadók, Öregek Napja, a nők mozgósítása, polgárvédelem). Elnöke: Szalók Józsefné Páli Zsófia, titkára pedig Pintér Józsefné Hölczl Rózsa.
A Nőtanáccsal szorosan együttműködik a Vöröskereszt. Közösen szervezik az önkéntes véradást, a felvilágosítást, egészségügyi előadások szervezését, a polgárvédelmi eü. csapat kiképzését, stb. Elnöke a mindenkori orvos, titkára pedig a védőnő.
A Vöröskereszt a Nőtanáccsal együttesen anyagi erejéhez mérten megajándékozza a KISZ esküvőt kérő fiatalokat, babaholmit vesznek a névadók alkalmával az újszülötteknek. Úgy a Nőtanács, mint a Vöröskereszt aktivistái nem csak a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom szorgalmazói, hanem az iskolai szülői munkaközösség minden munkára kész asszonyai.
Zámolyon a labdarúgás közkedvelt sport volt 30-40 évvel ezelőtt is. A fiatalok ezt a sportágat kedvelik most is legjobban. Sokáig gondot okozott a játékosok öltözése, de 2 kimustrált autóbusz karosszériájával ezt is megoldották. 30. képünk a még meglévő 2 „öltözőbusz”-t ábrázolja.
30. kép: A régi busz-öltözők (1968-as felvétel)
A sportkör vezetői csaknem évenként változtak. Jelenlegi vezetőik már évek óta nagy szeretettel és hozzáértéssel irányítják a csapat munkáját. A körzeti és a járási versenyek már sok futballgyőzelmet hoztak a zámolyiaknak. Jelenlegi vezetőjük: Menyhárt László és Kulcsár József.
A járási és megyei bajnokságokon elért sikereik megkövetelték az alaposabb felkészülést. Így a községi tanács elhatározta egy modern öltöző megépítését. Ezt társadalmi munkában 1968 végére fel is építette. Itt egy épülettel két problémát oldottak meg. Egyik volt az öltöző kérdése, a másik a buszváró létesítése. A közös épülettel mindkét dolgot megoldották. A sportpálya felé eső részben van az öltöző, az országút felőli részen pedig az autóbusz váró. Elkészülte óta nem kell a szabad ég alatt várni a buszokra, de a napi 20-24 buszjárat nem sok várakozást ad, mert aránylag menetrend szerint közlekednek.
31. képünk ezt az épületet ábrázolja. Ugyanilyen mintára készül a Kossuth utcai térre az új autóbusz váróterem is.
31. kép: Az új sportöltöző és buszváró (1968-as felvétel)
A felszabadulás után azok is kaptak fegyvert a kezükbe, akik addig csak hajtóként vehettek részt az urak szórakozásában. Így Zámolyon is megalakult a Hubertus Vadásztársaság. A dúvadak irtásával, a fogoly, fácán állomány védelmével igen nagy hasznot hajtanak a népgazdaságnak. 1962. október 21-én egy vaddisznó vadászat alkalmával egy megtévedt golyó Rózsa Miklóst érte, aki sérülésébe december 12-én belehalt. A szerencsétlenséget véletlen okozta. Egy ágnak ütközött golyó útját változtatva a szerencsétlen vadászt találta el.
A polgári védelmi oktatás 1960. óta folyik a községben. A lakosság oktatását kezdetben vagy 7-8 csoportban végezték. Később csak 3-4 50-50-es létszámú dolgozó felvilágosítása történt egy-egy téli időszakban. Rövidesen a község valamennyi felnőtt lakójának már birtokában lesz a tanfolyam elvégzését igazoló kartonlap. A dolgozók megértették a felvilágosító előadások szükségességét és lelkiismeretesen eljártak ezekre az oktatásokra. Egy-egy csoport vezetője az utóbbi években Lángi József hiv. tiszthelyettes, Szabó József tar. hadnagy, illetve Erdélyi József, Oláh Zoltán és Szabó István pedagógusok voltak.
1956 előtt sem a Szabadságharcos Szövetség, sem a MÖHOSZ szervezetszerűleg nem dolgozott. Bár puska volt, amellyel vasárnaponként a sorköteles DISZ fiatalok lövészetet tartottak rendszertelenül. Az MHS szervezése 1950-ben indult meg Nagy István Járási MHS elnök kezdeményezésére. Zámolyon a megbízott szervező Novák Ferenc volt. Lövészkör alakult. Vezetősége: Filotás Lajos tart. főhadnagy, Imre György és Szabó István, majd Lángi József, Szabó József és Németh Mihály (utóbbi kettő tart. hadnagy). Mintegy 60 fős volt a létszáma. Színvonalas kiképzés folyt. Bár a támogatás kevés volt, mégis jelentős eredmények születtek. Az 1961-ben indított Járási Összetett Honvédelmi Versenyen első helyezést nyert az I. korcsoport. 1962-ben a járási és a megyei döntőn a II. korcsoport szerzett első helyezést. Úgyszintén ezen az őszön az Országos Versenyig is eljutottak a zámolyiak és azon az ötödik helyen végeztek.
Ekkor kaptak egy szobát a tanácsnál, majd községi támogatásból 3 puskát vásároltak. A fiatalok sok óra társadalmi munkát végeztek, főképp a művelődési ház udvaránál és az orvosi rendelőnél. Telente színdarabok betanulásával növelték a saját tekintélyüket és a szervezet vagyonát. Időközben Matla József tart. hadnagy lett a lövészkör vezetője. A fő cél továbbra is a hazafias nevelés volt.
Az Összetett Honvédelmi Versenyekbe bevonták az iskola 7-8. osztályos tanulóit is. Az 1969-es Úttörő Honvédelmi Versenyen a zámolyi iskola 4 csapattal vett részt. 84 csapatból egy első, egy második és egy harmadik díjat hoztak el. A csapatot Papp László készítette fel.
Az MHSZ 1967-ben alakult. Két klubbal rendelkezik. Legszűkebb vezetősége a következőkből áll: titkár: Matla József tart. hadnagy. A tiszti és tiszthelyettesi klub vezetője: Németh Mihály tart. hadnagy. A lövészklub vezetője pedig Filotás Lajos tart. főhadnagy. Mindhárman részt vettek a velencei kiképző táborban.
Térjünk még vissza kicsit a tanácshoz. Régen a községi szabályokat az elöljáróság, élén a bíróval és a jegyzővel hozta. Az elöljárók a leggazdagabb adófizetőkből tevődtek össze, így a szegény emberek bajait nem is ismerhették és így nem is orvosolhatták. Az utóbbi évek községi bírói voltak: Váczi István és Rabi István. A község érdemi irányítói mégis a jegyzők voltak. A körjegyzőség vezetője a főjegyző. Rajtuk kívül rendszerint még volt aljegyző, vagy segédjegyző, vagy adóügyi jegyző. Községünkben él Nagy Benedek nyugalmazott jegyző. Az egykori községházán dolgoztak állandóan helyettesek, adminisztrátorok, kisegítők, napidíjasok. Zámolyon a községházán dolgozott a negyvenes évektől Kovács Margit, Varga Piroska, pár évvel később besegített Mészáros Margit, itt segédjegyzősködött Ráfli N., az ötvenes évek derekán Jónás N. begyűjtési megbízott, Takács Ilona adminisztrátor, és még mások. A hatvanas évek elején több éven át az adóügyeket intézte Raznicsek Erzsébet. Később az adókönyveket átvitték Lovasberénybe és onnan kezelték, de az ottani dolgozók nem ismerve a zámolyi adózókat, sok elírás miatt elég sok kellemetlenséget okoztak. 1968. óta újból Zámolyon intézik az adókivetéseket, így az előző problémák nem merülnek fel. Az adóügyeket jelenleg ifj. Bene Istvánné Menyhárt Ibolya kezeli. A községi tanács állandó dolgozói még Tóth Ferencné Varga Piroska költségvetési főelőadó és Halász Andrásné. A kisbíró szerepkörét sokáig Simon László töltötte be. Később a tanácsház hivatalsegéde lett Menyhárt Ferencné Medgyesi Marit. Nyugdíjba 1968-ban vonult. Utóda jelenleg Pintér Istvánné Halász Hedvig.
Végezetül vessünk még egy pillantást a zámolyi anyakönyvekbe. 1945-től 1958. október 1-ig 314 házasságot kötöttek, 424-en haltak meg. Ebből 25-en aknáktól, lövedékektől. Ez idő alatt 467-en születtek. A születési szám nem reális, mert csak a Zámolyon születetteket anyakönyvezték itt. A fenti adatok csak 13 évről adnak tájékoztatást. Azóta három esetben volt nagyobb születési hullám, 1950/51, 1954/55 és 1966/67 években.
Mint az előzőekből kitűnik, 1958-ig 25-en vesztették életüket az itt-ott előbukkanó háborús aknáktól, gránátoktól. Egy-egy robbanás megdöbbentette az embereket. Élnek most is olyanok Zámolyon, akik a front utáni robbanások nyomait magukon viselik. Nagy részvétet váltott ki az a szerencsétlenség, amikor Pintér József elvesztette fiatal életét, hátrahagyva feleségét és két kicsi gyermekét. Lehetne sorolni a szomorú eseteket tovább, de ezen időkből csak még egyet említünk meg: 1947. március végén az elhagyott és a földből előkerült lőszerek begyűjtésére fogatot rendeltek ki. Két ökrös szekérrel Bagotai Ferenc, 22 éves fiatalember ballagott ki. Egy tűzszerész szedegette össze és rakta a szekérre a különféle lövedékeket, aknákat, fel nem robbant bombákat. Már jócskán megtelt a szekér, amikor az egyik aknafejtől, amit nem elég óvatosan helyezett el az addig többezer robbanófejet ártalmatlanná tevő tűzszerész – az egész rakomány felrobbant. A tűzszerész azonnal, Bagotai Ferenc pedig csak több napos szenvedés után halt meg egy budapesti katonai kórházban.
1957-ben ifj. Horváth József kezét tette tönkre egy gyutacs. 1962-ban Rózsa Miklós lett az áldozata egy rosszul sikerült vadászatnak.
1963. október 8-án Sárosi Sándor volt iskolaigazgató és kultúrotthon igazgató 42. születésnapján önkezével vetett véget életének. 1964. október 15-én Bagotai Ferenc édesapját egy motorkerékpár elütötte. Mindkét lába eltörött. Az idős ember már nem tudott meggyógyulni és 1965. január 8-án meghalt. Második felesége előtte másfél hónappal, mostohafia utána félévre.
1966. november 5-én pedig e sorok írója veszítette el feleségét egy kivilágítatlan kerékpáros miatt – motorbalesetnél.
1966. április 30-án ifj. Németh János halt meg rövid szenvedés után, mint tűzoltóparancsnok, mint tsz. brigádvezető – az emberek bizalmát, szeretetét élvezte ő is. Ezért váltott ki halála olyan döbbenetet, mint annak a tucatnyi embernek a halála, akik az utolsó évtized alatt öngyilkosok lettek. Ezek nevét nem soroljuk fel. Az anyakönyvben úgy is bejegyezték a halál okát, egyet azonban megállapíthatnak, hogy valamennyi öngyilkos egy kis akarattal még ma is élhetne. Más megoldás is lett és lehetett volna életük megváltoztatására.
A község belterülete 320 kh. Székesfehérvárról délről lehet a községbe bejönni. A község észak felé lejt, a Burján-patak is észak felé folyik.
1905-ben volt egy hatalmas árvíz. Az utóbbi időkben az 1956 kora tavaszi árvizet említjük meg. Hogy a Székesfehérvár-Gánt közötti utat felemelték, az addigi 2 híd helyett csak egy átereszt hagytak – 1963 márciusában a hirtelen beköszöntött jó idő megolvasztotta a havat. A lezúduló víztömeget az áteresz nem volt képes továbbítani, így a felső faluvégen (tehát a község északi részén) a víz felgyülemlett, a jégtáblák elzárták az utat. Hogy a víztől elázott házakban pótolhatatlan kár nem keletkezett, az a gyorsan beavatkozó honvédeknek volt köszönhető, akik az utat átvágva leeresztették a jeges áradatot. A halastavak zsiliprendszere némi védelmet tud nyújtani már az ilyen esetekre.
A Velence-tavi Intéző Bizottság javaslatára egy 4 millió köbméter víz befogadására elegendő nagyságú víztároló épül Zámoly határában. 1968. augusztus 5-én a Kossuth Rádió is bemondta, hogy a munkálatokat elkezdték. Az építkezés költsége 17 millió forintba kerül. Ha ez a tároló feltöltődik, akkor a Velencei-tó vízállását ennek a medencének a vízével egy szinten lehet tartani. Ennek a tárolónak a megépítése bizonyára a turistaforgalmat is megnöveli.
32. képünk Zámoly déli bejáratát mutatja. Székesfehérvárról jövet ezt láthatjuk először Zámolyból.
32. kép: Zámoly község déli bejárata (1968-as felvétel)
A községben a legközelebbi vasútállomás Pátkán, illetve Székesfehérváron van. Így egyetlen összekötő kapocs a várossal az országút, illetve az autóbuszjárat. Jelenleg Székesfehérvárról naponta pontosan 18 autóbusz érkezik hétköznap. Szinte hihetetlen, hogy alig egy negyed évszázada az országút mellett egy kis mezítláb taposott ösvény vezetett be Fehérvárra, mert bizony aki nem akarta a kocsin rázatni magát, az inkább gyalog járt. Gyalogosan cipelték sokszor kosaraikat a zámolyiak, ha székesfehérvári piacra akartak menni. Még kerékpárral is ritkán járnak be az emberek (legfeljebb csak passzióból), pedig több mint 600 kerékpár, másfél száznál több motorkerékpár és jelenleg majdnem egy tucat személygépkocsi van a zámolyiak tulajdonában.
A felszabadulás előtt csak egy autóbuszjárat volt. Az is méregdrága. Jelenleg 7 Ft 40 fillérért kényelmes buszon a székesfehérvári Piac térig lehet utazni.
Az ápolt haj, mint szükséglet jelentkezik, Nem kell már egy-egy nagyobb ünnep, vagy esemény alkalmával Fehérvárra menni fodrászhoz, mert helyben is van fodrászat. A csákvári KTSZ kihelyezett fodrászrészlege a volt Tóth kocsma helyén széppé varázsolja a női hajakat. A férfiak hajvágási, illetve borotválkozási gondjaink Kovács Lajos és Kaufler Béla borbélymesterek segítenek.
Ahol már az állatkihajtás megszűnt, ott a dolgozók megkezdték a járdaszegélyek parkosítását, illetve virágosítását. Azonban nemcsak az utcák szépülnek, hanem a házak is gondozottak. Egyre többen költséges és szép vaskerítések és vaskapuk szerelésével, készíttetésével teszik kedvesebbé otthonaikat.
A község külső képével együtt az emberek tudata is kezd változni. 1962. október 7-én meghalt Bácskai Ferenc a veterán kommunista. Még az intervenciós időkben egy taskenti lovaskülönítmény brigadérosa volt. Ott harcolt a bolsevikokkal. A Szovjetunióból hazatérve felügyelet alá helyezték. Hetente kellett a szomszédos falu csendőrségén jelentkeznie. Ez azonban nem törte meg. A felszabadulás után úgy a kommunista párt, mint a helyi közbiztonság megalakításában, megszervezésében jelentős szerepet játszott. A termelőszövetkezeti mozgalomban, illetve annak szervezésében is részt vett Bácskai Ferenc.
Elveivel ellenkezett a vallás. Kívánságára szocialista temetést kapott. Így Bácskai Ferenc temetése az első szocialista temetés volt Zámolyon 1962. október 10-én.
Lakásuk előtt az udvarukon ravatalozták fel. A kommunisták egymást váltva álltak díszőrséget koporsója mellett. A gyászbeszédet Farády Szabó Béla mondta, a gyászzenét pedig honvédségi zenekar biztosította.
Bácskai Ferenc halála óta már többen temetkeztek egyházi szertartás igénybevétele nélkül. Ezek a következők voltak:
1965. február 24-én özv. Bíró Józsefné Kiss Rozália 76 évet élt
1967. április 15-én Nagy László (hamvasztásos temetés) 54 évet élt
1967. július 7-én M. Szabó Sándor 64 évet élt
1967. szeptember 15-én Firnicz Ignácné Kántor Erzsébet 72 évet élt
1968. június 15-én id. Szalók Ferenc 95 évet élt
1969. május 25-én Borostyán János 84 évet élt
Az itt felsoroltakat Szabó István művelődési ház igazgató temette, illetve búcsúztatta társadalmi munkában.
A fiatalok közül egyre többen úgynevezett „KISZ-esküvőt” tartanak. Ezeket a házasulókat a tanácsháznál ízlésesen berendezett terem és az úttörők díszőrsége fogadja.
Ugyanígy fogadják a névadók alkalmával a fiatal szülőket és az újszülöttet is. A temetéseknél a gyászzenét telepes magnó, míg az örömünnepeknél lemezjátszó szolgáltatja a megfelelő muzsikát. Ezeket a társadalmi ünnepeket nem csak Halász Andrásné szívhez szóló beszéde, nem csak az úttörők díszsorfala, szavalata teszi emlékezetessé, hanem a társadalmi szervezetek, a munkahelyek, illetve munkatársak jókívánságai és ajándékai.
A termelőszövetkezet tsz. tag gyermekének névadójakor 500, míg tsz. tag esküvőjekor 1000 forintos takarékbetétkönyvvel szokott kedveskedni. De ajándékot szokott ilyenkor hozni a dolgozó szakszervezetének bizalmija, munkatársai, barátnői, barátai. Ott van a Nőtanács és a Vöröskereszt képviselője is mindig az ajándékkal.
A színvonalas társadalmi ünnepek megrendezése továbbra is a községi tanács, a hazafias népfront és a művelődési ház, illetve az úttörőcsapat feladata.
Mielőtt zámolyi krónikánk végére érnénk, még szóljunk a község időjárásáról. Idő- és helyszűke miatt nem készítettem grafikonokat, nem havi, hanem éves összesítést adok közre. Ezekből az adatokból is sok érdekesség olvasható ki, hiszen úgy Zámolynak, mint a Zámolyi-medencének egészen speciális az éghajlata.
Zámoly község 1968. évi időjárási összesítője:
|
1968 |
Derült |
Borult |
Felhős |
Szeles |
Szél- csend. |
Fagyos |
Havas |
Napsü- téses óra |
Csapadék mm |
Hőmér-séklet C°-ban |
|
napok száma |
||||||||||
|
Jan. |
- |
2 |
29 |
31 |
- |
29 |
31 |
72 |
44,4 |
-3 |
|
Febr. |
3 |
11 |
15 |
29 |
- |
13 |
9 |
82 |
3,6 |
+1,6 |
|
Márc. |
5 |
4 |
22 |
31 |
- |
7 |
4 |
135 |
22,4 |
+5,2 |
|
Ápr. |
6 |
12 |
22 |
30 |
- |
5 |
- |
163 |
18,9 |
+11,5 |
|
Máj. |
- |
1 |
30 |
31 |
- |
- |
- |
176 |
28,9 |
+15,4 |
|
Jún. |
1 |
1 |
28 |
30 |
- |
- |
- |
245 |
11,0 |
+19,2 |
|
Júl. |
4 |
1 |
26 |
31 |
- |
- |
- |
225 |
69,9 |
+20,1 |
|
Aug. |
- |
4 |
27 |
31 |
- |
- |
- |
160 |
51,3 |
+18,1 |
|
Szept. |
- |
2 |
28 |
30 |
- |
- |
- |
155 |
47,7 |
+13,3 |
|
Okt. |
7 |
1 |
23 |
31 |
- |
7 |
- |
174 |
33,0 |
+10,3 |
|
Nov. |
2 |
13 |
15 |
30 |
- |
2 |
3 |
65 |
97,3 |
+6,0 |
|
Dec. |
- |
16 |
15 |
27 |
4 |
25 |
11 |
31 |
47,5 |
-2,7 |
|
Össz. |
28 |
58 |
280 |
362 |
4 |
88 |
58 |
1683 |
475,9 |
+9,6 |
Az 1968-as év leghidegebb napja január 11 volt, -13°C középérték, legnagyobb hó január 15-én, 24 cm, legnagyobb talajfagy január 21-én 32 cm, legmelegebb nap július 11-én +28 °C középérték, a legnagyobb eső november 16-án, 24 óra alatt 38,3 mm.
A csapadékmérést Anderkó-Bogdánfy féle csapadékmérővel mérjük. Ez a VITUKI (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet) tulajdona. A talajfagy mérését pedig a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Vízgazdálkodás Fejlesztési Csoport talajfagy mérőjével észleljük.
Zámoly község időjárási összesítője 1956. évtől:
|
Év |
Derült |
Borult |
Felhős |
Szeles |
Szél- csend. |
Fagyos |
Havas |
Napsü- téses óra |
Csapadék mm |
Hőmér-séklet C°-ban |
|
napok száma |
||||||||||
|
1956 |
81 |
72 |
213 |
323 |
43 |
- |
- |
- |
969,0 |
+11,05 |
|
1957 |
103 |
64 |
198 |
321 |
44 |
- |
- |
- |
890,0 |
+10,64 |
|
1958 |
90 |
72 |
203 |
351 |
14 |
- |
- |
- |
880,0 |
+10,26 |
|
1959 |
78 |
66 |
221 |
357 |
8 |
- |
- |
1536 |
745,0 |
+9,22 |
|
1960 |
73 |
54 |
239 |
349 |
17 |
- |
- |
1643 |
781,0 |
+9,68 |
|
1961 |
84 |
54 |
227 |
352 |
13 |
- |
- |
1998 |
568,0 |
+10,87 |
|
1962 |
72 |
68 |
225 |
354 |
12 |
104 |
112 |
1849 |
715,0 |
+9,84 |
|
1963 |
75 |
69 |
221 |
344 |
21 |
101 |
120 |
1925 |
731,3 |
+9,95 |
|
1964 |
63 |
88 |
215 |
357 |
9 |
104 |
106 |
1773 |
602,4 |
+9,38 |
|
1965 |
45 |
80 |
240 |
355 |
10 |
131 |
93 |
1733 |
886,3 |
+8,17 |
|
1966 |
25 |
74 |
266 |
362 |
3 |
71 |
54 |
1731 |
724,5 |
+9,81 |
|
1967 |
49 |
55 |
261 |
365 |
- |
98 |
78 |
1852 |
500,6 |
+10,12 |
|
1968 |
28 |
58 |
280 |
362 |
4 |
88 |
58 |
1683 |
475,9 |
+9,67 |
Persze ezek az adatok így nem sokat mutatnak. Grafikonon ábrázolva szebb lenne. Ebből a 13 évi összesítésből nem tűnik ki, hogy közel ötvenezer észlelési feljegyzésből született meg (napi 10 adat reggel, délben, este, éjjel, 13 éven át mindennap!!!) Az észlelő szintén a krónika írója.)
Azonban a számokból is lehet olvasni. Érdekes, hogy a szélcsendes napok száma erősen csökken. Az évi középhőmérséklet is eltér a megyei átlagtól. Annál hidegebb, de ennek oka, hogy Zámoly medence a medencében.
Krónikánknak lassan a végére érünk. Még megemlítjük, hogy a rendet a községben 1945-ben helyből toborzott rendőrség látta el. Később körzeti megbízottak teljesítettek szolgálatot. Az utóbbi idők körzeti megbízottai a következők voltak: Darók József, Árvai Ferenc, Képli Mihály és jelenleg Hegyi Ferenc.
A krónikánkból sok minden kimaradt. Nem írtunk sokat a tanácsról sem, pedig írhattunk volna eleget. Nem írtuk meg, hogy Vörösmarty József VB. titkár egy évig Veszprémben bentlakásos tanács-iskolán volt. Nem írtuk meg, hogy ez alatt az idő alatt Sárdi György helyettesített. Nem írtuk meg, hogy kik mentek felsőbb iskolába azután, hogy itt a dolgozók iskolájában megszerezték az általános iskola 7-8 osztályáról a bizonyítványukat. Nem soroltuk fel a jelenleg is főiskolákon tanuló zámolyi diákok neveit, de az vesse rám az első követ, aki ennyi időt áldozott fel az adatok rögzítésére. Úgy hozta össze sorsomat még 1945-ben a zámolyiakkal. A hadifogság sok keserves percében megfogadtam, ha hazatérve Zámolyra kerülhetek – hát egy évet is szívesen dolgozok ingyért Zámolyért – ahol 1 félévig katona voltam 1944-ben.
Úgy érzem, hogy ígéretemet megtartottam. Akinek lesz türelme elolvasni ezt a tíz tucatnyi összeállítást, az úgy bíráljon, hogy ezt nem történetíró, hanem falukrónikás írta.
Ezek után pedig nem marad más hátra, mint hogy felsoroljuk azoknak a nevét abc-ben, akik szíves feljegyzéseikkel besegítettek ebbe a krónikába és ezúton köszönjük meg fáradozásaikat. Egyúttal pedig sajnálatomat fejezem ki azoknak, akik ígéretük ellenére sem járultak ehhez a krónikához és így értékes adatszolgáltatásuk nem emelheti ennek a műnek a történeti értékét.
Krónikánkat egy olyan fényképpel zárjuk, ami inkább illett volna az elejére, mint a végére, de a nóta is mondja: „Szép Zámolyra két úton kell bejönni…”
Köszönet az alább felsoroltaknak, akik adataikkal segítették a krónika megírását:
1. Bíró Ernő református lelkipásztor (református egyház adatai)
2. Brunner Istvánné Schneider Ilona vezető óvónő (óvodai adatok)
3. Filotás Lajos MHSZ klubtitkár, raktáros (honvédelmi nevelés)
4. Halász Andrásné Tóth Jolán (fele krónika gépelése) anyakönyvvezető
5. Menyhárt László magtáros (magtári adatok)
6. Mézes József római katolikus plébános (katolikus egyház adatai)
7. Novák Ferenc FMSZ ig. elnök (bolti, felvásárlási adatok)
8. Szalók József VB. elnök (tsz. gazdálkodási adatok 1964)
9. Vörösmarty József VB. titkár (szoc.pol és KÖFA adatok)
10. Hunyadi Mátyás Közgazdasági Technikum tanulóinak kollektívája.
A többi adatot magam gyűjtöttem össze, amit rengeteg iskolán kívüli funkciómból megtehettem. Igyekeztem minden adatot pontosan írni és pontosan gépelni. A két darab 1945-ös fénykép kivételével az összes felvételt 1958, 1959, 1966 és 1968 évben készítettem. A nagyítást Székesfehérváron Hege Károly fényképész végezte.
Zámoly Króniájának I-II. része 5-5 példányban készült, a Zámolyi Vörösmarty Művelődési Ház Honismereti Szakkörének a gondozásában, a művelődési ház pénzügyi támogatásával.
Egy példányt kap: Községi Tanács Zámoly
Egy példányt kap: Járási Tanács VB. titkárság
Egy példányt kap: Megyei Levéltár, Székesfehérvár
Egy példányt kap: István király Múzeum, Székesfehérvár
Egy példányt kap: Szabó István, művelődési ház igazgatója
Igen nagy utat tett meg Zámoly népe a felszabadulás óta. Nagyon sok baj, vész, bánat és öröm között épült és szépült. Lakói napról-napra gazdagabbak, műveltebbek és öntudatosabbak. Éppen olyan büszkék arra, hogy Csémi Károly néphadseregünk Vezérkari Főnök Zámolyon dolgozott valamikor, mint arra, hogy Szalók János útja Zámolyról vezetett a minisztériumi osztályvezetőséghez. Éppen olyan büszkék Simon János Járási Tanács elnökhelyettesre, mint azokra a fiatal katonatisztekre, akik itt születtek. Büszkék Csanádi Imre és Csoóri Sándor költőkre épp úgy, mint az egyre gazdagodó Termelőszövetkezetre. Büszkék a községből kikerült orvosokra, mérnökökre, tanárokra és büszkék lehetnek a most épülő víztárolóra is.
A második világháború történetírói már leírták a mérhetetlen szenvedések színhelyeit. Mindenütt megemlítik a nagyméretű tankcsatákat. A voronyezsi, a debreceni után a zámolyi tankcsata volt a harmadik legnagyobb. Talán senki sem tartja számon, hogy mennyi pusztult el itt, de talán még egy adatot a krónikához. 1945. december 6-án Székesfehérvár és Zámoly közötti útszakaszon 103 db tankot kerültem ki. Hát még mennyi volt a szántóföldeken.
A Hazafias Népfront már régebb idő óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miképp lehetne egy emlékeztetőt állítani az emberek elé, hogy „Soha többé háborút!” Ha valaki érezte a háború, a kitelepítés, a tizenhétszeres gazdacsere nyomorúságát, az akkor Zámoly lakossága!
A felszabadulás 25. évfordulójára az itteni tankcsaták helyén egy magaslaton téglaalapzatra helyezett tankot szerettek volna felállítani. Ezt úgy képzelték, hogy Fejér megye minden közösége 1-1 téglát adott volna az alaphoz, tankot pedig a Honvédség, vagy esetleg egy kinyugdíjazott T-34-t a szovjet alakulatok adtak volna. Ez még megvalósulhat, ha az elképzelést tett követi. Ilyen monumentális háborúellenes emlékmű Magyarországon még sehol sincs. Ez nem csak a tankcsatákra emlékeztetne, hanem örök emléket állítana mindazoknak a hősöknek, akik vérük hullatásával, drága életük feláldozásával küzdöttek, harcoltak nem csak Zámoly, hanem egész dolgozó népünk szebb, boldogabb, emberibb és békés jövőjéért!
Zámoly, 1969. június 24-én
Szabó István
művelődési ház igazgató
33. kép: Zámoly északi bejárata (1968-as felvétel